Tavaly és idén egyaránt meglehetősen változékony volt a dollár árfolyama a főbb devizákhoz, mindenekelőtt az euróhoz képest. A két nagy deviza kockázatában ma már nem látnak a befektetők érdemi eltérést, az euró gyermekbetegségei, válságai már rég véget értek: a közös európai deviza három hónap múlva lesz negyedszázados.

Későn reagáltak az inflációra

A két deviza közti árfolyam alakulásában így megnőtt a kamatok, az elérhető kockázatmentes hozamok szerepe, miután mindkettő fontos befektetési-, és tartalékeszközzé vált. A múlt évtized extrém mértékben laza monetáris politikája, amely még 2020-ban, sőt 2021 elején is tartott, értelmezhetetlenné tette hozamokat.

Ennek oka, hogy a jegybanki alapkamatok nulla körül voltak, az állampapírhozamok ugyancsak olyan alacsonyak lettek, hogy a pénz inkább részvényekbe, kriptodevizákba és az ingatlanpiacra áramlott, majd az történt, ami a túlzott pénzkibocsátás elkerülhetetlen következménye: jött az infláció.

Az inflációról a nagy jegybankok egy darabig nem voltak hajlandók tudomást venni, így túl későn léptek, azonban az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed előbb döbbent rá a valóságra, mint az Európai Központi Bank (EKB), így előbb is kezdett kamatot emelni, ami a dollár meredek erősödéséhez vezetett tavaly. Utána azonban az EKB is észbe kapott, és még gyorsabban próbálta behozni lemaradását: ez az euró erősödését hozta.

 

 

 

Találgattak, találgattak

Az idei év jó részében a piac azt találgatta, hogy melyik jegybank meddig szigorít, hol tetőznek kamatszintjeik, és mikor kezdődhet a lazítás, azaz a kamatcsökkentés. Ennek során többször történt fordulat: néha úgy látszott, hogy a két deviza kamata egyforma szinten tetőzik, máskor a dollár tartósan magasabb kamatszintje tűnt valószínűnek. Az euró árfolyama ennek megfelelően 1,06 és 1,12 dollár között mozgott, a csúcsot két hónapja érte el. A dollár szempontjából értelemszerűen ez volt a mélypont.

Nagyjából nyár közepén vált nyilvánvalóvá, hogy az infláció immár tartósan, masszívan csökken mind az USA-ban, mind az eurózónában. A további kamatemelési várakozások lecsökkentek, de mivel a Fed hamarabb kezdte a kamatemelést, magasabb is volt az amerikai alapkamat, mint az európai. A kamatemelési várakozások múlása azt eredményezte, hogy a két deviza közti kamatkülönbség a dollár előnyére megmarad, és ez hirtelen dollárerősödést indított.

A dollár alapkamata 5,5 százalék, az euró esetében az adat 4 százalék, ráadásul Amerikában nem zárnak ki még egy 25 bázispontos emelést, az eurózónában viszont jelenleg senki nem vár ilyet, már csak azért sem, mert az erősen eladósodott tagállamok, elsősorban Olaszország hallani sem akarnak róla. Az alapkamatok mellett a hosszabb állampapírhozamokban is állandósult a különbség: az amerikai 10 éves hozam 4,5 százalék fölé került, míg a hasonlóan kockázatmentesnek tekintett német 10 éves papír hozama csak 2,95 százalék.

 

Mit hozhat a jövő?

Ezt a különbözet indokolja, hogy a befektetők a dollárban elérhető magas hozamot preferálják, így folyamatosan dollárt vásárolnak, felhajtva annak árfolyamát. Ennek lehetett logikus következménye, hogy az éves csúcsot is sikerült elérni, de hozzá kell tenni, hogy ez jóval a tavalyi csúcsérték alatt van. A következő időszakban az árfolyamalakulásban az állampapírhozamok alakulása lehet döntő, mivel a két jegybank még sokáig nem kezdi meg a kamatcsökkentési ciklust.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!