A képviselet a jogban nem más, mint hogy valakit az akaratnyilatkozata megtételében − illetve elfogadásában − más helyettesíti. Ez a más a képviselő. A magyar jogban az a fő szabály, hogy bármilyen jognyilatkozatban eljárhat a képviselő, kivéve, ha a törvény tiltja a képviseletet. Ilyen kivétel például a végrendelet, amit csak személyesen lehet tenni.

A gyakorlat hozta elő azt a problémát, hogy mi történjen akkor, ha két személy képviseletét ugyanaz a harmadik személy − a képviselő − látja el. Például ha két cégnek ugyanaz a képviselője, és a két cég szerződni akar egymással − ilyenkor ugyanaz a képviselő magával köt szerződést, hiszen az eladó és a vevő helyett is ő írja alá azt. A magyar jog ezt megengedi, feltéve, hogy a képviselt ehhez hozzájárul.

A képviselet megítéléséről hoz jogeseteket Falucskai Krisztina a jogiforum.hu-n megjelent tanulmányában, amelyben az álképviselet elméleti és gyakorlati problémáit veszi szemügyre. Az első kimondja, hogy két cégnek lehet azonos jogi képviselője, de ha mindkettő helyett ő maga írja alá a szerződést, akkor az semmis lesz. A perbeli esetben az történt, hogy az egyik céget két munkavállalója képviselte, ők írták alá a szerződést, míg a másik cég nevében a közös jogi képviselőjük tette ugyanezt. A két munkavállalót viszont a közös jogi képviselő − nem pedig a cégük − hatalmazta meg, amit a bíróság később elfogadott. Az indok: a jogi képviselő felhatalmazásával nem őt, hanem a cégüket képviselték az alkalmazottak.

Egy másik jogesetben a bíróság úgy foglalt állást, hogy ha magánszemélyek képviseletében köt "önmagával" szerződést a jogi képviselő, akkor az semmis, ami érvénytelenné teszi a szerződést. Viszont ha jogi személyeket − cégeket − képviselve teszi ugyanezt, akkor álképviselőként jár el. Mindkét esetben igaz az, hogy a képviselt utólagos jóváhagyása nem szünteti meg a korábbi problémát.

Az álképviselő cselekménye a képviseltet nem köti,
Kép: mivel nincsen olyan kölcsönös akaratnyilatkozat,

Az álképviseletre hoz érdekes példát Bézsenyi Bernadett a leszkoveniroda.hu honlapon. A felszámolás alá került cég ügyvezetője 3,5 millió forintért eladta a cég gépkocsiját, amit a vevő bankhitelből vásárolt meg. Amikor a felszámoló erről tudomást szerzett, a bírósághoz fordult a cég nevében, mivel az ügyvezető álképviselőként járt el, hiszen a felszámoló tehet csak érvényes jognyilatkozatot (köthet szerződést) a cég nevében. A felszámoló a szerződés semmisségének a megállapítását kérte, majd a vevőtől a kocsi visszaadását és havi 140 ezer forintos használati díjat követelt. Az elsőfokú bíróság a kérést elfogadta, így a kocsi visszaadását és a használati díj megfizetését írta elő, viszont a céget arra kötelezte, hogy fizesse vissza a vevőnek a 3,5 millió forintos vételárat. Az indoklásban egyebek mellett ez állt: "az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a cég vételár-visszafizetési kötelezettségét nem érinti, hogy nevében álképviselő járt el, a visszafizetendő vételár nem minősül kárnak, az a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként jár vissza."

A másodfokú bíróság is erre az álláspontra helyezkedett, így a felszámoló felülvizsgálatot kért a Legfelsőbb Bíróságtól, amely másként ítélte meg az ügyet. Véleménye szerint kötelmet a képviselt és a másik fél között csak a valódi képviselő jognyilatkozata keletkeztet. Az álképviselő cselekménye a képviseltet nem köti, mivel nincsen olyan kölcsönös akaratnyilatkozat, amely a képviselt nyilatkozatának minősülne, így szerződés sem jöhet létre. A vevőnek a kocsi birtoklására nem keletkezett jogcíme, így a jogalap nélküli birtoklás alapján köteles azt a cégnek kiadni. Az autó ellenértéke viszont nem került a cég birtokába, így jogalap nélküli gazdagodás hiányában azt "visszaadni" sem köteles. Ellenben a vevő kérheti az ügyvezetőt, hogy az − a szerződésen kívül okozott károkozás szabályai szerint − fizesse vissza neki a 3,5 millió forintot. Az általánosítható megállapítás pedig így hangzott: az eredeti állapot helyreállítására csak létrejött, de érvénytelen szerződés esetén kerülhetne sor.