Az elmúlt egy évben egymás után jelentek meg azok a cikkek, amelyek a kínai munkaerő drágulásáról szóltak. A társadalom létszámát kordában tartani hivatott egykepolitika eredményeként jelentősen csökkent a munkába álló fiatalok száma, miközben a gazdaság s ezzel a munkaerő-kereslet duzzadt. Ez jobb alkupozíciót biztosít a kínai alkalmazottaknak. Eközben Mexikóban bővül a népesség és a bérek egy évtizede − éppen a kínai munkaerőpiac támasztotta verseny miatt − stagnálnak. Ennek az lett az eredménye, hogy míg egy évtizeddel ezelőtt a kínai munkaköltségek 200 százalékkal maradtak el a mexikóitól, ma a mexikói órabérek 19,6 százalékkal alacsonyabbak, mint a kínaiak − idézte a Financial Times Carlos Capistrant, a Bank of America Merrill (BofA) Lynch közgazdászát.

Kína 2001-ben lépett be a Világkereskedelmi Szervezetbe. Ezt követően magához vonzotta a világ feldolgozóiparát, s ezzel 2002 és 2006 között évente 0,6 százalékponttal mérsékelte a mexikói gazdaság bővülését − vélik a Barclays bank szakértői. Ez a helyzet fordult meg, aminek eredményeként Mexikó a befektetők liblingjévé vált. Tavaly 80 milliárd dollár külföldi befektetés árasztotta el az országot, szemben például Brazília 16,5 milliárdos tőkebeáramlásával. A mexikói minimálbér 60 dollárcent, a feldolgozóiparban átlag 4,50-et kapnak az emberek, míg Brazíliában 6,27 dollár az ágazat átlagórabére. Elemzők szerint a mexikói deviza ugyan felértékelődik a tőkebeáramlás miatt, de még ez sem rontja számottevően a versenyképességet. Ezért a BofA a 2014-es GDP-növekedésre adott előrejelzését 3,5 százalékról 4 százalékra emelte.

Mindennek azonban a lakosság elszegényedése az ára. A bérek említett stagnálása miatt az infláció 31 millió mexikói jövedelmét erodálta az elmúlt évtizedben − mondja José Luis de la Cruz, a mexikói állami egyetem közgazdászprofesszora. A 113 milliós népességből 60 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt.