A vásárt tizenhetedik alkalommal rendezték meg a dán fővárosban, mégis újdonságként harangozták be, mert idén először engedtek be hivatalosan külföldi galériákat, köztük a budapesti Faur Zsófi Galériát. Az északi régió hagyományosan jó piac, az embereknek van pénzük, nyitottak a művészetekre, a dizájnra, sok jó művészük van − viszont elég zártak, a skandináv országokban eddig nem is volt nemzetközi vásár. Tavaly Koppenhágában meghívásos alapon megjelenhetett néhány nem skandináv galéria, idén pedig már nyilvánosan is meghirdették a lehetőséget. A vásáron azért így is domináltak a skandináv, azon belül a dán résztvevők − a külföldiek között volt két francia, egy-egy spanyol, német, illetve Los Angeles-i galéria, Kelet-Európát Faur Zsófi mellett egy román galéria képviselte. A vásár három napja alatt 10 ezer látogatót regisztráltak, a legdrágábban elkelt műtárgy 300 ezer euróért Sam Francis munkája volt.

A Faur Zsófi Galériának is sikerült eladnia Koppenhágában − mondta el lapunknak a galéria tulajdonosa, aki a legfontosabb hozadéknak azonban a múzeumi megkereséseket tartja, mert a mi művészeink életrajzából fájón hiányoznak a külföldi kiállítások. Három kiállított művészétől (Magyar Ádám, Blahó Bori és Barabás Zsófi) is adott el, emellett Blahó Borit Klagenfurtba, Barabás Zsófit Uppsalába hívták meg kiállítani. Majoros Áron szobrai iránt többen is érdeklődtek, de ott helyben nem keltek el, noha egyértelműen slágernek számítottak a szobrok és trendinek az üvegalkotások. Újra több táblaképet lehetett látni a standokon − hiányoztak viszont a sokáig elmaradhatatlan installációk −, de az alternatív művek is jó fogadtatásra találtak.