Több mint 800 méteres magasság és legalább 160 emelet kevesebb mint négy év alatt. Dióhéjban így lehetne jellemezni a Burj Dubai felhőkarcolót, amelyen jelenleg is mintegy háromezer munkás dolgozik. A várhatóan 2008 decemberére elkészülő, 350 ezer négyzetméter belterületű felhőkarcoló a világ legmagasabb épülete lesz, építése pedig az előzetes számítások szerint 876 millió dollárt emészt fel. A befektetőknek azonban semmi okuk az aggodalomra, hiszen a Burj Dubai mintegy hétszáz lakóapartmanját az értékesítés megkezdésétől számított nyolc órán belül mind egy szálig eladták, a beruházás tehát minden jel szerint megtérül. Természetesen nemcsak apartmanok, sok egyéb más is helyet kap majd a monumentális építményben. Az alsó 39 emeletet például az Armani Hotel foglalja el, a 78.-on uszoda, a 123. és 124. szinten pedig kilátó lesz, amelyhez méretes terasz is tartozik, innen bizonyára impozáns kilátás nyílik majd a városra. A Burj Dubai jelentős részét azonban az irodák foglalják el, az emeletek között pedig a világ leggyorsabb, nem kevesebb mint 65 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó liftje szállítja majd a dolgozókat, a vendégeket vagy éppen az ott lakókat. A környezet is luxusberuházáshoz méltó lesz, a felhőkarcoló egy hatalmas lakópark közepén helyezkedik el, közvetlenül a 12 hektáros Burj Dubai-tó mellett. A világrekorder építkezés is csak annak bizonyítéka, mennyire ügyesen teszi a dolgát a dubai vezetőség. Noha a város alapítása 1833-ra datálható, a világ számára csak 1966-tól vált fontossá, amikor is olajat találtak a föld alatt. A hirtelen megugró bevételeket az akkoriban uralkodó Rashid sejk nem herdálta el, előrelátó módon infrastrukturális fejlesztésekre fordította. Az addig kikötővárosként számon tartott Dubaiban széles, jó minőségű utak épültek, sorra alapították az iskolákat, modernizálták a repülőteret, valamint megépítették a világ egyik legnagyobb kikötőjét. Az 1980-as években kisebb paradigmaváltáson ment keresztül a város, vezetői ugyanis egyértelműen arra tették le a voksukat, hogy Dubait világszínvonalú turistacélponttá alakítsák. Bátran kijelenthető, hogy ezen törekvésük sikeresnek bizonyult, hiszen napjainkban jóval meghaladja a hárommilliót az évente idelátogató turisták száma. Manapság már nem tölt be jelentős szerepet az olaj Dubai életében, a GDP mindössze 6 százalékát adja. A város vezetői számos olyan rendeletet hoztak, aminek célja a külföldiek idecsábítása volt. Ilyenek például az igen szerény személyi és vállalati adók, az import alacsony vámja vagy az, hogy az elsők között engedélyezték a föld külföldi kézbe kerülését. A terv sikerrel járt, legalábbis erre enged következtetni a gazdasági növekedés évi 16 százalékos rátája, ami pont kétszerese a kínaiénak. Ezek az intézkedések még csak anyagi szempontból lehetnek érdekesek, Dubaiban azonban élni is igazán kellemes. Már az éghajlat is igencsak kedvező azoknak, akik szeretik a meleget, hiszen 10 fok alá sosem esik a hőmérséklet, az eső is csak télen aktuális és akkor sem túl gyakori, az év legnagyobb részében azonban a 30, sok esetben 40 fok feletti hőmérséklet és a verőfényes napsütés a jellemző. A turistáknak jó hír, hogy gyakorlatilag mindenki – a taxistól a bolti eladóig – beszél angolul, közbiztonság szempontjából pedig a világ öt legjobb városa közé sorolható Dubai. Egy itteni képeslapon többnyire a várost ábrázoló fotó szerepel, amolyan Manhattan-stílusban – égig érő felhőkarcolókkal, széles utcákkal és még mindig számos toronydaruval –, egy másik fajtájú kép pedig a tengerpartot örökíti meg, ezen belül is többnyire a mesterséges szigeteket. Az utóbbi években ugyanis annyira divat lett Dubaiba költözni, hogy az ingatlanárak jelentős emelkedése után kifizetődőnek látták mesterséges szigeteket építeni a tengerbe, hogy az ott felépülő házakat jó pénzért eladják. Egy ilyen, pálmafa alakú szigetcsoport most készült el teljesen, további három pedig építés alatt áll (kettő szintén pálma alakú, egy pedig a világot kívánja ábrázolni). Ezek a mesterséges szigetek az eddigi tapasztalatok szerint igencsak jó beruházásnak bizonyultak: egy-egy itt felépült „olcsóbb” házért is elkérnek néhány millió dollárt, nem ritkák azonban a 20-30 millió dolláros ingatlanok sem. A környezetvédők persze más megközelítésből szemlélik ezt: legnagyobb aggályuk az, hogy a beavatkozással a tenger természetes élővilágát bolygatták meg, korallzátonyokat is elpusztítva. Aki nem kíván itt letelepedni, csak pihenni, esetleg üzletelni jön a városba, annak jó hír, hogy szállodák terén meglehetősen jól áll Dubai. A számtalan különleges hotel közül is messze kiemelkedik a harmadik kedvelt képeslaptéma, a Burj al-Arab, amely a világ egyetlen hétcsillagos szállodája. A királyi lakosztály ára itt meghaladja a tízezer dollárt éjszakánként. A nyolc éve átadott, szintén egy mesterséges szigetre épült, vitorlás alakú szálloda különlegességei közé tartozik, hogy előcsarnokának egyes díszítéseihez jelentős részben használtak fel 24 karátos aranyat, a hotelnek minden elképzelhető és elképzelhetetlen szolgáltatás mellett saját mozija van, egyes lakosztályok pedig saját lifttel közelíthetők meg a párizsi Eiffel-toronynál is magasabb épületben. A hotelen kívüli fényűzésről is gondoskodik a szálloda, garázsában ugyanis tucatnyi fehér Rolls-Royce Phantom várja a kimozdulni vágyókat. A multikulturális Dubai tehát elég sok mindenről híres, többek között arról is, hogy az egész világon itt a legmagasabb az egy főre eső bevásárlóközpontok száma. Ezek javarészt úgy néznek ki, mint a fejlett világ bármely másik városában lévők, egy-két eltérés viszont akad. A szerény 223 ezer négyzetméteres, Emirátusok nevet viselő bevásárlóközpontban található minden bizonnyal a világ talán legfelvágósabb szolgáltatása: az év túlnyomó részében 30 fok feletti nappali átlaghőmérséklet fényében legalábbis kissé nagyzolásnak tűnik egy teljes értékű fedett sípálya létrehozása és üzemeltetése, Dubaiban azonban semmin nem kell csodálkozni.