Egy adott évben nyugdíjba vonulók havi nyugdíjának megállapítása összetett számítással történik, az legfontosabb paraméterek közé tartoznak az egyes évekre megállapított úgynevezett valorizációs szorzók, amelyek az átlagos nettó keresetek alakulásához igazodnak.

A péntek esti Magyar Közlönyben pedig kormányrendeletként megjelent a legújabb szorzótábla, amely szerint például az 1950-ben szerzett fizetésekre 374,99-es (!) szorzó vonatkozik, az 1980-as kereseteknél pedig 64,99 a szorzó értéke, míg a 2000-esnél 4,403. Majd például a 2010-es nettó bérek esetében ez az értél 1,847. A négy legutolsó évben pedig:  2015-re 1,509, 2016-ra 1,4-es, a 2017-re 1,24-es, 2018-ra pedig 1,114-as szorzó vonatkozik. A korábbi jogszabályban szereplő szorzók alacsonyabbak voltak - itt is jól látszik tehát a magas nettó kereseti dinamika.

Kapcsolódó

A valorizációs szorzókra azért van szükség, mert ezekkel lehet hozzáigazítani a nyugdíjazás előtti évek, évtizedekben szerzett fizetéseket a nyugdíjba vonuláskor kapott keresetekhez. Az érintettek munkával töltött évei alatt nemcsak a béreket meghatározó tényezők változnak, de összegszerűen sem lehet direkt beszámítani a nyugdíjba a régi járandóságot. Például egy 1980-ban szerzett pár ezer forintos havi fizetés ma már nyilvánvalóan kevés lenne.

Minden év elején, így a 2020. január és március közötti időszakban benyújtott nyugdíjigények esetén is, csak nyugdíjelőleget állapítanak meg, hiszen a nyugdíj összegének végleges kiszámításához szükséges valorizációs szorzószámokat a harmadik hónapban teszik közzé - ez történt meg péntek este. A nyugdíj összegét az 1988. január 1-től a nyugdíj megállapítás napjáig elért keresetekből kell meghatározni. Ez az időszak a 2020-as kezdőidőponttal megállapított nyugellátásoknál már harminchárom évi jövedelem figyelembevételét jelenti, azaz az aktív kereső időszak több mint felében elért munkabérek, egyéb jövedelmek már beszámítanak a nyugdíjba.

A valorizálás fő oka, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmek nagy változáson mentek keresztül. Nem lehet egy az egyben beszámítani a nyugellátásba például egy 1998-ban kifizetett munkabért egy 2020-ban elért jövedelemmel. A szintre hozás az úgynevezett valorizációs szorzószámokkal történik, amelyek évente határonak meg.

Az új nyugdíjvalorizációs szorzók
ÉvSzorzószám
1950.374,990
1960164,346
1970119,420
198064,990
199024,491
20004,403
20082,009
20091,973
20101,847
20111,736
20121,701
20131,621
20141,573
20151,509
20161,400
20171,240
20181,114
Forrás: Magyar Közlöny

A 2020-as esztendőt újra emelkedéssel és szintlépéssel kezdték az átlagnyugdíjak. Januárban ugyanis 140 ezer forint fölé került ez az összeg, egész pontosan 142 329 forint volt, ami 5,5 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. Úgynevezett öregségi ellátást 2 050 489 személy kapott januárban. Nyugellátást - ez az öregségi és özvegyi járadék mellett az özvegyi, szülői és árvaellátást is tartalmazza - 2 166 547-en kaptak, ennek átlagos összege 137 863 forint volt.

A nyugdíjszámítás fő elemei:

  • nettósítás,
  • valorizálás, azaz szintre hozás,
  • degresszió,
  • szolgálati idő szerinti mérték.

Az 1950-től minden egyes évre vonatkozó új valorizációs szorzók az itt elérhető kormányrendeletben találhatóak. A nyugdíjszámítás folyamatáról és a valorizációról pedig ebben a cikkünkben olvashat részletesebben.