Főszabályként nincs arra mód, hogy a vállalkozó a szerződésben kikötött díj helyett, illetve afölött - többletszolgáltatásokra hivatkozva - további díjat követeljen, áll a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának ajánlásában. A vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. Ha a felvállalt munkaeredményt állítja elő, az ehhez szükséges tevékenység terjedelmétől, mennyiségi összetevőitől függetlenül az előre kikötött díj érvényesíthető. Amennyiben pedig a vállalkozó a felvállalt munkaeredményen kívül - a szerződés kereteiből kilépve - a megrendelő számára más, hasznos munkaeredményt is előállít, a felek között a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell elszámolni Az építési (kivitelezési) szerződésben a felek a vállalkozói díjat általában kétféle módon határozhatják meg: egy összegben átalánydíj formájában, vagy utólagos tételes elszámolásra utalással. Ha a felek a díjat végleges jelleggel egy összegben, átalányáron kötik ki, akkor a szerződés teljesítése után a kikötött vállalkozói díjon felül csak a tételesen bizonyított, igazolt pótmunkák ellenértéke számolható el. Az átalánydíjon kötött kivitelezési szerződés jellegzetessége, hogy a vállalkozó az esetleg felmerülő többletmunkák kockázatát magára vállalja, ennek fedezetét rendszerint megfelelő tartalékkal (tartalékfedezettel) kalkulálja, a többletmunkák ellenértékére ezért utóbb sem tarthat igényt. A számlázott vállalkozói díj - a szerződés módosításának minősülő pótmunkáktól eltekintve - a szerződésben kikötött díjjal egyezik meg, ezt az összeget az esetleg alacsonyabb költségekre hivatkozással sem a megrendelő nem csökkentheti (nem "kollaudálhatja"), sem pedig a vállalkozó nem számíthatja hozzá az esetleges többletmunkák költségvonzatát. A szerződésben kikötött átalánydíjtól való eltérésre csak a szerződés eredményes megtámadása esetén (például feltűnő aránytalanságra, tévedésre hivatkozással) nyílik lehetőség. A vállalkozói díj meghatározásának másik esete az, amikor a felek - a szerződésben - utólagos tételes elszámolásban állapodnak meg. Ilyenkor a kivitelezési szerződésben a vállalkozói díjat egy összegben ugyan meghatározhatják, ez azonban csak tájékoztatási célokat szolgál. A felek a végleges vállalkozói díj kiszámításának a módját úgy határozzák meg, hogy a teljesítést követően a díj számlázása a leigazolt, elfogadott felmérés tételei alapján, a műszakilag indokolt munkák szerint történik. A kivitelező ebben az esetben a többletmunkákat és a pótmunkákat egyaránt érvényesíti, hiszen valamennyi, általa ténylegesen elvégzett munkatételt a felmérésben feltüntet, függetlenül azok jogi minősítésétől. A tételes felmérés esetén a ténylegesen számlázásra kerülő vállalkozói díj ezért a szerződésben előzetesen rögzített tájékoztató díjhoz képest több és kevesebb is lehet. A vállalkozói díj eltérő meghatározásának és számítási módjának a vállalkozót terhelő bizonyítási kötelezettség szempontjából is nagy jelentősége van. Átalánydíj esetén a kivitelezőnek azt kell bizonyítania, a megrendelő mely időpontokban, milyen jellegű pótmegrendeléseket adott és a pótmunkák után milyen összegű többletvállalkozói díjra jogosult. Neki kell bizonyítania, hogy az eredetileg vállalt műszaki tartalomhoz képest utóbb akár kifejezetten, akár ráutaló magatartással a megrendelő olyan újabb műszaki természetű igényeket fogalmazott meg, amelyek pótmegrendelésnek minősülnek és ezért az ellenértékük - az átalánydíjon felül - külön követelhető. A bizonyítás szempontjából rendszerint kiemelt jelentőséget kap a munkahelyen vezetett építési napló. Az utólagos tételes felmérésre utalással meghatározott vállalkozói díj körében viszont a vállalkozónak a ténylegesen elvégzett, teljes munka mennyiségét és a beépített anyagot kell bizonyítania. Ez rendszerint úgy történik, hogy a munka elvégzése után a kivitelező felmérési naplót készít, ebben rögzíti a ténylegesen elvégzett munkatételeket és a felhasznált anyagot. A felmérési naplót a megrendelő rendelkezésére bocsátja, aki azt tételesen ellenőrzi és leigazolja (kollaudálja). A számlázás a leigazolt felmérési napló tételei alapján történhet. Amennyiben a kivitelezőnek külön felmérési naplót nem kell készítenie, a bírói gyakorlat akkor is megköveteli, hogy a teljesítésről kiállított számlához a kivitelező mellékelje azt a tételes jegyzéket, amelyből a megrendelő be tudja azonosítani az elvégzett munkák körét és az ehhez felhasznált anyagot.