Nehéz lenne vitatkozni azzal a megállapítással, hogy tavaly március óta bikapiac van a világ tőzsdéin. Az árfolyamok egy év alatt oda jutottak - legalábbis a nagy indexeket tekintve - ahol 2008 nyarán jártak. Az S&P 500-as index, a Dow Industrial abban a tartományban tartózkodik (plusz mínusz néhány százalék), ahol a 2008 őszi viharok előtt állt. A helyzet annyiban különbözik egyelőre, hogy akkor már egy jó 10 hónapja tartó medvepiacot követően a pánikeladások még hátravoltak, most pedig egy szinte minden kritériumnak megfelelő emelkedés után kellene eldönteni, hogyan tovább.

Nézzük az elméletek ősatyját, a Dow Elméletet.

Az elmélet szerint az árak trendben mozognak. A trend az elmélet szerint mindaddig érvényben van, amíg az ellenkezőjéről bizonyítékot nem ad. A trend vizsgálatához a Dow Jones Industrial és a Dow Jones Transportation index adja meg a kulcsot, ha mindkét index úgy tud újabb csúcsra menni hogy a közte lévő mélypontok is emelkedő tendenciát mutatnak, akkor az emelkedő trenddel nincs semmi baj.

A Dow Jones Industrial ha csak néhány százalékkal is, de meghaladja legutóbbi rövid, néhány hónapos trendjében beállított januári csúcsát, s ez elmondható a Dow Jones Transportation indexről is. A januári korrekció, amely az első igazi ennek nevezhető esemény volt a nyár vége óta a korábbi, közel fél éves emelkedő trendnek az egyharmadáig jutott az Industrialban, a Transportation indexben pedig a feléig. Tehát ez alapján megerősítést nyert, hogy az elsődleges piaci trend felfelé tart.





Ahhoz, hogy az elmélet szerint ismét medvepiac legyen, a következő korrekciónak - amely előbb, vagy utóbb megérkezik - az Industrialt 9800 alá kéne vinnie, a Transportationt pedig 3500 alá (az elmélet kiritkusa szerint túl későn jelzi a trendfordulót, igaz, akkor meglehetősen hatékonyan). Az ellentét analízis is azt mutatja, a szereplők egyelőre nem jutottak el az optimizmus olyan szélsőséges stádiumába, amely a piaci tetőket szokta jellemezni, igaz, január végén a nagyobb korrekció előtt már voltak erre utaló adatok.

A hangulatindexek közül egyedül a vételi opciók aránya tekinthető szélsőségesen magasnak az eladási opciókhoz képest. A másodlagos piaci mutatók (New York Stock Exchange A-D line, H-L line) szintén nem mutatják, hogy tető épülne ki, igaz, a piac lendületét mutató úgynevezett oszcillátorok közül már sokan a kifulladást jelzik (a tipikusan korán jelző mutató, az emelkedő csökkenő részvények számából képzet két átlag különbsége múlt hét végén már a február óta tartó emelkedés végét jelezte, de innen nem feltétlenül kell esés jöjjön, átmehet a piac oldalazásba is.)





Az S&P 500-as indexek úgynevezett Bullish Percent Indexe, amely az indexben található olyan papírok számát mutatja, amelyek a point&figures chartok alapján bikaképet mutatnak, 80 százalék felett áll, ami kifejezetten erős emelkedő trendet jelez.

A piac állapota tehát elvileg jó, a hangulatindikátorok nincsenek túlságosan szélsőséges tartományban. A fogós kérdés: van-e még a partvonalon pénz, hogy felfelé hajtsa az árakat?

Több amerikai technicista elemző is felhívta a figyelmet arra, hogy az Amerikában befektető amerikai részvényalapok készpénzaránya kritikusan alacsony szintre süllyedt (3,5 százalék körüli szintre, ami utoljára 2007 őszén látott arány), a februári és márciusi emelkedésben az alapkezelők utolsó vásárlóerejüket élték fel. Ráadásul eközben az alapokból kifelé áramlott a tőke. Tehát erről az oldalról sérülékeny a piac, a lefelé tartó árak most már üres zsebekkel találkoznának.

A helyzet azonban itt sem egyértelmű, hiszen a híradások közben arról szólnak, hogy a kötvényalapokban eközben rekordösszegű pénz parkol, ami ha egyszer megindul a részvények felé, akkor további táptalajt adhat az emelkedésnek.

Röviden azoknak a befektetőknek, akik nem napon belüli kereskedésben lelik örömüket, hanem a néhány hetes, hónapos pozíciókban, egy korrekció esetén - ami lassan már ráférne a piacra - inkább a longbeszállókat kell majd keresniük (bármennyire is az a véleményem, hogy a világ nem ott van, mint mondjuk 2004 elején)

Persze nem az első kisebb lejtmenetben, hanem egy olyanban, amely a február eleje óta tartó hossz legalább egyharmadát-kétharmadát, esetleg felét ledolgozza az árfolyamokban.

Hogy fundamentálisan alátámasztottak-e a jelenlegi részvényárfolyamok, azt mindenki döntse el maga...

Az egyedi részvényekre és azok hosszabb távú grafikonjaira néhány napon belül visszatérnék.