Kevesen tudják, hogy az először a kormány 100 lépés programja keretében képbe került agrár-kárenyhítési rendszer nem légből kapott ötlet volt csupán. A szóbeszéd szerint a szisztémát Margittai Miklós, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) elnöke korábban már sikerrel alkalmazta Baranya megyében. Az országossá alakított rendszernek is csak egy szépséghibája van – azon túl, hogy kevesen csatlakoztak hozzá a jogvesztő, január 29-i határidőig. A piaci szereplők szerint az agrárkár-enyhítési alap hiányossága az, hogy kevés benne a pénz. Mondják ezt abban az ágazatban, amely hosszú évekig úgy nyelte az adófizetők pénzét, hogy előre nemigen lépett, akkori vegetálása talán az állóvízhez hasonlítható csupán – nem elfeledve persze mondhatni elemi, élelmiszer-előállító voltát és az exportban betöltött súlyát. Ez az ágazat ugyanakkor meglehetősen kockázatos terep a biztosítóknak, amelyek ma piaci alapon kötnek ugyan biztosításokat az agrárvilágban is, de a bankokhoz hasonlóan elég óvatosak. Egyes elemi károkra pedig nem is kötnek biztosítást. Pedig az árvíz vagy akár az idei tavaszi fagyok eléggé meghatározóan érinthetik egy-egy térség gazdálkodóit, előfordulhat, hogy valahol akár az egész termés oda lesz. Az okos gazda persze úgy, ahogyan száz éve, most is előre gondolkodik és tartalékol. Aki ugyanis gazdálkodásra adja a fejét, az tudja, hogy nincs két egyforma év – már ami az időjárást illeti. Közvélekedés, hogy a mezőgazdaság kockázatos üzlet, amelyért a biztosítók nem rajonganak, nem kezdeményezőek ezen a téren – mondja Kovács László, az Agrár Európa Kft. regionális igazgatója. Mezőgazdasági termelőktől kapott információk szerint ugyanakkor van olyan biztosító, amelyikkel érdemes megkötni a mezőgazdasági termékekre, terményekre a biztosítást. A köztudatban élőnél ugyanis a biztosító jóval ügyfélbarátabb akkor is, amikor baj van, vagyis amikor helyt kell, hogy álljon. Igaz, a díjai nem a legolcsóbbak, inkább drágának nevezhetőek, de forrásunk szerint tapasztalatai alapján a kár jóval nagyobb lehet, mint a biztosítás díja. Forrásunk nem a teljes mezőgazdasági termelését biztosítja, csak azokon a területeken veszi igénybe ezt a szolgáltatást, amelyiken az áru fajlagos értéke magas, vagyis a potenciális kár jelentős. A mezőgazdasági biztosítások a közvélekedés szerint azért nem kedveltek a biztosítók körében, mert nagy az időjárástól való függőség, bizonytalan a piac. Kovács László úgy tudja, a biztosítói oldal szerint ez nincs így, habár igaz, hogy vannak kedvelt és kevésbé kedvelt alszektorok. Kedveltek, amelyek nem rejtenek magukban nagy kockázatot, de ezt a termelők is tudják és kevésbé keresik meg ezzel a biztosítókat. Tény, hogy a két fél ellenérdekelt, és mivel ma már az állam közvetlenül nem járul hozzá a biztosítói díjakhoz (korábban az FVM kötött a Mabisszal ez ügyben szerződést), azok tudnak biztosítást kötni, akik anyagilag megengedhetik maguknak a jelentős, de a termelői méret növekedésével fajlagosan egyre alacsonyabb költséget. Más a helyzet az idén indult agrárkár-enyhítési rendszerrel, amelyhez január 29-éig csatlakozhattak a mezőgazdasági termelők. Aki addig nem kötötte meg a szerződését, az elvileg az idén nem részesülhet kárenyhítő juttatásban. Az állam és a mezőgazdasági termelők által összeadott keretből mindenesetre azok kérhetnek kárenyhítést, akiknek többek között elemi kár érte a terményét vagy állatait. Elméletben 500 millió forintos kárenyhítési alap áll az agrártermelők rendelkezésére, de az agrárminiszter már jelezte, hogy felülről nyitott a rendszer, azaz az állam annyit tesz hozzá, amennyit a termelők befizetnek. A kárenyhítést biztosító forrást a mezőgazdasági termelők és az állam ugyanis fele-fele arányban biztosítja az elemi károk körébe tartozó ár-, belvíz, továbbá aszály- és fagykárra. A szántóföldi művelés esetén hektáronként 1000 forintot, míg a szőlő- és gyümölcsültetvényeknél 3000 forint hozzájárulást kell fizetni a gazdálkodóknak, s ugyanennyit tesz hozzá az állam is. A kárenyhítő juttatásban részesülő gazdák elemi kár okozta hozamkiesése el kell hogy érje a 30 százalékot, akkor részesíthetők kárenyhítő támogatásban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kisebb földterületeken gazdálkodók veszik igénybe ezt a lehetőséget. A szerződéseket az MVH-nál lehetett megkötni. A nemzeti agrárkár-enyhítési alapba történő befizetés határideje szeptember 30., aki ennek nem tesz eleget, az idei kárenyhítési alapból nem részesülhet. A káreseményeket a területileg illetékes megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivataloknál kell bejelenteni tíz napon belül, ugyanitt történik a hozamkiesés alapján kiszámított kárenyhítési juttatás iránti igény ellenőrzése, záradékoltatása. A kárenyhítés iránti igényt a záradékoltatás után az MVH megyei kirendeltségeihez kell benyújtani, legkésőbb 2007. november 10-éig. A működtető szervezet a károkat december 20-áig összegzi. A konkrét igények elbírálásának határideje a következő év február 28., a kifizetési tervet a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek is jóvá kell hagynia. Mint ahogy a táblázatból is kiderül, mintegy 3600 szerződést kötöttek az MVH kirendeltségei. Ez azonban a vártnál lényegesen kevesebb szerződés, kevesen regisztráltatták magukat az alapban és így a biztosított terület hozzávetőlegesen 275 ezer hektár. Ez az ország termőterületének alig több mint öt százalékát teszi ki.