Donald Trump azzal kampányolt, hogy ha újraválasztják, Oroszország egyetlen nap alatt lezárja a háborút Ukrajnában. Újraválasztották – de száz nap elteltével a háborúnak még mindig nincs vége.

Azt is állította, hogy a kereskedelmi háborút „könnyű megnyerni”. Ennek ellenére a hétvégén Washington kénytelen volt visszavonulót fújni ezen a fronton is. Mit üzen mindez a globális világrend állapotáról?

A Szovjetunió összeomlása után a világ belépett az amerikai hegemónia korszakába – egy történelmi értelemben is példátlan időszakba, amikor a világ vezető hatalmának sem gazdasági, sem katonai, sem puha hatalmi (soft power) tekintetben nem akadt kihívója. Francis Fukuyama ezt az időszakot „a történelem végeként” értelmezte, amelyben az amerikai modell nem csupán győztesként, de a történelem végállapotaként jelent meg.

A 2008-as pénzügyi válság azonban alapjaiban rendítette meg az Egyesült Államok vezető szerepét, különösen gazdasági téren. „Azóta egy átmeneti világban élünk – egy olyan korszakban, ahol a szabályokat már nemcsak a felemelkedőben lévő BRICS-államok kérdőjelezik meg, hanem maga az Egyesült Államok is egyre gyakrabban áthágja azokat” – hangsúlyozta az Economx érdeklődésére Eszterhai Viktor, az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa.

Kinevette a szövetségi lojalitást

Donald Trump második ciklusában rendkívül nagy lendülettel látott hozzá a világpolitikai és gazdasági rendszer újraszabásához. Kinevette a szövetségi lojalitást, egyoldalúan felrúgta a világkereskedelmi rendet, és új csatornákon kezdett tárgyalni a nagyhatalmakkal.

A szakértő úgy látja, ez sokak – különösen a szövetségesek – számára volt meglepő.

Bár az amerikai elit régóta érzékeli a globális hatalmi pozíció erózióját, az ország továbbra is olyan eszközökre támaszkodhatott, mint a világ legnagyobb katonai költségvetése, az egyetlen valódi kulcsvaluta (a dollár), valamint a világ legnagyobb belső piaca. A cél világos volt: újra naggyá tenni Amerikát – ezúttal az általa újraszabott feltételek mentén.

Mennyire sikerült ez a „huszáros indítás”? 

Az elmúlt nagyjából három hónap történései alapján a válasz egyre kevésbé kecsegtető – húzta alá Eszterhai Viktor, egyben hozzátette: Oroszország örömmel fogadta, hogy Washington ismét nagyhatalomként bánik vele, és hajlandó figyelembe venni érdekeit. Mégsem volt hajlandó elárulni Kínát, amelyhez mély gazdasági és stratégiai szálak fűzik – akkor sem, ha az USA jelentős engedményeket kínált cserébe. Az Ukrajna elleni háborút pedig továbbra sem sikerült leállítania.

Leválasztható-e Oroszország Kínáról? A fordított Nixon szerepében tündökölne Donald Trump

Az amerikai geopolitika ritkán ismétli önmagát, de időről időre új szereplők próbálják eljátszani a régi darabokat – immár új közönség előtt. A szakértő szerint Donald Trump most éppen Kissinger bőrébe bújna: azt ígéri szétválasztja Oroszországot és Kínát, és ezzel megismétli a hidegháború egyik legnagyobb diplomáciai bravúrját.

A „Felszabadulás napjaként” meghirdetett intézkedés, amely a világkereskedelem radikális átszabását célozta, szintén nem az amerikai várakozások szerint sült el a szakértő értékelése alapján: 

  • bár a világ nagy része megkönnyebbülten fogadta az eredeti tarifák felfüggesztését, és tárgyalásokba kezdett Washingtonnal,
  • Kína – a konfliktusra jobban felkészült félként – nem ellencsapásokkal válaszolt, hanem rendíthetetlen álláspontot képviselt. 
  • Az eszkaláció nem tört meg: olyan szereplők, mint az EU, Japán vagy India inkább kivárásra rendezkedtek be, és óvatos megfigyelőként szemlélik a küzdelmet.

Pekingben pontosan tudták, hogy az amerikai gazdaság kulcsszereplői előbb-utóbb nyomást fognak gyakorolni a Fehér Házra.

Ez be is következett: április 21-én a Walmart, a Target és a Home Depot vezetői zárt ajtók mögött egyeztettek Trump elnökkel. Figyelmeztették, hogy a Kínából érkező termékekre kivetett 145 százalékos vámok súlyosan veszélyeztetik az ellátási láncokat, inflációt gerjesztenek, sőt akár üres polcokhoz is vezethetnek az amerikai üzletekben.

Ezzel párhuzamosan Scott Bessent, az Egyesült Államok pénzügyminisztere nyíltan arra kérte a befektetőket, hogy őrizzék meg bizalmukat az amerikai államadósság finanszírozhatóságában.

Felgyorsult erózió

Az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa szerint ez a figyelmeztetés árulkodó: meginogni látszik a két legfontosabb amerikai gazdasági alappillér – a belső piac stabilitása és a dollár globális valutapozíciója.

Alig egy hónappal a „Felszabadulás napja” után Washington már látványos kompromisszum keresésre kényszerült. Talán sikerült elkerülni a nyílt vereséget, de a politikai kudarc egyértelmű


– fogalmazott lapunknak a szakértő, aki úgy látja, hogy Trump második ciklusa bátor kísérlet volt a nemzetközi szabályok egyoldalú újraírására. 

Ám a magabiztosság ellenére a lépések nem voltak kellően átgondoltak, a következmények komplexitását alábecsülték, és – ami talán a legsúlyosabb – saját kapacitásaikat túlértékelték. „Ez a stratégia nem megerősítette, hanem éppen felgyorsította az Egyesült Államok vezető szerepének erózióját. A király meztelen – és ezt a világ is egyre világosabban látja. Ennek egyértelművé tétele pedig több mint bűn: hiba volt Washington részéről” – fűzte hozzá Eszterhai Viktor.

Mindenkit átejtett Trump: a 10 százalékos tarifa itt maradt, és már senkit sem zavar

Az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint a 10 százalékos általános amerikai vám nemcsak fiskális manőver, a rendszert is átírja – és közben alig vesszük észre.

Kapcsolódó