Június 6-ától a Bem téren, a Külügyminisztérium épületén az addig megszokott tábla helyet egy új fogadja majd az arra járókat: Külgazdasági és Külügyminisztérum. Már lassan megszokjuk, hogy a rendszerváltás óta nincs kormánybeiktatás a minisztériumok átszervezése, átnevezése nélkül, ez a változás azonban mégis más, mint a többi: százhatvanöt év után változik a tárca megnevezése.

Az első független magyar külügyminiszter - gróf Batthyány Kázmér - 1849-ben a Szemere-kormányban foglalt helyet. 1867 után a külügyek a Monarchia másik tagországával, Ausztriával közösen intéződtek, a közös Külügyminisztérium Bécsben székelt. Az első közös külügyminiszter sem osztrák, sem magyar nem volt: a posztot Friedrich Beust (1867-1871) a poroszok által elfoglalt Szászország korábbi kormányfője töltötte be. Utódja, gróf Andrássy Gyula (1871-1879) már magyar volt, miként a Monarchia utolsó közös külügyminisztere, ifjabb gróf Andrássy Gyula (1918) is. A magyar kormány tagjai sorában a külügyminiszter elnevezés a Károlyi-kormányban (1918) tért vissza újra, előbb a miniszterelnök, Károlyi Mihály vezette a külügyi tárcát, majd 1919 elején Harrer Ferenc.

A tárca megnevezése a további 96 év során - a tanácsköztásaság 133 napos népbiztos-rendszerét leszámítva - nem változott, ehhez még a Rákosi-rendszerben sem nyúltak, noha 1949-től négy évtizeden át a külpolitika tényleges irányítása az állampárt külügyi osztályáról történt.

A másik állandónak tűnő tárca-megnevezés a honvédelmi, ám nem árt tudni, hogy azt 1920 előtt Hadügyminisztériumnak hívták. A Pénzügyminisztérium - szintén több mint másfél évszázad után - 2010-ben oldódott föl a "nemzetgazdasági" elnevezésben, míg az igazságügyi és a földművelési az utóbbi évtizedekben többször is nevet váltott.

Egy név azonban várhatóan nem változik: az új, külügyekkel foglalkozó minisztérium vezetőjét a köznyelv - de a sajtó is - alighanem továbbra is külügyminiszternek nevezi majd.