A szakértő szerint a jegybanki kötvény működése nem szolgálja a monetáris célokat, csak vonzza a külföldi forrásokat, a swap ügyletek miatt az árfolyam erősítése nélkül, miközben jelentős költséggel jár. Regős Gábor szerint érdemes lenne növelni azt a hányadot a kötelező tartalékon belül, amely után a jegybank nem fizet kamatot, mivel ez a bankrendszerben kamatcsökkentésként csapódna le, illetve növelni kellene a jegybank irányadó eszközének futamidejét, mérsékelve ezzel likviditását és vonzerejét a megtakarítások lekötésében. Ezen felül hosszabb távon egy új NHP is a jegybanki célok teljesülését és a gazdaságpolitika támogatását szolgálná – zárta a szakértő gondolatait az Indexen.

Az előzményekből kiderült az elmúlt időszakban éles vita alakult ki arról, hogy az MNB jól végzi-e a feladatát, nem kellene-e alacsonyabb kamatokkal ösztönöznie a gazdasági növekedést.

Regős Gábor válaszát azzal kezdi, hogy bemutatja a jegybank feladatát, hiszen az nem korlátozódik kizárólag az árstabilitás kérdéskörére. A közgazdász ezt követően sorra veszi a törvényben meghatározott feladatok megvalósulását.

Az elsődleges cél az árstabilitás, ami a gyakorlatban a 3 százalékos inflációs cél elérését és tartását jelenti.

A jegybank itt leginkább az árfolyamon keresztül tud hatni, hiszen Magyarországon a monetáris transzmisszió csatornái közül egyértelműen az árfolyamcsatorna a legerősebb. A forint árfolyama most stabilnak tekinthető, 380 körül mozog, szűk sávban, azaz itt jelentős probléma – a még viszonylag magas infláció ellenére – sem látható jelenleg (az más kérdés, hogy az infláció leszorításához is jelentős kormányzati beavatkozásra volt szükség, például az Árfigyelővel és az energiaárak kordában tartásával)

 – mutat rá a szakértő, de emlékeztet, hogy ez nem volt mindig így, a tavaly szeptemberi kamatdöntés során ugyan a jegybank a várt 75 bázispontos emelés helyett 125 bázispontos szigorítást hajtott végre, de váratlanul – és mint kiderült, rossz ütemben – leállította kamatemelési ciklusát. Hozzáteszi, ezt a Makronóm Intézet nem csak utólag látja így, már rögtön a tavaly szeptemberi kamatdöntést követő kommentárjában úgy fogalmazott, hogy a kamatemelések túl korai leállítása jókora kockázatot hordoz magában.

A jegybanknak addig kellene folytatnia a kamatemeléseket, amíg nem látszódik az infláció tetőzése, amely legkorábban az idei év végével következhet be. Ennek további következményei lehetnek az összezuhanó árfolyam és jelentős mértékű, rendkívüli kamatemelés.

A második pont a célok elérése.

Leszögezi, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer stabil, ez a feladat tehát teljesül, ugyanakkor a gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulás biztosítása és a kormány gazdaságpolitikájának támogatása már nem tűnik sikeresnek.

A hitelezési folyamatokról az MNB Hitelezési Jelentése azt írta, hogy az új hitelkihelyezések volumene 2023 második negyedévében a teljes vállalati szegmensben lényegében megegyezett az előző év azonos időszakának szintjével, míg a kkv-hitelek esetében jelentősen, 31 százalékkal elmaradt attól, amiben a támogatott hitelek miatti magas bázishatás is szerepet játszott.

Regős Gábor szerint a jegybanki megállapításokat némileg sarkítva, ez úgy értelmezhető, hogy hitelezés alig van, annak is jelentősebb része a kormány különböző, a költségvetést egyébként jelentősen megterhelő hitelprogramjaiból származik.

A magas kamat nem csak a hitelezés oldalán jelent gondot.

A vállalkozások bankbetéteik után is érdemi kamatot kapnak – szemben a lakossággal, ahol a kereskedelmi bankok a kamatot betéti oldalon alacsonyan tartják. Ez a kamat egyrészt szintén a beruházásokat fogja vissza, hiszen, ha a pénz bankbetétben tartása többet hoz, mint a beruházás, akkor nem éri meg beruházni. Másrészt ezt a jegybanki eszközök (praktikusan a tartalékeszköz) kamatozásán keresztül, végső soron a költségvetés finanszírozza – tehát még sokba is kerül. Az első szempontot valamennyire mérsékli a kormányzat által bevezetett kamatsapka, de ez még önmagában kevés.

A jegybank irányadó eszközének szerepét 2014-ig a kéthetes jegybanki kötvény töltötte be.

Az önfinanszírozási program keretében ugyanakkor döntés született 2014 áprilisában az irányadó eszköz betétesítéséről az év augusztusától kezdődően. A lépés célja a banki likviditás terelése volt az állampapírpiac irányába. A hazai bankok a betétesítés nyomán átrendezték eszközállományukat, növelték a tartott állampapírok mennyiségét, vagyis konszolidált állammal szembeni kitettségük nem változott. A külföldi szereplők ugyanakkor a lépés hatására közvetlenül már nem fértek hozzá a jegybank instrumentumaihoz, így ők alkalmazkodtak. A külföldi források egy része ellenben elhagyta az országot, azonban ennek nem volt közvetlen kihatása a forint árfolyamára, mivel nem a spot piacon, hanem a hazai bankokkal kötött FX-swap ügyleteik lezárásával zárták pozíciójukat a külföldi szereplők.

A jegybanki diszkontkötvény kivezetése esetén a 2014-ben tapasztalt folyamatok megismétlődését várhatjuk, a külföldi szereplők egy része zárhatja a nyitott swap-pozícióit, míg a források egy másik része az irányadó eszközön keresztül továbbra is a jegybank mérlegében maradhat.

A Makronóm javaslata szerint érdemes lenne emellett átalakítani a jegybank irányadó eszközét, a kötelező tartalékot is.

Jelenleg a tartalékköteles hitelintézeteknek a meghatározott forrásaik 10 százaléka után tartalékot kell képezniük a jegybanknál. Ezen tartalék negyedére a jegybank nem fizet kamatot, míg háromnegyedére az alapkamatnak megfelelő kamatot fizet. Viszont a marginális kamatszint nem változna a lépés által, a külföldi befektetők a hazai bankrendszeren keresztül továbbra is el tudnák helyezni a jegybanki instrumentumokban – például a tartalékszámlán – a likviditásukat, így az nem járna tőkekivonással. Negatív következményként felmerül a bankok kamatjövedelmének csökkenése, amely pedig a bankadó mértékét mérsékelné, így ez költségvetési hatással is járna.

A jegybanki irányadó eszköz egynapossá tétele a turbulens pénzpiaci környezetben hatékony eszköz lehet.

Fontos kiemelni, hogy annak működése a gyakorlatban még tavaly sem került tesztelésre, a jegybank nem változtatott napi szinten a monetáris kondícióin. Ugyanakkor a monetáris politika normalizációjának keretében ismét érdemes lenne visszatérni a hosszabb futamidejű likviditáslekötésre. Megfontolásra javasolják továbbá egy célzott, az újraiparosításra és zöldátállásra fókuszáló Növekedési Hitelprogram elindítását, támogatandó a gazdaságpolitikai célkitűzéseket.

A jelenlegi piaci környezetben a vállalatok jelentős szabad kapacitással rendelkeznek, ezt mutatja a több ipari alágazatban 10 százalékot meghaladó termeléscsökkenés, illetve az építőipar teljesítményének és rendelésállományának alakulása. Így pedig a kereslet megjelenése nem eredményezne újabb inflációs sokkot, hosszabb távon pedig a kínálat növelése segíthet az áremelkedési ütem alacsonyan tartásában is. Továbbá az MNB korábban is alkalmazott olyan eszközt (preferenciális betét), amelynek segítségével növekedési időszakban is korlátozni tudja a jegybanki eszközök likviditásbővítő hatását

– fejtette ki Regős Gábor.

Korábban kiderült, hogy a legjobb betéti ajánlatok kamata megelőzte az inflációt. Egy-két éves lekötésnél akár már egész szép reálkamatot kínálnak, ha a pénzromlás mértéke 2024-ben valóban 6 százalékra mérséklődik, aztán pedig még lejjebb megy, amelynek részleteit itt olvashatják >>>