Nagyjából húsz éve egy „kattanásnak” köszönhetően kezdett szemüvegkeretekkel foglalkozni Vörös Árpád, amikor barátja, Zackary Tipton keresett partnert a bakelitlemezekből készült darabok gyártására - írja a G7 a magyarországi szemüvegkeret-gyártásba életet lehető mikrovállalkozásról. A pécsi vállalkozó eleinte a padlásán egy saját kezűleg összeállított géppel, majd lassan egyre komolyabb berendezésekkel és bővülő csapattal vált a Tipton és más cégek beszállítójává, illetve az egykori magyar szemüvegmárka, a Granvisus feltámasztójává.

A manufaktúra cellulóz-acetátból készült keretek gyártására rendezkedett be, ami eleve kizárja a tömeggyártás lehetőségét. Árpádék a 2018-ban megvásárolt Granvisus márkanév alatt piacra léptek a saját szemüveg-kollekcióikkal is, a szocializmus alatt Esztergomban gyártott keretek már Pécsett, az egykori kesztyűgyár épületében készülnek.

Öreg, de még működik

A régi márka felélesztésével a pécsi manufaktúra valamiféle kerettörténetet adhat a saját termékeinek. Árpádék ráadásul azokon a gépeken gyártják a kereteiket, amelyeken az esztergomi Granvisus-ok is készültek a rendszerváltás előtt, 2012-ben ugyanis megvásárolták azokat az akkori német tulajdonosuktól.

Noha a tetőtérben indult vállalkozás a kezdeti időkben – a 2008-as válság ellenére is – évről évre megduplázta az eleinte évenkénti pár száz darabos termelését, aztán a növekedés ugyan lassult, de a pandémia miatti átmeneti visszaesést kivéve töretlen maradt.

Árpád meglehetősen óvatosan fogalmaz a kilátásokkal kapcsolatban: a háború és az infláció miatt a háromszorosára nőtt a rezsijük, amit kiizzadnak valahogy, árfolyamkitettségük nagy, euróban vásárolnak és forintban adnak el. Viszont egyre többen hoznák vissza a gyártást Kínából Európába, olyan megkereséseik vannak, hogy el se hiszik. Így hosszabb távon növekedni fognak.