Magyarországon háromszor annyi a végtagamputáció, mint a nemzetközi átlag, a magas és nem javuló amputációs arány, mint az érelmeszesedés egyik végpontja a magyar egészségügy indikátora. - írja a ReSzaSz.

Az utóbbi években egyik kormányzat alatt sem sikerült alapvető javulást elérni az érsebészet állami egészségügyi finanszírozásában. A rekonstrukciós érműtétekért a kórházak általában nem kapnak annyi finanszírozást, amennyibe a beavatkozás kerül. A legjellemzőbb adat, hogy egy combközépi amputációért többet fizet a biztosító, mint a végtag megmentését célzó, az elzáródott verőeret áthidaló műér beültetéséért vagy saját érből elkészített áthidalás elvégzéséért.

A finanszírozás átalakításánál sem figyeltek erre

A 2016 augusztus 1-én megjelent új HBCS finanszírozás változása nem vette figyelembe az érsebészeti-angiológiai radiológiai szakmai közösség elmúlt években beadott javaslatait. Ennek következtében továbbra sem várható javulás: az intézmények nem érdekeltek gazdaságilag az érbetegek ellátásában.

Magyarországon a születéskor várható élettartam 2010-ben 74,7 év volt, ezzel csupán Litvániát, Lettországot, valamint Romániát és Bulgáriát sikerült megelőzni az EU 27 tagállamából, leginkább az igen nagy arányú korai, azaz a 65 éves életkor előtt bekövetkező halálozások miatt. A vezető halálokok között a keringési rendszer betegségei állnak, ez felelős a halálozások feléért.

A halál közvetlen oka a szív koszorús ereinek meszesedése, de ezen betegeknek nem csak a koszorús erein vannak szűkületek, hanem az agyi-, hasi-, alsóvégtagi ereiken is. A magas halálozáson kívül az előrehaladott érelmeszesedés az életminőséget, ezzel együtt a munkaképességet rontja, jelentős terhelést jelentve a családok és a társadalom számára egyaránt. Az alsóvégtagi érszűkület a járástávolság csökkenésével, majd a folyamat előrehaladásával, nyugalmi fájdalommal, a vérhiányos állapotból kialakuló szövetelhalással járhat. Annak érdekében, hogy a szövetelhalás miatt felszabaduló káros anyagok, a folyamatos gyulladás okozta keringési megterhelés ne okozza a beteg halálát, végül amputációra lehet szükség.

Rosszabb, drágább, nehezebb

Az alsó végtagi amputációszintjének megválasztásakor figyelembe kell venni, hogy olyan helyen történjen a műtét, ahol a sebgyógyuláshoz megfelelő vérellátás van. Ha ez a szakasz a lábszáron, közvetlenül a térd alatt van, vagy a combon, akkor major (nagy) amputációról beszélünk. Ezekben az esetekben a beteg életminősége, életkilátásai lényegesen rosszabbak, rehabilitációjuk nehezebb, kezelési költségeik minden tekintetben magasabbak.

A verőereken végzett műtétek általában technikailag nehezek, a szövődmények (sebgyógyulási zavar, vérzés, infekció) gyakoribbak az általános sebészeti műtétek többségénél. A érsebészek egyre inkább felhagynak az érszűkület kezelését célzó érsebészeti tevékenységükkel, ugyanis az érbetegek általában szociológiailag jobban rászoruló idős, elesett betegekből állnak, gyakori a kudarc és egyre több a későn érkező, menthetetlen beteg.

Hiányzik az utánpótlás

Az érsebészek jelentős része munkaidejének egy részében hasi sebészeti műtéteket végez, magánpraxisban visszereket kezel, illetve elhagyja az országot. Utánpótlás alig van, a gyakorló érsebészek átlagéletkora igen magas, a közeljövőben sokan mennek nyugdíjba - figyelmeztet a ReSzaSz.

Az érgyógyászat komplex feladat, amely az érsebészeken kívül más társszakmák, többek között belgyógyászat, radiológia, neurológia és intenzív terápiás ellátásban jártas szakorvosok közös munkáját igényli. Egyre ritkább hazánkban az az intézmény, ahol ezek együttes, magas színvonalú tevékenysége elérhető, a szükséges műszerezettség és fogyóanyag-igényre a megfelelő források megtalálhatóak.
A centralizációra illetve megfelelő progresszivitású szintek megállapítására tett szakmai javaslatok egyelőre nem találtak meghallgatására az egészségügyi kormányzat részéről.

Az ellátó rendszer hiányosságai mellett, egyéb tényezők is szerepet játszanak a magas amputációs szám kialakulásában és fennmaradásában. Fontos tényező a magyar lakosság egészségügyi tájékozatlansága, az alapellátás súlyos hiányosságai, a betegutak tisztázatlansága, az érszűkület jellegénél fogva gyakran sürgető ellátást igénylő jellege, valamint az a tény, hogy a közelmúltban megjelent, - anyagi haszonszerzés reményében- állítólagos gyógyító tevékenységet végző csoportok, vállalkozások szabályozásának és felügyeletének teljes hiánya miatt a megfelelő kezelés gyakran megkésik.