A Korszakváltás Programja olyan gazdaságfilozófiai alapelvekre épül, amelyek az SZDSZ liberális értékrendjén alapulnak. Ez az értékrend a szabadság és sokféleség, a jólét és a gazdasági hatékonyság, a méltányosság és társadalmi igazságosság, valamint a megbízhatóság, a kiszámíthatóság, a jogtisztelet és az állampolgári fegyelem együttes megvalósítására épít. Az alapvető liberális értékek és azok honi adaptálása, illetve megvalósítása egybecseng az Európai Unió kinyilvánított filozófiájával, amely az elkövetkezendő évtizedben a jólét, a stabilitás és a biztonság megvalósítását tűzi ki célul. Az SZDSZ gazdasági filozófiájának alapelemei ezzel az értékrenddel vannak összhangban, és kifejezik a harmadik évezred elejének legfontosabb társadalmi kihívását: a gazdasági hatékonyság és versenyképesség, valamint a társadalmi szolidaritás egészséges, egymást erősítő összhangjának megvalósítását. A gazdasági programot megalapozó gazdaságfilozófia alapelemei a következők: · a magántulajdon dominanciája, amely kiterjed a termelési eszközökre, valamint a szolgáltatások kibocsátását megteremtő erőforrásokra egyaránt, feltételezi az állami tulajdon - beleértve az ún. "kincstári tulajdont" is - minimalizálását arra a körre, amely a társadalom számára szükséges szolgáltatások biztonságához, illetve a verseny, a hatékony termelés feltételeinek megteremtéséhez nélkülözhetetlen; · a termelési tényezők elosztásának piaci mechanizmusa, amely a piaci szabályok széleskörű, de nem kizárólagos érvényesítésének útjába álló korlátok lebontásával, a termelési tényezők, a tökék, az információk és valamennyi, a jövőbeni gazdaság építéséhez és fejlesztéséhez szükséges alkotóelem liberalizált forgalmával valósul meg; · a teljesítményelv érvényesítése a gazdaság valamennyi területén, a termelésben, a szolgáltatások, valamint az elosztás szférájában egyaránt, · az öngondoskodás elvének és gyakorlatának érvényesítése, az ehhez szükséges feltételek javítása, illetve megteremtése a társadalom túlnyomó többsége számára; · a piaci mechanizmusok, valamint a teljesítményelv széleskörű megvalósulása nyomán kialakuló szélsőséges jövedelem- és vagyonkülönbségek mérséklése, illetve a különbségek növekedésének megelőzése, az esélykiegyenlítés lehetséges javítása, amelyhez összehangoltan alkalmazza a ma még hiányzó, esélyteremtő feltételek kialakítását, valamint a rászorultsági elven működő szociálpolitikai támogatások rendszerét; · deklarált célja az állam jövedelemcentralizációs és jövedelem-újraelosztó szerepének további csökkentése, azaz az eredeti jövedelemtulajdonosok által realizált - teljesítményen és befektetési kockázaton alapuló - jövedelmek minél nagyobb részének érintetlenül hagyása; · a makrogazdaság egyensúlyi pozícióinak védelme, azaz a kibocsátás, a teljesítmény és a végső felhasználás összhangjának folyamatos megőrzése, a hiányok növekedésének, illetve az adósság felhalmozásának megakadályozása, kezdetben csökkentése; · a hatékonyságra és versenyképesség gyarapodására épülő, alapvetően export- és beruházás vezérelt gazdasági növekedés feltételeinek javítása a teljesítménynövelés ösztönzése; · a végső felhasználás szerkezetének módosítása, a beruházás, felhalmozás javára, ehhez a megtakarítások, a beruházások és tőkebefektetések széleskörű ösztönzése és támogatása tartozik. Az elmúlt évtized tapasztalatai világméretekben bebizonyították, hogy ennek a gazdasági filozófiának a gyakorlati megvalósítása mindenütt a világon eredményes gazdaságpolitikát, gazdasági fejlődést, felzárkózást, Közép-Kelet Európában sikeres transzformációt eredményezett. Némi leegyszerűsítéssel megengedhetjük azt a megállapítást, a mechanikus alkalmazás ugyan nem elégséges feltétele a sikeres gazdaságpolitikának, de a vele szemben álló, vagy tőle jelentősen eltérő gazdasági filozófiák gyakorlati megvalósítása mindenütt a világon kudarcokhoz, veszteségekhez vezetett. (A világpiactól való elszigetelődés, a bezárkózás, a szűk keretek között tartott piacok, a gyenge felhalmozási képesség, az állam túlköltekezése, valamint a nacionalista gazdaságfilozófiák, mindenütt a világon lemaradáshoz, gazdasági csődökhöz vezettek.) A sikeres magyar átalakulás ennek a gazdasági filozófiának a többé-kevésbé következetes érvényesítése miatt volt lehetséges. Erre a filozófiára épül a világgazdaság további fejlődése, az EU-integráció, illetve a világgazdaságban rohamosan terjedő globalizáció is. A következö tíz év gazdasági programja a felvázolt gazdaságfilozófia alapján, a modernizáció, a felzárkózás, a stabilitás, a kiegyensúlyozott, fenntartható fejlődés és a növekvő jólét gazdasági programja, amely épít a világgazdasági globalizáció és az EU-integráció ösztönzö és kedvező hatásaira, növeli a magyar gazdaság alkalmazkodóképességét, így a meghatározó nemzetközi gazdasági folyamatok haszonélvezőjévé teszi Magyarországot. Ez az a cél, amelynek megvalósításáért a Szabad Demokraták programja mozgósítani szeretné a magyar társadalmat. 10.2 Milyen államot kívánunk? Az állami szerepvállalás elfogadható mértékének kialakítására vonatkozó javaslat a társadalom rendelkezésére álló összes erőforrás felhasználási módjára és nem az erőforrások mennyiségére vonatkozik. Minél többet költ a társadalom az államon, az állami költségvetésen keresztül, annál kevesebbet költhetnek az egyének és családok, hiszen az állam kiadásait a polgároktól elvont adókból finanszírozzák. Az állam működésének hatékonyabbá, takarékosabbá tétele, bármilyen meglévő pazarlás felszámolása vagy az adóterhek csökkentésére vagy az állam által nyújtott szolgáltatások minőségének javítására fordítható. Azt is tudjuk, hogy a mindenki számára hozzáférhető szolgáltatások elismerése nem azonos az ingyenesség elvével. Nem akarjuk ugyanis a hiánygazdaság már túlságosan jól ismert jelenségeit is helyreállítani. Az sem igaz, hogy az állam által garantált szolgáltatásokat feltétlenül állami intézményeknek kell ellátniuk. Az állam (a kormányzat vagy éppen az önkormányzat) megfelelő szerződésekkel, versenypályázatokkal és szabályozással, valamint garanciákkal elérheti, hogy a piac nem állami szereplői (alapítványi, nonprofit vagy magán) az állami kötelezettségvállalás teljesítését hatékonyabban (olcsóbban vagy szélesebb választékkal, azaz nagyobb egyéni döntési szabadsággal) biztosítsák. Az elmúlt ötven év legfőbb tanulsága: az állam nem az ideális, nem a jó gazda. A szabad demokraták az előbbiek miatt úgy gondolják, hogy csak azoknak a feladatoknak az ellátását bízzuk az államháztartásra, amelyekről tudjuk, hogy azt az állam jobban végzi, mint a magánszféra, az üzleti vagy a civil szervezetek. Csak akkor hagyjuk, hogy az állam költse el a pénzünket, ha valószínűsíteni tudjuk, hogy jobban, nagyobb hatékonysággal, nagyobb értéket létrehozva fogja ezt tenni, mint mi magunk tennénk. A másik javaslatunk, hogy az állami tevékenységekkel szemben ugyanazokat a hatékonysági követelményeket kell állítani, mint amit általában minden más erőforrástól elvárunk. Az állam által elköltött minden forintnak legalább olyan szintű szükséglet-kielégítését, annyi hasznot, örömöt, segítséget kell biztosítania a társadalom egésze vagy egyes tagjai számára, mint a családi költségvetés minden egyes elköltött egyéni forintjának. Ezt a pénzt egy adófizetőtől vettük el, aki maga is elkölthette volna azt. Követhető legyen a közpénzek útja Az adófizetők pénzével takarékosan bánó költségvetés csak akkor valósul meg, ha a költségvetés rendszere, az elszámolások átláthatóak és ellenőrizhetőek. Ezért olyan, a fejlett piacgazdaságokban is alkalmazott költségvetési technikák kialakítását, illetve adaptálását kívánjuk megvalósítani, amelyek segítségével nemcsak a szakemberek és a költségvetési fő döntéseket hozó Országgyűlés, de a nagyközönség számára is pontosan megállapítható, hogy honnan jön és hova megy a pénz. Nyilvánvaló legyen az adófizetők számára, hogy mi mibe került, s az megérte-e vajon? Csak így gyakorolhat ellenőrzést a társadalom a közpénzek felhasználása felett. A társadalom tagjainak nyújtott közszolgáltatások és az ezeket finanszírozó állami jövedelem-elvonás, adóztatás közti közvetlen kapcsolatteremtést bonyolítja az a tény, hogy az állam működésének eredményeként a társadalom tagjai közt jelentős jövedelemátcsoportosítás valósul meg. A költségvetés a jövedelmek újraelosztásának legfontosabb eszköze. Amikor az állam szociális vagy bármilyen más céllal pénzben nyújt támogatást különböző címzett csoportoknak, s ezt, mint minden más költséget, természetesen mások befizetett adójából állja. Jelentős jövedelemátcsoportosítást valósít meg azáltal is, hogy az állami szolgáltatások zöme mindenkinek egységesen hozzáférhető, pedig a polgárok adófizetőként igen eltérő mértékben járulnak hozzá a költségekhez. A szabad demokraták az adóztatást az állam költségeinek, a szolgáltatások finanszírozási eszközének tartják. A szükséges jövedelemátcsoportosítást inkább a célzott támogatással, vagy a szolgáltatások kedvezményes igénybevehetőségével gondolják megoldani. Változó állami szerepvállalás Az állam szerepvállalása, az államinak minősülő feladatok köre történelmileg változik. Az állam csökkenő szerepére ma mindenekelőtt a globalizáció hat. Az elmúlt évtizedekben a gazdálkodási tevékenységek internacionalizálódása olyan méreteket öltött, ami a nemzetállamok szuverenitását általában is csökkentette, a gazdasági élet befolyásolására való képességüket pedig különösen szűkítette. A termékek, de még inkább a tökék és az információk áramlása ma már olyannyira szabaddá és gyorssá vált az országhatárok között, hogy a nemzetállamokra méretezett korábbi szabályozási technikák alkalmazhatatlanná váltak. Korábban az államok nemzeti gazdaságpolitikákkal (monetáris vagy fiskális akciókkal) legalábbis megkísérelhették befolyásolni gazdaságuk konjunkturális helyzetét. A siker esélyével védhették nemzeti piacunkat, adhattak preferenciális elbánást egyes gazdasági szektoroknak, vagy nyújthattak a vámrendszer segítségével védelmet a külföldi termelők versenyével szemben. A kiadásaik mértékének és körének, valamint az ezek fedezésére szolgáló adórendszerek kialakításának kérdéseiben is széleskörű önállósággal dönthettek. Ma a globalizáció miatt ezekre az állami döntésekre a korábbinál sokkal kisebb mértékben van lehetőség. S ha netán az államok mégis "önállósodnak", az a korábbinál sokkal több veszteséget és bizonytalanságot okoz. A termelés internacionalizálódott szervezete és a töke mozgékonysága lehetővé teszi, hogy a gazdasági tevékenységeket a kisebb kötöttséggel járó területekre irányítsák. Uniós követelmények Magyarország ma az Unióba való tagfelvételre készül fel, ami az egyik első és nélkülözhetetlen lépés abban a folyamatban, hogy a globális világ döntési rendszerének is szerves részévé váljunk. Noha az egyes Uniós tagországok konkrét államháztartási rendszerei között jelentős eltérések fedezhetők fel, az Uniós működés legfontosabb alapelvei, az átfogó szabályrendszerek és jelentős intézmények közösek, illetve közösségi szintűek. Ezek átvétele, illetve az ezekhez való igazodás elengedhetetlen. Ez tehát számunkra nem döntési kérdés. Érdekünk fűződik ahhoz, hogy a közös valutához, az euróhoz mielőbb csatlakozzunk, ami azt jelenti, hogy a szuverén pénzpolitikáról önként mondunk le. A csatlakozás a jogi, intézményi struktúrák adaptálásán túl az egységes európai sztenderdek átvételét jelenti, ami számos területen, mindenekelőtt az infrastuktúra fejlesztésében és a környezetvédelemben hatalmas és jelentős részben állami erőforrásokat igényel. Ennek a követelménynek persze csak akkor lehet eleget tenni az egyensúly sérelme nélkül, ha a fogyasztási és közigazgatási jellegű állami kiadásokat az állam szűkíti. Célzott támogatások A változások elkerülhetetlenségéből nem az következik, hogy a modern társadalmak polgárai semmit sem tehetnek az emberi méltóságot sértő szélsőséges jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek kialakulásának meggátolására. Az viszont igen, hogy e cél elérésére - amint azt a liberálisok már korábban is hangsúlyozták, - nem a masszív jövedelem-újrarendezésén alapuló állami jövedelem-elvonás és a bürokratikus, nehezen ellenőrizhető, költséges, ráadásul a visszaélésre széles teret nyitó állami juttatások és osztogatások rendszere a legalkalmasabb. Az intézményes kiegyenlítés helyére a rászorultság vagy másképp a célzott támogatások elve lép. Az ingyenes szolgáltatások rovására teret nyer az együttes finanszírozás. A szolidaritás mellett polgárjogot szerez a biztosítási elv. Ésszerű feladatmegosztás A nemzeti szintű gazdaságpolitika mozgástere nemcsak a nemzetközi alkalmazkodás miatt "felfelé" szűkül, hanem a helyi önállóság fejlődése miatt "lefelé" is. A decentralizáció, a regionalizáció és szubszidiaritás folytán egyelőre korántsem általános érvénnyel, az állampolgárokhoz közelebb álló helyi önkormányzatok nagyobb hatásköre jelenthetik az állam átalakulásának másik dimenzióját. Mindez azt jelenti, hogy az állam súlya nemcsak az állami tulajdon részarányán és a jövedelem-újraelosztás nagyságrendjén keresztül mérődik. Sok múlik a kormányzati szint és az állam egyéb alkotóelemei (önkormányzatok, társadalombiztosítás, jegybank, ÁPV Rt. stb.) közötti feladatmegosztáson, annak szigorúan törvényileg szabályozott és ellenőrizhető vagy a kormánynak szabad kezet adó voltán, a kormányzati irányítás központosítottságán is. Az a példátlan központosítás, ami a Fidesz országlása alatt fejlődött ki, nemcsak a fejlett országokban végbement munka- és hatalommegosztás gyakorlatának mond ellent, hanem a hatékony, átlátható és versenyképes államháztartás követelményének is. Mindezek arra intenek, hogy a piacgazdaság, a verseny fenntartása legalább akkora, ha nem nagyobb erőfeszítéseket követel, mint annak helyreállítása. Éppen ezért a szabad demokraták a piac szabadságának, az alapintézmények kormányzati befolyásolástól mentes fejlődésének megőrzése céljából, az Országgyűlés által választott vezetőjű Nemzeti Bank, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete függetlenségét alkotmányos garanciákkal akarják védeni, fokozni kívánják az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága feletti parlamenti ellenőrzést. Adócsökkentés, esélykiegyenlítés Az állam szerepének a változása természetesen nemcsak a "kiadási oldalon" és az intézményi berendezkedésben, hanem a bevételeknél, az adóknál is megmutatkozik. Az SZDSZ az adóterhelés csökkentését hirdeti meg. A szabad demokraták szerint a következő évtizedben az állami szabályozásnak mindazokon a területeken, ahol állami szolgáltatási garancia vagy egyéb ok miatt természetes monopóliumok működnek, tudatosan törekednie kell a verseny megteremtésére vagy erősítésére. Az állami szerepek elhalványulása, visszaszorulása mellett vannak azonban olyan területek, ahol világos és határozott - de határozott időre szóló - állami fellépésre is szükség van. Ezek a tőkeigényes, felzárkóztatási beruházási programok. A közeljövő kétségtelenül legnagyobb kihívása az esélykiegyenlítő és versenyelőnyöket növelő programok versenyképességünk javítását gátló relatív elmaradottságunk (infrastruktúra) csökkentéséből, az EU-normákhoz való felzárkózás követelményéből adódik. Az állam szerepe és ezzel együtt a társadalom tehervállalása ezeken a területeken markánsan növekedni fog. A kormányzati szféra köztudottan érzéketlen a költségekre, hajlamos a pazarlásra, nehezen tud ellenállni a korrupciónak, döntéseit sokkal inkább a politika, mint a gazdasági racionalitás alakítja. A csökkenő vagy megszűnő funkciókat nem követi az intézményi rendszer megfelelő változása, igen nehezen valósul meg a funkciók átadása más típusú (vállalkozási vagy nonprofit) intézményeknek. Valószínű, hogy a közeli és távoli jövőben egyaránt jellemzőek lesznek az állam kordában tartásáért és hatékonyabbá tételéért folyó szüntelen erőfeszítések. Ez azonban átvezet az államháztartási reformok kérdéséhez. A gazdasági rendszerváltás befejeződött, a piacgazdaság alapvető intézményei kiépültek. Az üzleti szektorban - a végbement tulajdonosi-strukturális átalakulás, a gazdasági verseny létrejötte és a világ-, illetve az európai piacokba való integráltság miatt - már többé-kevésbé érvényesül a hatékonyság, átláthatóság, a fegyelem. Az államháztartásban azonban a centralizált újraelosztás lényegileg zavartalan, a hatékonyság, átláthatóság és fegyelem legfeljebb kivétel. A szabad demokraták a takarékos és hatékony állam megteremtését tekintik a következő évtized legnagyobb intézményépítő kihívásának. A gazdasági cselekvés alapelvei A modern államnak a legégetőbb társadalmi gondok enyhítésekor is érvényesítenie kell a klasszikus gazdasági alapelveket. · Nem a gazdagodás, hanem a szegénység ellen kell küzdeni! A jövedelmek nivellálása - akár adóztatással, akár hatalmi jövedelem- vagy vagyon átcsoportosítással - fékezi a teljesítményeket, ösztönzi az informális gazdaság terjedését, végső soron rontja az elszegényedés elleni küzdelem feltételeit. · Nem a jövedelmeket kell kiegyenlíteni, hanem az esélykülönbségeket kell mérsékelni! (Nem halat kell adni az éhezőnek, hanem megtanítani halászni!) · A direkt állami támogatásokat a rászorultakhoz kell eljuttatni, az öngondoskodás feltételeinek javításával pedig esélyt adni a társadalom mind szélesebb rétegeinek, hogy szociális gondjaik megoldását ne az államtól várják. · Nincs "ingyenebéd". Minden állami juttatást a társadalom tagjainak kell megfizetni. · Minden adócsaló haszna egyenlő a többi adózó kárával. · A helyi közösségek hatékonyabban őrködnek a közvagyon és közpénzek felhasználása felett, mint a központi állam.