Kilátástalannak tartja a görög válságkezelés folytatását a megkezdett úton Jeffrey Sachs ismert amerikai közgazdász, a Columbia Egyetem Earth Intézetének igazgatója, ám úgy véli van kiút, mégpedig olyan, amely elkerüli a fizetésképtelenség bármely formáját. Az athéni parlamenten átvert megszorító programok önmagukban semmit sem érnek, ideig-óráig növelik az ország likviditását, de mivel az adósság törlesztésének költsége a csillagos égben marad, borítékolható a gyors összeomlás, és a görög parlament nem fog elfogadni még egy szociális robbanással fenyegető intézkedéscsomagot.

Ennek a forgatókönyvnek az alternatívája a fizetésképtelenség bevállalása az ismert módokon: kötvény-visszavásárlással, a lejáró állampapírok alacsonyabb kamatozású újabbakra váltásával vagy ezek kombinációjával. Ez a lehetőség nagy kockázatot hordoz, mert bár a politikusok hajlamosak azt hinni, hogy a részleges államcsőd menedzselhető, ám a végeredmény a görög bankrendszer összeomlása lehet, párosulva az ország kilépésével az eurózónából. A piacok bizalma végleg elenyészne, két évtizedre megugranák a hitelkamatok, a gyengébb országokat egymás után érnék a spekulatív támadások és a bankválságok mindennapok részévé válnának.

Kapcsolódó

Mi lenne a nyerő forgatókönyv?

Sachs a járhatatlan utak helyett mást javasol, olyan megoldást, amelynek lényege, hogy át kellene alakítani a teljes görög adósságot hosszú lejáratú, alacsony kamatozású tartozássá. Ez a forgatókönyv feltételezi az európai államok politikai megállapodását. Görögország vállalná, hogy két évig tartja magát a brutálisan szigorú költségvetésekhez, aminek része, hogy a büdzsék elsődleges (hiteltörlesztés nélkül számolt) egyenlege pozitív lesz, ám ez előre látható és elviselhető lenne, hiszen cserébe a nemzetközi közösségtől erőforrásokhoz jutna az ország.

A gazdasági növekedés visszatérésnek ígérete, kiegészülve azzal, hogy az adósság anélkül mérséklődhet, hogy el kellene viselni a csőd következményeit, elfogadható lenne a görög társadalom többségének, így fenn lehetne tartani az adósságtörlesztés évtizedes időtávú törlesztéséhez szükséges politikai többséget, parlamenti támogatást.

A megoldás kulcsa, hogy a hosszú távú kamatkiadások alacsonyak legyenek, közelítsenek a jelenlegi német és francia hosszú távú hitelek költségéhez. Ez úgy érhető el, hogy végső soron az európai stabilitási eszköz (EFSF) garantálná Görögország minden további adósságának visszafizetését, azaz mintegy belépne az ország és a magánhitelezők közé.

A következő időszakban az EFSF adna pénzt az athéni kormánynak az ország finanszírozására, amelyből nagyjából 250 milliárd euró hitelt kellene törleszteni a magánhitelezőknek, 100 milliárdot 2014-ig, a többit 2020 előtt. Az EFSF pénze így elmenne ennek az adósságnak a visszafizetésére, és Görögország 2016-ra 250 milliárd euróval tartozna az EFSF-nek, amely 20 éves futamidővel, 3,5 százalékos kamattal adná a forrást.

Ezt azért tehetné meg, mert maga is ennyi kamatért juthat ilyen lejáratú hitelekhez, köszönhetően annak, hogy az eurózóna stabil országainak AAA minősítésű állampapírjait tudja felkínálni visszafizetési garanciaként a befektetőknek. A reálkamat - feltételezve, hogy az eurózónában 1,5 százalék lesz az éves átlagos infláció - két százalék lenne. További lépésként az EFSF átvállalná - refinanszírozná - az összes IMF-, ECB- EU-támogatást, azaz a 110 milliárd eurós tavalyi segélycsomagot. Ezzel Görögország teljesen az EFSF adósává válna.

A lépések hátulütői

Ezeknek a lépéseknek a hátütője, hogy az eurózóna adófizetői kockázatot vállalnának, míg a magánhitelezők megszabadulnának ettől, hiszen az EFSF mögött álló kormányaikon keresztül ők garantálnák a görög tartozások visszafizetését. Erre a problémára azonban több megoldás is adható. Kötelezni lehet például a bankokat, hogy beváltott görög kötvényeik árának 30 százalékát helyezzék el egy kamatozó számlára, amely a görög államcsőd biztosítékaként működne. Így 2014 végére 30 milliárd eurós forrást lehetne gründolni.

Ha Görögország bedől, az EFSF veszteségét ebből lehetne fedezni, ha nem akkor a bankok kamatostól visszakapják ezt a pénzt. Biztosítékot lehetne képezni egy speciális bankadóval is, amelyet ugyan a teljes bankszektorra kivetnének, de olyan változó kulcsot állapítanának meg, amely attól függően lenne nagyobb, hogy a bankok mekkora kockázatos állampapír-állományt birtokolnak.

A neves közgazdász által ajánlott fogatókönyv megvalósulása esetén Görögország kétszázalékos reálkamattal finanszírozhatná adósságának törlesztését és gazdasága ismét növekedésnek indulhatna, elérve a háromszázalékos tempót, a görög GDP-növekedés hosszú távú átlagát. Az adósságteher csökkenne és Athénnak egyetlen évben sem kellene a GDP 2,5 százalékánál nagyobb erőforrásokat kiutalnia külföldre vagy 3,5 százaléknál nagyobb költségvetési többletet vállalnia.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ez könnyű út lenne. A görög kormányok több mint 20 éven keresztül, egy generáció életén át fizetnék a hiteleket, a jelenlegi fiskális megszorító program folytatódna, igaz, jobb kilátásokkal, mint most. Ugyanakkor a strukturális reformok végrehajtása és a bizonytalanság csökkenése nyomán beáramló külföldi tőke megteremtené a fenntartható növekedés feltételeit.