Mintegy 350 ezer olyan kivándorolt magyar élt 2013 elején a világban, akik 1989 után, és legalább egy évvel a felmérés előtt hagyták el Magyarországot - derül ki a KSH-nak a SEEMIG-projekt keretében készített elemzéséből.

Magyarország a délkelet-európai térségen belül még az alacsonyabb kivándorlási rátával rendelkező országok közé tartozik. Az ENSZ-adat alapján keleti szomszédaihoz képest Magyarország nagyobb népességmegtartó erővel rendelkezik.

A statisztikusok sietve hozzáteszik, hogy ez a becslés egyszeri érvényességűnek tekinthető és nem oldja meg a kivándorlószám folyamatos nyomon követésének problémáját.

Fiatalok és diplomások

A részletes adatok szerint külföldre túlnyomórészt a fiatal korosztályok tagjai költöznek: a migráns magyarok 25 százaléka 30 év alatti, 63 százaléka pedig még nem érte el a 40 éves kort. További 18 százalék tartozik a negyvenes korosztályba, 11 százalékl az ötvenesek közé, míg a 60 felettiek aránya mindössze 5 százalék. Ezek az arányok jelentősen eltérnek az itthoni lakónépesség kormegoszlásától, amit jól jeleznek az átlagos életkor értékek is. Ez a 15-74 éves migránsok körében 38, az itthon élők között 45 év.

A kivándorlók és az itthoni lakosság megoszlása életkori csoportok szerint
Kép: Forrás: SEEMIG-projekt, KSH

A migráció munkaerőpiaci hatása szempontjából alapvető fontosságú a kivándorlók iskolai végzettség szerinti összetétele. Az elemzés adatai egyértelműen jelzik a kivándorlók átlag feletti iskolai végzettségét és a diplomások koncentrációját. Míg az itthon élő lakosság körében a 8 általánost, vagy annál kevesebbet végzettek aránya 24, addig a kivándoroltak között ez az érték 6 százalék csupán. A többlet kisebb mértékben az érettségizettek, nagy arányban viszont a diplomások körében jelentkezik: a diplomások aránya az összlakossághoz képest a kivándoroltak között jelentősen magasabb (18 vs. 32 százalék).

A kivándorlók és az itthoni lakosság megoszlása legmagasabb iskolai végzettség szerint
Kép: Forrás: SEEMIG-projekt, KSH

Az EU-ban maradnak

A Magyarországról elvándoroltak döntő többsége az EU államaiban, azon belül is Németországban, Nagy-Britanniában, valamint Ausztriában él. Említésre méltó még a Hollandiába költözöttek mintegy 4 százalékos aránya is. Az elmúlt évtizedek során sokat változott a jellemző célországok súlya a kivándorlásban. Európán kívül a leggyakoribb célállomás az Amerikai Egyesült Államok. Nagyobb arányban élnek még magyar kivándorlók Ausztráliában, Kanadában, Belgiumban, Svájcban, Dániában, Spanyolországban, Finnországban, Írországban, Olaszországban, Norvégiában, Svédországban és Izraelben.

A három fő célország markánsan eltérő népességet vonz Magyarországról:

Németországban kiemelkedően magas, kétharmados a férfiak aránya. Bár az ország a történelmi kapcsolatok miatt mindig kiemelt célpontnak számított, a kiármalás 2010 után vált különösen jelentőssé, miután 2011 májusával szabaddá vált a munkaerő-áramlás a két ország között.  Markáns itt a szakmunkás végzettséggel oda költöző magyarok aránya (37 százalék) miközben átlag alatti a felsőfokú végzettségűeké (23 százalék).

Ausztria - amelynekrelatív jelentősége 2009 után nőtt meg - kiemelkedő mértékben vonzza a szakmunkásokat: az ott élő magyarok 41 százalékának van szakmunkás végzettsége. (Ausztria szerepe jóval nagyobb, mivel nagyarányú, munkavégzési célú ingázás célpontja is).

A három legfontosabb célországba vándorlók - de az "átlagos" magyar kivándorlók közül is - a Nagy-Britanniába települők sajátos demográfiai összetételű csoportot képeznek. Az oda költöző magyarok különösen fiatalok: az adatfelvételkor átlagéletkoruk mindössze 33 év volt, kiköltözésük idején pedig mindössze 29 évesek voltak. Túlnyomó részük nőtlen vagy hajadon. Meglehetősen kevés körükben a szakmunkás (15 százalék), viszont sok az érettségizett (43 százalék) és a diplomás (36 százalék). Lényegében azonos arányban vannak köztükl férfiak és nők.

Minden negyedik küld haza pénzt

A külföldre költözött magyarok túlnyomó többsége dolgozik (84 százalék), mások tanulnak (3 százalék), háztartásbeliként otthon vannak (4 százalék), vagy egyéb okból nem végeznek kereső tevékenységet (6 százalék).

A kutatás adatai szerint a külföldre költözött magyarok 25 százaléka juttat haza rendszeres pénzbeli támogatást. Az arány ennél magasabb a 2009 után kiköltözöttek körében (32 százalék). Egyértelműen a férfiak azok, akik egy hazai háztartást támogatva élnek külföldön: körükben 32 százalékos a támogatást küldők aránya. Életkort tekintve inkább az idősebb korosztályokra jellemző inkább ez a magatartás: a 40-49 éveseknél 28, az 50-59 éves korosztály tagjainál 43 százalék. Iskolai végzettség szerint pedig elsősorban a kevésbé iskolázottakra jellemező: a legfeljebb 8 általánost végzettek 35 százaléka, valamint a szakmunkások 42 százaléka küld haza pénzt.

A magyarországi háztartást anyagilag támogató kivándorlók aránya
Kép: Forrás: SEEMIG-projekt, KSH

Célország szerint kiemelkedő a hazaiakat támogatók aránya Németországban (39 százalék), Hollandiában (35 százalék) és az Ausztriában élők (32 százalék) között. A fordított irányú kapcsolat, amikor a külföldön élő kap támogatást az itthoniaktól, ennél jóval ritkább (4 százalék) és érthető okból a tanulók között (49 százalék) fordul elő a leginkább.

És ki akar közülük hazajönni?

Figyelemre méltó, hogy az eseteknek csupán 10 százalékában tudtak a válaszadók határozott, időponthoz vagy legalább körülbelüli időintervallumhoz köthető hazatérési szándékról beszámolni. (E kérdésre 19 százalék azt mondta, hogy nem tud rá válaszolni.)

 

A legtöbb esetben azt a választ kapták a kutatók, hogy a megkérdezett tudomása szerint maga a külföldön élő személy sem tudja, haza akar-e térni, illetve mikor tenné ezt (37 százalék), míg 25 százalék határozottan úgy nyilatkozott, hogy szerinte a külföldön élő háztartástagjának-, rokonának nincsenek hazatérési szándékai.

Minél régebben él valaki külföldön, annál valószínűbb, hogy már nem szándékozik hazatérni. A 2009 után kiköltözőkre viszont inkább a bizonytalanság a jellemző (51 százalék), és csupán 10 százalékról valószínűsíthető, hogy egyáltalán nem tervez hazatérést. Az, hogy nem terveznek hazatérést, elsősorban az Amerikában élőkre jellemző (57 százalék), kisebb mértékben a németországiakra, és az Angliában élőkre is (21 és 22 százalék). Az idősebb emberek, ha már egyszer kiköltöztek, kevésbé terveznek visszajönni, míg a fiatalokra inkább a bizonytalanság a jellemző: a huszonévesek fele még nem határozott, míg 14-14 százalék azok aránya, akik pontos hazatérési tervvel rendelkeznek, de azoké is, akik (vélhetően) úgy döntöttek, nem térnek már haza.