Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2017-2022 közötti időszakban vizsgálta a hazai ivóvíz-gazdálkodás fenntarthatóságát, a vízgazdálkodást meghatározó stratégiák megfelelőségét.

A most lezárult ellenőrzés keretében az ÁSZ megállapította, hogy a fenti időszakban

Kapcsolódó

hazánkban az egészséges, biztonságos ivóvízhez jutás megfelelő mennyiségben és minőségben biztosított volt.

A 2017-2022-es időszakban a szolgáltatók esetében csökkenő mértékben fordult elő, hogy a víz minősége nem felelt meg az előírásoknak, a vonatkozó uniós irányelv által előírt paramétereknek.

Az ivóvízminőség javító programnak köszönhetően az elsődleges vízbázis-szennyezettség eredetű arzén, bór, fluorid, ammónium paraméterekkel jellemzett vízminőségi kockázat csökkent, illetve megszűnt.

A fenntarthatóságot érintő jó gyakorlatként azonosította az ÁSZ, hogy bár a vízszolgáltatóknak nem volt jogszabályi kötelezettségük arra irányulóan, hogy ügyfeleik körében népszerűsítsék a vízkészletek hatékony felhasználását, ennek érdekében európai uniós források igénybevételével vízvédelmi, vízhasználathoz kapcsolódó szemléletformáló tevékenységet végeztek.

Fontos megállapítás az is, hogy a Nemzeti Vízstratégia, az ágazati és a helyi stratégiák, programok, cselekvési tervek a nemzetközi és uniós célrendszerekkel összhangban hosszú távon meghatározták a fenntartható ivóvíz-gazdálkodás célkitűzéseit, a megvalósítás egyes programjait és projektjeit az ivóvíz-ellátásban érintett egyes kormányzati felelősök és szereplők dolgozták ki és hajtották végre.

Mindezekkel együtt az ÁSZ számos olyan problémát tárt fel, amelyek összességükben alapvető kockázatot jelentenek az ivóvíz-szolgáltatás hosszú távú fenntarthatósága szempontjából.

Az ÁSZ megállapította:

  • az intézményrendszer széttagolt, ami azt eredményezi, hogy a konkrét feladatok megtervezésében és megvalósításában az integrált szemlélet nem tud kellő mértékben érvényesülni, 
  • a stratégiai célok megvalósításának akadálya az átfogó, stratégiai szintű koordináció, valamint a döntéshozatali folyamatok integrált adatbázisokkal való támogatásának hiánya,
  • az ellenőrzött időszakban nem volt olyan szervezet, mely a területi és települési vízgazdálkodás, illetve szűkebb körben az ivóvíz ellátást (is) biztosító teljes szervezetrendszer összehangolt működtetésének stratégiai szintű koordinációjáért volt felelős,
  • a szakemberekkel a szolgáltatók képesek voltak biztosítani a szolgáltatást, de a folyamatosan csökkenő állományi létszám és az alkalmazottak növekvő átlagéletkora miatt a humánerőforrás menedzsment a jövőben komoly működtetési problémák forrása lehet.

Az ÁSZ komoly problémaként tárta fel, hogy bár az elsődleges vízbázis-szennyezettség eredetű szennyeződés kockázata csökkent, illetve megszűnt, a másodlagos vízminőség szennyezettség - az elöregedett rendszerekben, és a vízkezelés műszaki-technikai problémái következtében keletkező szennyeződések - aránya emelkedést mutatott.

Az ellenőrzés alá vont víziközmű-szolgáltatóknál a 2017-ben 53.792, 2022-ben 42.519 csőtörés történt az ivóvízellátó hálózatban.

A kitermelt vízmennyiség egynegyedét jelentette a hálózatba betáplált, ivóvízként nem használt közüzemi vízveszteség, amelynek az ÁSZ által becsült értéke évente meghaladta a 17 milliárd forintot.

Viszonyításképpen a hálózatba betáplált, ivóvízként nem számlázott víz mennyisége megtöltené a Balaton 8,8 százalékát.

A vízveszteség kialakulásának egyik oka az eszközök elhasználódottsága, a rekonstrukciók elmaradása. Az ellátásért felelősök és a társaságok 2023-2037. évekre vonatkozó gördülő fejlesztési tervei szerint a víziközmű hálózatok rekonstrukciójának finanszírozási igénye a következő 15 évben 3 775 milliárd forintot tesz ki.

Ehhez kapcsolódó probléma, hogy az ellenőrzött időszak végéig nem készült olyan stratégia, amely az elöregedő vezetékhálózatra tekintettel a víziközmű rendszerek rekonstrukciójára és beruházásaira, az ivóvízellátás fenntartható működtetésére és fejlesztésére vonatkozóan fogalmazott meg átfogó célokat és programokat, számolva a 2021-2027 közötti finanszírozási ciklusban beszűkülő uniós források kiváltásának lehetőségeivel. Mindez kockázatot jelentett a szolgáltatási bevételekre, a működés kiszámíthatóságára.

Tekintettel arra, hogy a megállapítások alapján fennáll annak a kockázata, hogy az ivóvíz-szolgáltatás jelenlegi formájában hosszú távon nem lesz fenntartható sem műszaki, sem minőségi, sem finanszírozási szempontból, az ÁSZ számos javaslatot fogalmazott meg a stratégiai koordinációra, a közműrendszer megújítására vonatkozó közép és hosszútávú költségkalkuláció elkészítésére, valamint a fenntartható vízhasználat további ösztönzésére – olvasható a jelentésben.