A civil szervezetek szerint a magyar-szerb határnál létrehozott két konténersor ("tranzitzóna") és az azokban lefolytatott eljárás jogsértő, embertelen és nemzetközi kapcsolatainkra ártalmas. A konténerekben a ruházatátvizsgálás és a fényképezés/ujjlenyomatvétel után a kérelmezők egy különösen gyors eljárásban - amelynél a tolmács csak telefonon működik közre - adják át azt a határozatot, amely szerint nem Magyarországnak, hanem Szerbiának kell eljárnia az ügyében. Vagyis nem azt mondja ki a határozat, hogy a kérelmező nem menekült, hanem azt, hogy a "kell-e menedékjogot biztosítani a kérelmezőnek?" kérdést Szerbiának kell eldöntenie, s ha menekült, akkor Szerbiának kell ellátásáról gondoskodnia addig, amíg a saját lábára nem áll. Az Európai Unió statisztikái szerint a szír, afgán és iraki kérelmezők átlagosan 75-95 százaléka minősül menekültnek - emlékeztetnek a közleményben.

A két jogvédő szervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar állam a területén beadott kérelmek elfogadhatatlannak nyilvánításával az érdemi eljárás lefolytatásának és a menedék nyújtásának feladatát áthárítja Szerbiára, mégpedig egy többszörösen jogsértő eljárásban.

Kapcsolódó

A civil szervezetek szerint kialakult helyzet legkritikusabb pontjai a következők:

1. Szerbia nem biztonságos ország, még akkor sem, ha a kormány rendeletében ezt állítja róla. A szerbiai viszonyokat a kormánynál sokkal behatóbban ismerő ENSZ Menekültügyi Főbiztosság, az Amnesty International és a magyar Kúria is ellenkezőleg gondolja. Szerbia 2013-ban a sok ezer kérelmező közül mindössze két török és két szír állampolgárnak nyújtott védelmet, 2014-ben még több kérelmező közül egyetlen töröknek és öt szírnek.

2. A fentiek alapján a Szerbián keresztül érkezők kérelmét nem szabadna elfogadhatatlannak tekinteni. Ha a BÁH mégis ezen az alapon akarja lezárni az ügyet - nem döntvén arról, menekült-e a személy vagy sem - a kérelmező felülvizsgálati kérelmet nyújthat be, amelynek a kiutasítás végrehajtására halasztó hatálya van - törvény szerint. A gyakorlatban azonban a kérelmezőt azonnal kikísérik a kerítés és a magyar-szerb határ közötti keskeny sávba, így a hatékony jogorvoslathoz való joga elenyészik, hiszen étlen-szomjan a termőföldön ülve aligha lesz abban a helyzetben, hogy olyan iratot szerkesszen, amelynek alapján a szegedi bíróság kimondhatja, hogy a hatóság tévedett, mert az adott személy tekintetében Szerbia nem biztonságos, így ügyét érdemben kell vizsgálni - mutatnak rá közleményükben, amelyben azt is hozzáteszik, hogy a hatékony jogorvoslat hiánya nyilvánul meg a kiutasítás elleni védekezés lehetőségének elfojtásában is, hiszen miképpen tudna a kiutasított a kiutasítás jogszerűségét vizsgáló bírósági eljárásban a kerítés túloldaláról részt venni?

3. A bánásmód embertelen, a kérelmezők túlnyomó többsége menekült, akinek a védelmére Magyarország az 1951.évi genfi egyezményben kötelezettséget vállalt, és ez az egyezmény nem ismeri a biztonságos harmadik ország kibúvóját.

4. Az eljárás sérti a magyar-szerb határon történő visszaadásra vonatkozó EU-Szerbia egyezményt. A 2007. évi egyezmény szerint "egy személy visszaadatását megelőzően Szerbia és [Magyarország] illetékes hatóságai írásban előre rögzítik az átadás időpontját, a belépés helyét, az esetleges kíséretet és az átadásra vonatkozó egyéb szükséges információt". Ebből semmi sem valósul meg, amikor a kérelmezőt kiutasítják és a határra kísérik - állítják a civilek.

5. Az eljárás sérti a menekülő és a biztonságos harmadik ország informálására vonatkozó kötelezettséget. Az úgynevezett eljárási irányelv vonatkozó szabálya szerint, ha egy államban alkalmazzák a biztonságos harmadik ország kategóriáját, akkor "a kérelmező számára kiállítanak egy dokumentumot, amely a harmadik ország hatóságait az illető ország nyelvén tájékoztatja, hogy a menedékjog iránti kérelmet érdemben nem vizsgálták". Ez most nem történik meg, így ez uniós kötelezettségszegés.

6. Az eljárás megtévesztő. A magyar hatóságok azt a képzetet keltik, hogy a konténersor nincs Magyarország területén, aki oda belép, még nem lépett be Magyarországra. Ez nem igaz. Nincs "senkiföldje" a két ország között, a konténersor magyar terület, ahol magyar törvényeknek kellene érvényesülnie. Ebből az is következik, hogy akinek a kérelmét befogadhatatlannak találják (tehát nem azt mondják ki róla, hogy nem menekült, csak azt, hogy ügyében Szerbiának kellene eljárnia), azt a rendőr nem Szerbiába kíséri a kiutasítás nyomán, nem is a "senkiföldjére", hanem a kerítés Szerbia felőli oldalán levő magyar területre. Ha Szerbia - joggal, hiszen a vonatkozó eljárását Magyarország nem követi - megtagadja, hogy ezt a személyt visszaengedje, akkor magyar területen marad - a semmiben.

7. Az eljárás alkalmatlan a probléma kezelésére: napi száz kérelemről döntenek, miközben több százan, akár több ezren keresnek oltalmat. A feltorlódó sokaságban - okkal - nőni fog a feszültség.

8. Az eljárás tönkreteszi a szomszédsági kapcsolatainkat. Ha Magyarország áttereli az útvonalat Horvátország és Szlovénia felé ezzel azt juttatja kifejezésre: nincs benne semmi szolidaritás, rövidlátó és önző politikát folytat. Ha azt reméli, hogy a 7,5 milliós Szerbia fog eljárni az idén rajta keresztül érkező két-háromszázezer ember ügyében és fog menedéket nyújtani az arra jogosult 70-90 százaléknak, akkor politikailag vak, és a lehetetlent kívánja, megrontva ezzel a kényesen óvandó jó magyar-szerb kapcsolatokat - véli a két civil szervezet.

Ügyvédek is tiltakoztak

Az Ügyvédek a Jogállamért nevű Facebook-csoport szerdán nyílt levélben fejezte ki tiltakozását az új menekültügyi jogszabályok miatt. Szerintük a jelen törvényi keretek között csak igazságtalan módon lehet döntést hozni ennyi menekült ügyében, ennyire rövid idő alatt. Az ügyvédek szerint a most megalkotott jogszabályok ugyanis ellentétesek minden, Magyarország által aláírt nemzetközi egyezménnyel, a Magyarországon közvetlenül hatályos európai közösségi joggal, a magyar Alaptörvénnyel és alapvető jogelvekkel. A szabályok ráadásul olyan szorosan vett szakmai kérdésekre, helyzetekre nem adnak választ, melyek az egyes eljárásokban azonnal fel fognak merülni, jogszerűen megoldhatatlan szituációkat fognak teremteni.
Az ügyvédek szerint törvénytelen és igazságtalan, hogy:
  • a fiatalkorú vádlottakat nem részesítik ugyanabban a védelemben, amely bármely más fiatalkorút megillet a magyar bíróság előtt,
  • a vádlott nem olvashatja a saját nyelvén az ellene emelt vádat és az ellene hozott ítéletet, holott ez a jog mindenkit, minden jogállam bírósága előtt megillet,
  • a terheltek "házi őrizetét" rendelik el, olyan táborban, szálláson, ahol még azokkal a jogokkal se élhetnek, s amelyek egy előzetes letartóztatottat megilletnek. (ügyvédi beszélő, telefonálási lehetőség)
  • bizonytalan személyazonosságú emberek ügyeiben járnak majd el.
  • a kézbesítést a védő útján intéznék, s így az ismeretlen helyen tartózkodó személy semmilyen módon nem fog értesülni az ellene folyó ügy kimeneteléről.
  • olyan ügyekben, ahol bárki más ügyében a bíróság tanácsban járna el, itt egyesbírák fognak dönteni.
  • a gyanúsított elveszíti a jogát a rendes menekültügyi eljáráshoz, anélkül, hogy őt a bíróság elítélte volna.
A nyílt levélben felszólították a Kormányt, hogy a parlament elé olyan javaslatokat terjesszen, amelyek megfelelnek a jog és jogalkotás legalapvetőbb elveinek, a tételes EU-s és magyar jogszabályoknak. A bíróktól és az ügyészektől pedig azt kérik, hogy "észleljék az új jogszabályokban foglalt, törvényerőre emelt törvénytelenségeket, amelyek alkalmazásuk esetén kirívó jogtalansághoz vezetnek, és terjesszék az eléjük kerülő ügyeket az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bírósága elé.

A levelet több mint száz Magyarországon praktizáló ügyvéd írta alá.