Kedvezően alakultak az önkéntes nyugdíjpénztáraknak a tagokat terhelő költségei tavaly – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss összefoglalójából. A pénztári szféra költségeit visszamenőleg áttekintő klasszikus díjterhelési mutató 2020-ban az előző évi 0,75-ről 0,64 százalékra, a korrigált díjterhelési mutató pedig 0,78-ról 0,69 százalékra csökkent. (A klasszikus díjterhelési mutató a nyugdíjpénztári vagyonhoz, míg a korrigált mérőszám egy átlagos, 30 éves felhalmozási időszakkal rendelkező tag hipotetikus vagyonához viszonyítja a tagdíjból működésre levont költségeket.)

Ilyen mértékű éves csökkenésre az önkéntes nyugdíjpénztárak díjterhelési mutatója számításának 2002. évi kezdő időpontja óta nem volt példa. A pénztártagok díjterhelése egyébként az elmúlt közel két évtizedben összességében folyamatosan csökkent, s mára a 2002. évi érték kevesebb, mint 40 százaléka.

Kapcsolódó

A vagyonkezelési díjak estek vissza

A díjterhelés összetevőit tekintve a működési díjterhek érdemben nem változtak tavaly (korrigált értékük az előző évvel azonosan 0,32 százalék volt), míg a befektetési díjterhek a 2019. évi 0,46-ról 0,37 százalékra estek vissza. A mérséklődés itt elsősorban a pénztárak által – a tavalyi, a korábbinál mérsékeltebb hozamok miatt – kifizetett vagyonkezelési sikerdíjak visszaesésével, egyes esetekben pedig a vagyonkezelési alapdíjak, illetve a sikerdíjszámítás módszerének megváltoztatásával magyarázható.

A jegybank ajánlása alapján kiszámított átlagos 30 éves – vagyis egy feltételezett tagnak a pénztárban töltendő életidejét modellező – pénztári teljes költségmutató (TKMNyp) 0,85 százalék volt tavaly a pénztárszektorban, ami gyakorlatilag stagnálást jelent az előző évhez képest. E mutatószám esetében (is) ugyanakkor jelentős különbségek vannak a szektor szereplői között, hiszen az aktuális 30 éves TKMNyp értékek 0,19-1,68 százalék között szóródnak.

A TKMNyp – a visszatekintő jellegű és csak a közvetlen befektetési költségekkel számoló díjterhelési mutatókkal szemben – a pénztártagok hosszútávú jövőbeni megtakarításait modellezi, úgy, hogy a befektetések közvetett terheit (pl. a portfóliókban lévő befektetési alapok költségeit), illetve a választható portfóliós piaci szereplőknél a különböző portfóliók eltéréseit is figyelembe veszi. A TKMNyp-t a pénztárak több időtartamra, illetve portfóliónként is kiszámítják. Ezeket saját weblapjaikon is közzéteszik, illetve azok a jegybank honlapján össze is hasonlíthatók az élet- és nyugdíjbiztosítási TKM-ekkel. A fogyasztók így a különböző előtakarékossági formák esetében nem csak a hozamszámok, hanem a megtakarítást terhelő költségek alapján is választhatnak.

Az eltérő módszertannal számolt mutatószámok egyaránt azt jelzik, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak átlagos költségszintje hosszútávon 1 százalék alatt marad. A pénztári szektor így – más megtakarítási formák költségeivel összevetve – változatlanul versenyképes öngondoskodási formát kínál az idős korukra előtakarékoskodó állampolgároknak.