- Hasonló problémákkal küzdenek az európai hírügynökségek? - Az európai hírügynökségeknek alapvetően ugyanazzal a piaci helyzettel kell szembenézniük, így problémáink is közösek, s ez a mostani konferencián is kiderült. A European Alliance of News Agencies (EANA) - az Európai Hírügynökségek Szövetsége - svájci székhelyű egyesület, amelynek minden európai országból egyetlen - lehetőleg a legnagyobb - hírügynökség a tagja. Elvileg van lehetőség arra is, hogy egy-egy országból több hírügynökség is csatlakozzon az egyesülethez, de erre még nem volt példa. A szövetség a szakmai tapasztalatcserét tekinti egyik legfőbb céljának, ezért az EANA évente kétszer rendez konferenciát tagjai számára. A mostani őszi rendezvényen például az volt az egyik téma, hogy a hírügynökségek gyártsanak-e videohíreket vagy sem, illetve ha igen, akkor az mennyire lehet profitábilis. Öt évvel ezelőtt a harmincegy tagból talán négy olyan volt, amely videohíreket készített, illetve forgalmazott, most már közel húsz - igaz, közülük nagyon kevesen tudnak nyereséget felmutatni ebben az üzletágban. Az MTI abba az egyharmadba tartozik, amelyik még nem végez ilyen tevékenységet, de a stratégiai döntés már nálunk is megszületett: jelenlegi termékpalettánkat - amely alapvetően hírekből, adatbanki szolgáltatásokból, sajtófotóból illetve sajtógrafikából áll - jövőre videohírekkel fogjuk bővíteni. A hírügynökségek abban is hasonlítanak egymásra, hogy számunkra az internet átok és áldás egyszerre. Átok, mert viszonylagos monopolhelyzetünk, ami a hír- vagy a képtovábbításban akár még tizenöt évvel ezelőtt is megvolt, mára megszűnt. Viszont az internet áldás azért, mert az internetes oldalak üzemeltetőiből egy újabb vevőköre keletkezett a hírügynökségeknek - nekünk is ez az egyik legdinamikusabban fejlődő üzletágunk. Az MTI folyamatosan törekszik arra, hogy a kisebb internetes hírfelhasználókat megfizethető árakon szolgálja ki az általuk igényelt, akár tematikusan válogatott hírekkel, fotókkal. Erre a mai technika jó lehetőséget biztosít, hisz szoftver segítségével kódoljuk a híreinket, ezáltal bármely tárgyszóra, tematikára valós időben tudunk hírkínálatot nyújtani. A videohíreinket is elsősorban az internetes felhasználóknak kínáljuk majd. - Egy időszakban az internetes média jogellenesen használta fel egymás és az MTI híreit is. Mára javult a helyzet? - Azt hiszem, ez örök probléma. Nekünk az a feladatunk, hogy nyitott szemmel és szervezetten figyeljük, miként használják fel híreinket. Ennek érdekében évek óta üzemeltetünk egy monitoringcsoportot, amely az interneten figyeli, hogy hol bukkannak fel az MTI hírei, s ellenőrzi, hogy az jogszerű felhasználás-e vagy sem. Ha a felhasználó nem jogszerűen jut hozzá a híreinkhez, akkor felvesszük vele a kapcsolatot, s a leggyakrabban azzal fejeződik be egy-egy ilyen procedúra, hogy az illető az ügyfelünk lesz. - Az internetnek tulajdoníthatóan milyen mértékű piacvesztést szenved el az MTI? - Olyan piaci helyzetben dolgozunk, amelyben az ügyfélkör lemorzsolódása következtében évente több tíz millió forint nagyságrendű bevételt vesztünk, ugyanakkor több tíz milliós nagyságrendű bevételt hozó új ügyfélkör is megjelenik nálunk. A mérleg évente változó, tavaly például kifejezetten több új vevő jött, mint amennyi elment. Mindent összevetve, a piaci bevételeink trendje középtávon - néhány év óta - csökkenő, viszont ügyfélkörünk folyamatosan bővül. Ha a trendeket vizsgáljuk tehát, azt is megállapíthatjuk, hogy az egy ügyfélre jutó fajlagos bevételeink is mérséklődnek. Ma az MTI-nek közel ötszáz hír- és fotóvevője van, négy évvel ezelőtt ennek csak a fele volt. Vásárlóink mintegy nyolcvan százaléka a média világából érkezik. Közülük az országos napilapok, televíziók, rádiók adják a nagyobb bevételeket. Ennek a tarifarendszerünkben rögzített oka van, mert médiavevőink közönségelérésük mértékének függvényében fizetnek nekünk. Ez teszi lehetővé, hogy a kis vevőknek - például a regionális vagy helyi rádióknak - nagyon versenyképes áron tudunk híreket adni. Ez egyébként nemzetközileg elfogadott árképzési elv. Mindent összevéve a piacon a hírek iránti érdeklődés és igény folyamatosan változik, például az internetes felhasználóink rövidebb, lényegre törőbb híreket preferálnak, mint hagyományos felhasználóink, és emellett konkurensei is vannak már az MTI-nek. - A nemzetközi gyakorlatban is az a kettősség jellemzi a hírügynökségek finanszírozási gyakorlatát, mint ami az MTI esetében is látható, vagyis hogy a piaci források mellett állami támogatás is megilleti őket? - Az említett harmincegy európai hírügynökségnél is három alaptípust lehet megkülönböztetni. Az egyik, amelyik teljesen kereskedelmi alapokon folytatja tevékenységét, s közszolgálati feladatokat nem kell ellátnia. Ilyen például az osztrák APA vagy a német DPA - s ők nem kapnak állami támogatást. Van egy másik csoport, amely nemcsak hogy állami pénzt kap, hanem gyakorlatilag az állami szféra részeként, hivatalos nemzeti hírügynökségként működik. Ilyen például az orosz ITAR-TASZSZ vagy az Ukrinform. S van egy nagy, mondhatni köztes csoport, amely vegyes finanszírozású, s nem állami tulajdonú: az ide tartozó hírügynökségeknek piaci bevételük és állami támogatásuk is van, ez utóbbit a közszolgálati feladatok ellátásáért kapják. Ide tartozik az MTI is, de ide sorolnám a francia AFP, a portugál Lusa vagy akár a spanyol EFE hírügynökséget is. Ez utóbbi három esetében a hírügynökség és az állam közötti szerződésben is rögzítik, hogy az állam évről évre milyen közszolgálati feladatok teljesítését várja el tőlük és ezért milyen támogatásra számíthatnak. Szerintem ez Magyarországon is eurokonform megoldás lehetne a közmédiumok - köztük az MTI - finanszírozására. - Nem ellentmondásos az a magyar gyakorlat, hogy miközben a közszolgálati feladatok ellátásáért állami pénzekhez jut az MTI, amely aztán az így előállított terméket piacon kereskedelmi alapon értékesíti, éppúgy mint egy másik hírügynökség, amely viszont magánszereplőként nem jut állami forráshoz? - Ez nem egyedi magyar jelenség. Azt gondolom, hogy ez addig a pillanatig nem aggályos, amíg a hírügynökség az állami pénzt nem használja fel kereskedelmi jellegű szolgáltatásainak keresztfinanszírozására. - Ezt azonban nagyon nehéz ellenőrizni… - Így van, ezt nem könnyű megállapítani. Mi ezért bevételeinket és költségeinket közszolgálati és kereskedelmi jellegük alapján is nyilvántartjuk, s ez az alapja gazdálkodásunk átvizsgálhatóságának. Mi nem sértjük meg azokat a versenytilalmakat, amelyek az uniós országokban működő cégekre vonatkoznak. - Nem lenne jobb megoldás, ha a közszolgálati tartalmakat ingyen vagy pedig jelképes összegért adná át az MTI a megrendelőnek? - Nem az én feladatom, hogy ezt eldöntsem, de ha engem kérdez, én ellenezném. Tudjuk persze, hogy elkezdődött a médiatörvény felülvizsgálata, s középtávon valószínűleg a hírügynökségi törvény is megváltozik. Azt gondolom, hogy egy új keretrendszerben sok minden elképzelhető. Jogkövető menedzserként jelenleg azt tehetem és teszem, amit a törvény megenged. A hatályos jogszabály kimondja, hogy az MTI nem kötelezhető ingyenes szolgáltatásra (kivéve a rendkívüli helyzetek eseteit), tehát éppenséggel ma a törvény tőlem azt követeli meg, hogy amit tudok, értékesítsem. Viszont kétségtelenül érezzük, hogy igény volna arra - hiszen adófizetői pénzeket használunk fel -, hogy szolgáltatásaink egy része a nagyközönség számára akár ingyen elérhető legyen. Ez részben persze már megvalósult, mert internetes oldalainkon folyamatosan ízelítőt adunk napi hír- és fotókiadásunkból. S gondolkodunk azon is, hogy az MTI hírarchívumának egy részét az interneten ingyenesen elérhetővé tennénk jövőre, amikorra internetes megjelenésünk átalakítását is tervezzük. - A versenyhelyzetben a szereplők rendre racionalizálnak, ami egyet jelent a létszámleépítéssel. Készül-e hasonlóra az MTI? - Sok mindenben folyamatosan változtatásra kényszerülünk, hiszen az élet és a piac változik körülöttünk. Most második ötéves ciklusomat töltöm az MTI élén, s mindkét alkalommal pályázat alapján nyertem el ezt a pozíciót. Nem árulok el nagy titkot, ha egy mondatot kiemelek a mostani pályázatomból, mégpedig azt, hogy "az ötéves időszak végére az MTI-ben kisebb, de ütőképesebb csapatnak kell dolgoznia". Nem vállaltam tehát számszerű kötelezettséget konkrét létszámleépítésre, de arra igen, hogy áramvonalasítjuk a céget, s ebbe keretcsökkentésnek mindenképpen bele kell férnie, amit persze megfelelően elő kell készíteni. Jelenleg az MTI-ben 370 munkavállaló van, csaknem a fele újságíró. A piac felvevőképességéhez viszonyítva ez túlzottan nagy létszám. - Hány személytől válnának meg? - Azt egyelőre nem tudom megmondani, hogy milyen mértékű lesz a személyi állomány csökkentése, ezt a szakszervezetekkel és az üzemi tanáccsal is meg kell tárgyalni. Azt viszont tudom, hogy a feladattal minél hamarabb meg kell birkózni. - Ebben már van gyakorlata… - Igen, a korábbi ötéves periódusomban közel harmincszázalékos létszámleépítést hajtottunk végre. Visszautalnék arra, hogy bár számos új vevőnk van, piaci bevételeink nem bővülnek. Ehhez a helyzethez a szervezetnek is alkalmazkodnia kell, vagyis kisebb költségteherrel kell dolgoznunk. Mindeközben a súlypontok is változnak. Említettem, hogy elkezdünk hírvideókat gyártani és forgalmazni, ide erőforrásokat kell átcsoportosítani. A hírkiadásunkban is vannak hangsúlyváltások, például nagyobb mennyiségben akarunk a vidéki Magyarországról híreket adni előfizetőinknek. S jelentős erőfeszítéseket teszünk annak érdekében is, hogy a határon túli magyarság mindennapjairól, a magyar gazdaság szereplőinek a környező országokban történő szerepvállalásáról több hírt adjunk, mint eddig. Tovább erősítjük az életmódhoz kapcsolódó és könnyedebb témákat feldolgozó Panoráma szerkesztőségünket is. Mindez sok tekintetben másfajta beállítottságú szakembergárdát igényel, ezért az áramvonalasítás mellett erősebb belső továbbképzésre s új emberek felvételére is szüksége van a szervezetnek.