Elkerülhetetlennek látszik a magyar gazdaságban a technikai recesszió (két egymást követő negyedévben csökkenő kibocsátás), a 2023-as év egészében pedig kedvező esetben is csak a stagnálást valamivel meghaladó növekedés várható - írja Trippon Mariann, a CIB vezető elemzője a G7-en megjelent cikkében.

A vállalati szektor romló keresleti környezettel és költségsokkokkal küzd. A gazdaság külső környezete kedvezőtlenné válik: a globális növekedés lassul, az euróövezet már a harmadik negyedévtől zsugorodik, és – a korábbi válság periódusokkal ellentétben – most Kína sem teszi meg azt a szívességet, hogy a világ „végső fogyasztójaként” keresletet generál.

A helyzetet tovább rontja, hogy jelenleg sem a monetáris politikának, sem pedig a fiskális politikának nincs érdemi mozgástere a negatív hatások mérséklésére, sőt mind a fiskális, mind pedig a monetáris politika kényszerűen ráerősít a negatív tendenciákra. A költségvetést nézve épp egy jelentős kiigazítás közepén vagyunk, miközben a jövő évre elfogadott költségvetés már szeptemberben teljes átdolgozásra szorul.

Tovább nyújtózott a takarónál

A jegybank bőven a két számjegyű tartományban tetőző és várhatóan onnan legkorábban a jövő év második felében lefele induló irányadó kamata nyilván komolyan fékezi a hitelnövekedést. Eközben a korábban számolatlanul rendelkezésre álló olcsó jegybanki forrásokról is csak múlt időben beszélhetünk.

Már a háború és a koronavírus-járvány előtt emelkedő pályán volt az infláció, fenntarthatatlanná váltak a költségvetési folyamatok – az elmúlt években egyszerűen tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ért. Az aranyévek így is, úgy is véget értek volna, a háború sokkja azonban az alapproblémákra rárakódva garantálja a hirtelen, kemény földet értést.

Ez fájdalmas lesz, de a krízisből kilábalva a gazdaság visszatérhet egy hosszabb távon is fenntartható, kiegyensúlyozottabb növekedési pályára.