Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Mihail Gorbacsov mindenbe belebukott, amit a Szovjetunó utolsó elnökeként megpróbált. Az állam, amelynek az élén állt, azzal tette a legjobbat a világgal, hogy összeomlott. A rendszer szelleme azonban sajnos nem halt meg és gyorsan talált magának egy rezsimet, amelyben újjászülethetett – írja Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája, aki 2014-ben a Krím félsziget orosz elcsatolása után hagyta el hazáját.

A felszabadító pillanat, ami a németeknek 1989-ben a berlini fal leomlása volt, neki 1991-ben jött el, amikor 19 évesen jelen lehetett Feliksz Dzerzsinszkij szobrának ledöntésén Moszkvában. Dzerzsinszkij vezetésével jött létre a rettegett szovjet titkosszolgálat, amely a VCSK-tól az NKVD-n át a KGB-ig több néven működött. Úgy véli, generációja szerencsés volt, hogy Gorbacsov nem volt olyan hatékony a hatalomgyakorlás gonosz művészetében, mint ma regnáló utóda, Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője.

Kétbalkezes volt - szerencsére

Mindez nem változtat azon, hogy a kommunista vezetőről pályafutása alapján azt mondhatjuk: bukásra ítélt, ötlettelen lúzer volt – fogalmazza meg cseppet sem barátságos véleményét Gorbacsovról a Bloomberg cikkírója. Amikor 1985-ben hatalomra került harcot, hirdetett az alkoholizmus ellen, ám részleges szesztilalmával annyit ért el, hogy az oroszok csak végeláthatatlan sorokban szobrozva juthattak vodkához. A szovjet gazdaság leépülésével párhuzamosan aztán egyre inkább alkoholba ölték a bánatukat.

A gazdaság fellendítésére irányuló kísérlete kipukkadt, mert nem mert utat nyitni a kapitalizmus előtt (szemben kínai elvtársaival, akik megtették ezt, és még mindig hatalmon vannak – a szerk.) Közelebb akarta vinni a kommunista tanokat az emberekhez, miközben a rezsimről az alakította a képet bennük, hogy volt olyan év Moszkvában, amikor nem lehetett vécépapírt kapni.

Nukleáris és politikai katasztrófa

A csernobili atomerőmű katasztrófája után a glasznoszty (nyíltság) kitalálójának sajtója 18 napig titkolta az emberek elől, mi történt és a reaktorrobbanás nyomán a levegőbe került radioaktív szennyezés miatt milyen veszély fenyegeti őket. Amikor a rendszer fellazulását követően a szovjet tagköztársaságokban lázadások robbantak ki, a hatóságok többször a régi erőszakkal léptek fel ezek ellen – igaz, Gorbacsov élete végéig tagadta, hogy ezekre ő adott volna parancsot.

Amikor 1990-ben rájött, hogy reformkísérleteivel kiszabadította a palackból az ellenállás szellemét, azaz az emberek szabadságvágyát, tekert a kormányon egyet visszafelé: keményvonalas pártapparatcsikokat nevezet ki vezetői posztokra. Ezek közül az emberek közül azután több részt vett az ellene irányuló 1991. augusztusi puccskísérletben. Ez ugyan három nap alatt megbukott, de hatalomra segítette a puccsistákkal szemben fellépő Borisz Jelcint, akkor Moszkva polgármesterét, aki aztán kiszorította Gorbacsovot a hatalomból.

Az utolsó „bűn”,...

A Bloomberg cikkírója emlékeztet rá, hogy Putyin nyíltan bírálta a Szovjetunió volt vezetőjét azért, mert nem kért írásos garanciát arra, hogy a NATO-t nem bővítik Kelet-Európa felé. Emellett nem teljesen nyíltan azért kritizálta, hogy nem akadályozta meg a Szovjetunió széthullását (ez végül is Jelcin vezetése alatt következett be). Gorbacsov azonban éppen annyira bánta a Szovjetunió összeomlását, mint Putyin, és talán részben e közös nevező alapján soha nem bírálta élesen és egyértelműen Oroszország jelenlegi urát.

...és a mentő körülmény

Ami mentő körülményként szól mellette az az, hogy nem lépett fel keményebben ellenfeleivel szemben, amikor még megvolt ehhez a hatalma és végett vetett a hidegháborúnak. Sajátos módon az fog hiányozni a regnálásából, hogy szörnyen rosszul vezette a gonosz szovjet birodalmat.

Ennek az lehetett az oka, hogy emberi volt. Nem ölte ki belőle az érzelmeket a politika, mi főként feleségéhez Raiszához fűződő, nyíltan vállalt rajongásában mutatkozott meg.

A Bloomberg publicistája szerint ez a fajta természetes emberség hiányzik a mai politikusokból – szinte csoda, hogy Gorbacsov az intrikáló kommunista pártapparátusban el tudott jutni a csúcsra. Nem csupán Putyin fogja fel a politikát úgy, hogy az a hatalom mindenáron való megszerzéséről és megtartásáról szól -  ő soha sem hagyott ki egyetlen ziccert sem hatalma megerősítésére, míg Gorbacsov a feladott labdákat sem tudta leütni -, hanem az összes mai politikai vezető viselkedése ezt a fajta hatalomfelfogást tükrözi.