Nukleáris hulladékok százezreit dobálták az óceánba, most keresik őket

Június közepén tudósok indultak útnak a franciaországi Brest kikötőjéből a L'Atlante hajóval, hogy átkutassák az Atlanti-óceán nyugati részét, és négyhetes expedíciójuk során nukleáris hulladéklerakó helyeket találjanak, valamint meghatározzák ezeknek az ökoszisztémára gyakorolt ​​hatását.

A nemzetközi kutatócsoport eddig már több mint ezer nukleáris hulladéktároló konténert talált meg a napokban abból a 200 ezerből, amelyeket évtizedekkel ezelőtt dobtak az Atlanti-óceán északi vizeibe 1993 előtt

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

– közölte pénteken a francia CNRS kutatóközpont szóvivője.

1950 és 1990 között különböző országok dobtak nukleáris hulladékot ezekbe a vizekbe. A tenger mélysége, valamint a szárazföldtől és az emberi tevékenységektől való távolság ideális feltételeknek számítottak az ipari és laboratóriumi hulladékok ártalmatlanításához az atlanti térségben, ahol a tengerfenék geológiailag stabilnak tűnt.

A nukleáris hulladék tengerbe helyezését 1993-ban betiltották, de addigra legalább 200 ezer konténert dobtak az észak-atlanti vizekbe. A pontos helyszínek még mindig ismeretlenek: a konténerek állapota, illetve az sem ismert, hogy csak szétszórva hevernek-e, vagy anno kupacokban rakták-e le őket.

Most a 21 fős tudóscsapat kutatja azt a területet, amelyről úgy vélik, hogy a nukleáris hulladék közel felét tartalmazza.

A kutatók célja a konténerek feltérképezése, valamint mintát vesznek a vízből, a tengerfenékből és a tengeri élővilágból. A hulladékot tartalmazó konténerek 3 ezer és 5 ezer méter közötti mélységben találhatók.

Ebben a feladatban az UlyX autonóm víz alatti jármű segíti őket, amely 3D kamerával és szonárrendszerrel van felszerelve.

Patrick Chardon, az óceánban található nukleáris hulladékkal rendelkező helyszínek monitoringjával foglalkozó NODSSUM projekt vezetője úgy véli, hogy a hulladék nagy részéből származó radioaktivitás 400 év múlva tűnik majd el.

A tartályokat úgy tervezték, hogy ellenálljanak az adott mélységben fellépő nyomásnak, de nem tudják teljesen megakadályozni az időközben kiszivárgó sugárzást

– fűzte hozzá Patrick Chardon a horvát Jutarnji.hr tudósítása alapján.