Eugene F. Fama, Robert J. Schiller és Lars Peter Hansen amerikai közgazdászok nyerték a 2013-as Nobel-emlékdíjat a pénzpiaci eszközök árváltozásainak empirikus vizsgálataiért. A svéd jegybank (Sveriges Riksbank) által alapított díjat a a svéd királyi tudományos akadémia ítélte oda, összege 10 millió svéd korona, ami kb. 1,1 millió eurónak felel meg.

Lehetetlen megjósolni a részvények és kötvények árát néhány napra vagy hétre előre tekintve, de lehetséges előrejelezni azt a szélesebb sávot, amelyet a következő 3-5 évben járhatnak be - ezeket a meglepő és ellentmondásos megállapításokat tette és elemezte a díjazott hármas.

A hatvanas évek elején Eugene Fama és több munkatársa azt bizonyították be, hogy a szélsőségesen nehéz megjósolni az egyes részvényárfolyamok rövid távú alakulását. Ez a megállapítás a piaci gyakorlatot is befolyásolta, a részvénypiaci indexalapok karrierje például ennek köszönhető.

Ha jóformán lehetetlen néhány napra vagy hétre előre jelezni az árfolyamokat, akkor több évre előre tekintve még nehezebb volna? A válasz nemleges, ahogy azt Robert Shiller mintegy két évtizeddel később be is mutatta. Úgy találta, hogy a részványárfolyamok az osztalékoknál nagyobb mértékű hullámzást mutatnak, továbbá az árfolyamhoz mért osztalék aránya csökkenni kezd, ha magas szinten áll, illetve növekedni fog, ha alacsonyan van.

Mindezt az egyik megközelítés a racionális befektetők által az árak bizonytalanságára adott válaszaként magyarázza. A magas jövőbeli hozamok itt a kockázatos eszközök tartásáért járó kompenzációt jelentik, szokatlanul kockázatos időkben. Lars Peter Hansen olyan statisztikai metódust fejlesztett, ki amely különösen alkalmas az eszközárazások racionális elméleteinek tesztelésére.

A méltatás aláhúzza: a díjazottak lefektették az eszközárak megértésének alapjait, azaz rámutattak arra, hogy azok részben a kockázatok és a kockázatviselési hajlandóság alakulásától, részben a befektetők viselkedési hajlamától és a piaci súrlódásoktól függenek.