A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Az egyik panaszos, a nyugdíjas Annie Bell Adams házát kényszerárverésre bocsátották a bankok, miután nem tudta fizetni a jelzáloghitelét, és négy társa is azt állítja: lakáshiteleiket bonyolult, Libor-alapon kamatozó jelzálogalapú értékpapírokba (a négy évvel ezelőtti pénzügyi válságból ismerős CDO-kba) csomagolták, majd eladták különböző befektetőknek. Vádjuk szerint a bankok − köztük a Barclays, a UBS, a Bank of America és a többi nagy szereplő − minden bizonnyal úgy befolyásolták a londoni bankközi kamatlábakat (Libor), hogy azokon nagyobb kamatmarzsot tudjanak elérni (illetve kedvezőbb árúként tudják teríteni őket a piacon), és ezért 2000 és 2009 között egyenként több ezer dollárral többet fizettek, mint kellett volna.

Kapcsolódó

A Financial Timesnak nyilatkozó jogászok szerint a vádak nem a valóságtól elrugaszkodottak, akár százezernél is több potenciális panaszos lehet, akiket ezzel megkárosítottak a bankok, és bizonyítani sem lehetetlen a vádakat. Eddig csak önkormányzatok és más intézményi szereplők pereltek a Libor-botrányok hivatalossá válása óta, a csoportos perek megjelenésével azonban megnőhet a bankok potenciális kártérítési számlája. Ugyan a piacot ismerők már több éve tényként beszéltek arról, hogy a 300−600 ezer milliárd dollárnyi értékpapír alapjául szolgáló Libor kamatlábakat befolyásolják, a szereplőknek csak a Barclays és a hatóságok peren kívüli megállapodása óta kellett szembesülniük a helyzettel.