Mozgalmas és veszélyes időszakot élünk. 2020 óta folyamatos
változik mind a külső, mind a hazai környezet, ehhez alkalmazkodni kell, ami
mindenki számára kihívás – kezdte év végi összegzését az Indexnek Varga Mihály pénzügyminiszter, aki szerint a világgazdasági konjunktúra megakadt, a „békeidő” a
koronavírus-járvány megjelenésével zárult le. Mint mondta, 2019 végére 65 százalékra csökkent az államadósság aránya, 1 százalékos hiány, illetve 5 százalékos növekedés mellett
terveztünk 2020-ra költségvetést. Ezt a folyamatot törte meg a covid-járvány. A pandémiával érkező alapanyag-, és chiphiány, valamint a
szállítási láncok akadozása nehezítette a gazdaság újraindulását, de sikerült
visszapattannunk.
Aztán tavaly ismét beütött a ménkű.
Az orosz–ukrán háborúval
jöttek a szankciók, az energiaválság, valamint az egész Európában és Amerikában
negyven éve nem látott infláció. Idén pedig kontinensünk határainál kitört az
izraeli–palesztin háború. Ezeket a hatásokat kellett gazdasági-pénzügyi
szempontból kezelnünk – mondta Varga Mihály.
Senki sem örült annak, hogy harminc éve nem látott rekordszintű infláció volt az elmúlt másfél évben. Hatalmas külső erők lökték feljebb az árakat, a pandémiával megbomlott kereslet-kínálat arányai, az energiaválság, a háború következtében meglépett szankciós politika következményei hatottak.
Ugyanakkor eltökélt szándékunk volt, hogy eredményes
lépéseket tegyünk az infláció elleni küzdelemben – tette hozzá. Ilyenek voltak a közintézményekre bevezetett energiatakarékossági intézkedések, korlátozták a villamos áram és gáz felhasználást, a fogyasztói árak csökkenését
segítő intézkedések, átmeneti ár-, és kamatstopok. Az infláció egy
számjegyűre csökkent, és jó esély van arra, hogy jövőre 5-6 százalékon alakuljon
az éves átlagos inflációs szint – fogalmazott.
Nyolcéves, bevált gyakorlatunk van a költségvetés tervezését illetően.
A piac mindig jól fogadja, ha júniusban lezárjuk a költségvetési vitát
és elfogadjuk a hozzá kapcsolódó adótörvényeket. Más kérdés, hogy amennyiben
eltérnek a számok az eredetileg tervezettől, van-e elég mozgástere a
költségvetésnek, hogy rugalmasan tudjon alkalmazkodni a megváltozott
környezethez. A válasz erre: igen.
A stabil alapoknak köszönhetően komolyabb gond nélkül vettük, az egyébként szokatlanul nehéz akadályokat.
Hozzátette, az idén az állami
fejlesztési célok eléréséhez szükséges stratégiai vagyoneszközöket vásároltak vissza úgy, hogy eközben nem volt szükség jelentős korrekcióra a
költségvetésben. Mindez jól mutatja, hogy a magyar költségvetés még egy viharos
gazdasági környezetben is képes a saját lábán állni, ugyanakkor emelte a kiadásainkat. Az
alacsonyabb fogyasztás és vagyonvásárlás mellett kisebb lett a növekedés, a
negyedéves adatokból az év egészére mínusz 0,4 százalékos éves GDP-t várunk. A
hiány ezek következtében lett magasabb.
Magyarország bebizonyította, hogy sem politikailag, sem gazdaságilag nem zsarolható. Az uniós források megvonásával sem.
Volt és van annyira
stabil és erős a gazdaság, az államháztartás pedig annyira rugalmas, hogy a
kettős mércét alkalmazó Brüsszel se üssön rést a működőképességen.
Természetesen nem mondtunk le az uniós forrásokról, ezek járnak nekünk. Más tagországok számára példát mutat Magyarország: igenis, érdemes beleállni
azokba a vitákba, brüsszeli döntésekbe, amelyek ellentétesek egy ország
politikai érdekeivel.
A legveszélyesebb ellenfél az infláció, ebben egyetértés van a kormány és a jegybank között.
Sikerült októberre egy számjegyűvé redukálni a fogyasztói árindexet, amit
a tavalyihoz képest stabil forintárfolyam is segített.
Háborús, válságos időkben még inkább felértékelődik a fiskális és monetáris politika közötti együttműködés. Közös célunk, hogy ebben a bizonytalan nemzetközi környezetben is tovább javítsuk az egyensúlyi mutatókat, csökkentsük az inflációt, és fenntartható növekedési pályára állítsuk a gazdaságot. Nem látom, hogy a monetáris politika ezt vitatná. Az alapkérdésekben egyetértünk.
Matolcsy György jegybankelnökkel április óta rendszeresen
megvitatjuk a gazdaságpolitika meghatározó kérdéseit, a legutóbbi találkozónkon
például az MNB-törvény módosítását tekintettük át. Itt is lehetett volna
közöttünk összeütközés, de sikerült olyan megoldást találni, amit nem csak a
jegybank és a kormány, hanem az Európai Központi Bank is elfogadott.
Januártól újra lesz Nemzetgazdasági Minisztérium, amit Nagy Márton vezet majd.
Munkára készen. Tíz éve vagyok ezen a poszton, mentális
stabilitás nélkül ezeket a régi és új feladatokat nem lehet ellátni, de a
minisztériumot és más felelős intézményeket vezetni sem. Megváltozott a
gazdasági környezet, ezek átrendeződést indukáltak kormányon belül a feladatok
és a hatáskörök tekintetében. A Pénzügyminisztérium és a pénzügyminiszter elsődleges
feladata nem változott: a gazdálkodási fegyelem, a stabilitás, a
kiszámíthatóság, az államadósság csökkentése, és a gazdasági növekedés
előfeltételeinek, például az adócsökkentések folytatásának megteremtése. Matolcsy Györggyel, vagy Palkovics Lászlóval is kitűnően
tudtam együttműködni.
Az euró nem cél, legfeljebb eszköz.
A jövő évi költségvetésben 381 forintos árfolyammal
számoltunk, jelenleg ennek környékén is mozog. Ha összevetjük az eurót, illetve a saját devizát használó országokat, akkor azt látjuk, hogy az eurót használó szlovák gazdaságnál eredményesebb a koronával operáló cseh, és Magyarország is saját valutával tudta visszaelőzni a 2000-es években gazdasági fejlettségben minket megelőző Szlovákiát. Ez mutatja, hogy egy sikeres gazdaság mögött alapvetően jó gazdaságpolitikai mix húzódik meg.
Az euró tehát összetett kérdés: egyrészt a társulási szerződés aláírásával vállaltuk, hogy a jövőben csatlakozunk az euróövezethez. Másrészről, ha gazdasági értelemben nem tudjuk teljesíteni a feltételeket, nincs értelme az euró bevezetésén lamentálni, egyelőre a feltételek teljesítése a cél.
A gazdaságpolitika eredményességét nem az euró léte határozza meg.
Vonzó ország voltunk és vagyunk.
Amikor magas hozamokat fizettünk, gyorsan áramlott be sok
pénz. Mindenkinek tetszett, hogy a német, vagy más papírok hozamaihoz képest
többet fizettünk. Jó hír, hogy a kormány az infláció letörésével, valamint az
unióval folytatott tárgyalások eredményének köszönhetően stabilizálta a
forintárfolyamot, ezáltal hozzájárult ahhoz, hogy könnyebben megvalósulhassanak
a monetáris politika céljai. A kamatcsökkentés könnyíti az államkassza, azaz az
ország terheit.
Addig inkasszózik a magyar államkincstár, amíg a jogosan járó összegeket be nem szedjük a fővárostól.
Ha fizetnének, akkor ritkábban kellene inkasszózni - mondta a budapesti fizetési ellenállásról.
Elképesztőnek tartom, hogy a főváros ezt meglépte. Miközben a budapesti emberek és vállalatok fizetik az adót, a főváros vezetése kijelenti: ők nem fizetnek adót. Elfogadhatatlannak tartom a jogszabály megszegését.
Másrészt milyen
társadalmi együttműködés az, ahol az ország leggazdagabb városa nem hajlandó
részt venni abban a közös tehermegosztásban, amely a vidéki településeket
kívánja segíteni. 700 önkormányzat fizeti ezt az adót, a főváros pedig törvénysértő
módon nem.
Hová lett a Tarlós István után maradt 214 milliárd forint? – tette fel a kérdést Varga Mihály. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy olyan városban, ahol 250 milliárd volt a
helyi iparűzési adóbevétel, 50 milliárd forint kifizetése gondot jelent.
Szándékosság áll fenn, ezért a rendelkezésünkre álló jogi eszközöket
érvényesítjük, az inkasszó megtörtént.
Egyeztetni most a bíróságon fogunk, ha Karácsony Gergely
perel – fűzte hozzá.
Varga Mihály szerint megint alátettünk az Európai Bizottságnak
