A cég képviseletére jogosult vezető tisztségviselője a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg a kitűzött tárgyalási határnapon, majd beadványban jelezte, hogy egy balesetben megsérült, mindehhez orvosi igazolást is csatolt, miszerint fekvő beteg volt. Új tárgyalási napot tűztek ki, ám a helyzetet tovább bonyolította, hogy a Posta tájékoztatása szerint mindkét kézbesítési kísérlet eredménytelen volt, mert a küldemény átvételére jogosult átvevő nem tartózkodott a címhelyen, és a küldeményt az annak átvételére nyitva álló határidő alatt a postán sem vette át. (A cég alperesként szerepelt az adott ügyben.) Az elsőfokú bíróság ekkor ítéletet hozott, és a keresetnek megfelelően elmarasztalta az alperest. Újabb alperesi beadvány született, miszerint a törvényes képviselő folyamatosan kezelt allergiás migrénes roham miatt nem tudott megjelenni a tárgyaláson; ehhez is orvosi igazolást csatoltak. Sőt, a második tárgyaláson megkísérelte a képviseletét kézbesítő útján megoldani és az elsőfokú bíróságnak az igazolási kérelemmel együtt megküldött érdemi védekezést eljuttatni, azonban a közlekedési helyzet miatt a kézbesítő tíz perc késedelemmel érkezett meg a tárgyalásra, amelyet akkorra már berekesztettek. A bíróság elutasította az igazolási kérelmet és kifejtette, hogy az időpontok nem stimmelnek, mert az alperesnek módja lett volna gondoskodni helyettesítéséről. Utalt a BH 1991. 214. és BH 1993. 639. számon közzétett eseti döntésekre, és rámutatott: az alperesnek két ügyvezetője van, ezért a tárgyaláson a másik ügyvezető is képviselhette volna, a betegség a mulasztás kimentésére nem alkalmas. A végzés indokolása szerint az alperes gazdálkodó szervezetként köteles az adminisztrációját és a képviseletét megszervezni. Az alperes fellebbezett és meglepő fordulat történt: másodfokon úgy ítélték meg, hogy a kifogások alaposak. Elemezzük a jogerős ítélet indokait. A bíróság szerint figyelemmel arra, hogy az alperes az igazolási kérelmét a polgári perrendtartás (Pp.) 107. § (1) bekezdésében meghatározott határidő alatt terjesztette elő, helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az alperes igazolási kérelemét érdemben vizsgálta. Az igazolási kérelem érdemi vizsgálata körében helyesen indult ki továbbá az elsőfokú bíróság abból, hogy az állandó bírói gyakorlat és a Legfelsőbb Bíróság több eseti határozatában kifejtett jogi álláspontja szerint a gazdálkodó szervezetek esetében az adminisztráció és a belső ügyvitel szervezetlenségéből adódó mulasztások az emiatti felelősség alóli kimentésre alkalmas oknak általában nem tekinthetők, így a tárgyalási határnap elmulasztásának kimentésére sem szolgálhatnak. Ám mégis, a gazdálkodó szervezetek esetében is felmerülhetnek olyan körülmények, amelyek a Pp. 109. § (3) bekezdésében előírt méltányos elbírálás esetén indokolttá tehetik az igazolási kérelem elfogadását. Gazdálkodó szervezetek esetében a törvényes képviselő vagy alkalmazott hirtelen fellépő, váratlan betegségére visszavezethető mulasztás tekinthető olyan vétlen mulasztásnak, amely a Pp. 106. § (1) bekezdésében foglaltak szerint igazolással orvosolható. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az alperesnek több önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője van. Ám az eljárás irataiból megállapítható, hogy a perbeli ügy során valamennyi perbeli cselekmény kapcsán a beteges törvényes képviselő járt el az alperes képviseletében, ő tett nyilatkozatot. Gazdálkodó szervezetek esetében nem kizárt, hogy az önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetők között bizonyos munkamegosztás alakul ki, amelynek alapján az ügyvezetők az általuk képviselt cég egy-egy ügyében önállóan és kizárólagosan járnak el. A perbeli esetben az alperesnek méltányolható érdeke fűződik ahhoz, hogy a tárgyaláson történő képviseletét az ügyet ismerő és rendszeresen intéző törvényes képviselő lássa el, ebből következően a törvényes képviselőnek az igazolási kérelemben hivatkozott betegsége olyan oknak tekinthető, amely miatt a kitűzött tárgyalási határnap elmulasztása az alperes részéről nem számít vétségnek. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy az igazolási kérelem elutasítására nem ad alapot az a körülmény, hogy a fél az eljárás során korábban a mulasztás okaként hasonló körülményre hivatkozott. Továbbá, az első fok tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes által csatolt orvosi vényen írt nyilatkozat nem igazolja az alperes ügyvezetőjének betegségét. Amennyiben ugyanis a bíróságnak a mulasztás oka és a fél vétlensége tekintetében aggályai vannak, a felet a Pp. 109. § (3) bekezdése alapján meg kell hallgatnia, és ezen meghallgatás eredményéhez képest kell döntenie az igazolási kérelem felől. Az elsőfokú bíróságnak a Pp. 95. § (1) bekezdése alapján lehetősége van arra is, hogy az igazolási kérelem alapjául előadott okok körében további nyilatkozat megtételére vagy további okiratok - a perbeli esetben a törvényes képviselő egészségi állapotával kapcsolatos dokumentumok - csatolására hívja fel a mulasztó felet. A döntés lényege: az alperes által elmulasztott határnapon a tárgyalást meg kellett ismételni.