A szélerőművek megjelenése óta folyik a vita a magyarnál környezettudatosabb társadalmakban a zöld energia előnyeiről és hátrányairól. A nap- és szélerőművek nem termelnek folyamatosan, ugyanakkor környezetükben időjárási változásokat is generálnak, generálhatnak az eddig szerzett üzemelési tapasztalatok szerint. Ezzel szemben egyre terjednek idehaza is a háztartási kiserőművek - igaz nem szélkerekek, hanem tetőre szerelt napcellák formájában.

Magyarországon ezzel szemben nem szokás energetikai ügyekben széles körű társadalmi vitát folytatni - elég csak a Paks 2 létesítésre utalni. A kormány most egy újabb szintet lép; Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a parlament elé terjesztette a villamosenergia-törvény módosítását, amely felhatalmazza a kormányt - az eddigi energiahatósággal szemben -, hogy megállapítsa mennyi szélerőmű építésére adhatnak ki engedélyt. A törvényjavaslat kimondja, hogy szélerőmű világörökségi és természetvédelmi területen nem építhető.

Más területeken a kormány akkor engedélyezhet - nem háztartási - szélerőműveket, ha az nem veszélyezteti a villamosenergia-rendszer teljesítményét, egyensúlyát.

A törvényjavaslat indoklása utal arra is, hogy a szélerőművek létesítésénél figyelmemmel kell lenni táji értékekre, területekre.

Ennél egyértelműbben fogalmazott az energetikáért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) a Magyar Narancs legutóbbi számában ahol egyértelműen kijelentették, hogy nem tartják indokoltnak új szélerőművek létesítését. Bár világszerte szaporodnak a szélerőművek, Magyarországon 2006 óta nem adtak ki újabb engedélyeket, azaz nálunk tíz éve megállt az idő, és az NFM szerint ez így is marad a következő évtizedekben.

A törvényjavaslatról - bár az kötelező lenne - nem folyt társadalmi vita, mint ahogy arról sem, hogy miként épüljön fel Magyarország 2050-ig, majd az évszázad végéig tartó energiapolitikája. Ehelyett megszületett egy olyan atomerőmű építéséről a kormánydöntés, amely az évszázad végéig meghatározza a magyar energiapiacot.