Bizakodásra okot adó makroadatok és a jelenlegi viszonylagos piaci nyugalomat úgy tűnik, hogy az európai döntéshozók túlértékelik - legalábbis ez derül ki a napokban megjelent több véleményből is, amelyek között egy hitelminősítő, egy befektető és egy neves közgazdász is a túlzott optimizmus veszélyeire figyelmeztetett.

Nouriel Roubini amierikai közgazdász - akire a sorozatos negatív jóslatai miatt Dr. Végzet nevet is ráragasztották - a Project Syndicate-en megjelent véleménycikkében arra figyelmeztet, hogy bár mára a monetáris unió szétesésének kockázata lényegesen lecsökkent, azokat a problémákat, amelyek ezekhez vezettek, továbbra sem kezelték.

Ez csak a látszat

Dr. Végzet szerint az alacsonyabb hozamkülönbségek és mérsékeltebb piaci kockázatok felszíne alatt az eurózóna alapvető problémái továbbra is megoldatlanok maradtak. A potenciális növekedés még mindig nagyon alacsony a legtöbb periféria országban, és alacsonyan, 1 százalék alatt is marad a következő években, ami nagyon magas munkanélüliséggel is együtt jár.

Eközben a középtávú fenntarthatóság is megoldatlan, miután a magán- és közszféra adóssága továbbra is magas marad és emelkedni is fog a lassú vagy negatív gazdasági teljesítmény miatt. A versenyképesség csökkenését csak részben sikerült visszafordítani. Ráadásul az euró szerinte még mindig túl erős, ami tovább nehezíti a versenyképesség javítását, miután a nettó exportot növelni kellene a gyenge beslő kereslettel szemben. Roubini szerint az eurózóna gazdasági növekedését a fiskális megszorítások is visszahúzzák, bár már a korábbihoz képest kevésbé. Ez a hatás azonban a periférián felerősödik a jelenleg is tapasztalható hitelválság miatt.

Roubini szerint a nagyobb probléma, hogy a bankunió, a fiskális-, a gazdasági- és a politikai unió folyamata - ami az eurózóna hosszú távú fennmaradásához létszükségletű - nagyon lassan halad, az utbóbbi három esetében igazából semmilyen előrelépés nem történt. Ráadásul az ECB sem hajlandó kreatívabban használni az eszközeit a hitelválság enyhítése érdekében - véli Roubini, aki erre pozitív példaként a Bank of Engladot említi.

Eközben a periférián egyre inkább belefáradnak a megszorításokba - erre példaként az olasz politikai válságot, a költségcsökkentések miatt a görög kormányra nehezedő egyre erősebb nyomást, valamint a spanyol és protugál fiskális lazításokra tett kísérleteket említi -, az uniós magországok pedig a pénzügy mentőprogramok miatt válnak egyre fásultabbá.

Töréspont jöhet

Bár eddig a periféria és a magországok közötti tehermegosztás fennállt, amennyiben előbbiek folytatják a megszorításokat, utóbbiak pedig türelmesen finanszírozzák azokat. Az eurózónás politikai feszültségek azonban Roubini szerint hamarosan elérhetik azt a kritikus pontot, amint az Európai Parlamenti választásokat követően a periféria megszorítás ellenes és a magországok euroszkeptikus és mentőcsomagellenes populista pártjai többségbe kerülnek - figyelmeztet Roubini, aki szerint ha ez bekövetkezne, kiújuló pénzügyi turbulenciák gyengítenék a valutaövezet gyenge fellendülő gazdaságát és a piaci nyugalom csak viharok közötti átmeneti szélcsendnek bizonyulnak majd.

Félreértik a nyugalmat

A Standard & Poor's szintén aggodalmainak adott hangot szerdán. A hitelminősítő ugyanis úgy véli, hogy az euróövezeti adósságválság korántsem ért véget, és veszélyesnek bizonyulhat, ha a jelenlegi kedvező piaci kondíciókat a valutauniós kormányok a válság végének közeledteként értékelik. Ez ugyanis a további szükséges konszolidációs lépések és szerkezeti reformok hanyagolását eredményezheti. Az ezért S&P továbbra is számos eurógazdaság adósosztályzatára tart érvényben leminősítés lehetőségére utaló negatív kilátást, jelezve ezzel, hogy a változatlanul túlsúlyban látja a lefelé mutató kockázatokat.

Soros már az eurózóna szétesését látja

Az Európai Unió jövőjét illetően Soros György is meglehetősen borús véleményt osztott meg a napokban. A milliárdos befektető egy harmadik szempontból fejtegette, miért törékeny az Európában kialakult helyzet. Bár Angela Merkel győzelme a választásokon az eurózóna adósságválságának végét jelzi, miután a németek ezzel szerinte áldásukat adták a kancellár költségvetési megszorításokon alapuló válságkezelésére, de válság után kialakult helyzet korántsem ideális. A közgazdászok többsége ezt a helyzetet ideiglenes egyensúlyi állapotként jellemezné, Soros szerint azonban messze van az egyensúlytól. Az eurózóna válsága ugyanis valami olyasmivé alakította át az Európai Uniót, ami nagyon messze attól, amilyennek a közösséget alapító szánták.

Soros úgy látja ugyanis, az Európai Unió a tagországai szabad és egyenlő közösségéből hitelezők és adósok egyenlőtlen viszonyán alapuló államközösséggé vált, ami nem tartható fenn hosszú távon. A befektető az eddigi válságkezelés alternatívájaként egy ideje a közös európai kötvények kibocsátását ajánlja Európának, ami persze a német adófizetőkre tenné a legnagyobb terhet. Erre azonban jelenleg nem sok esély látszik.