- A napokban bejelentették, hogy változik a kormány kommunikációs stábja. A kommunikációval vagy a kommunikált reformfolyamatokkal volt baj?
 
- A reformok fő irányán ésszerűtlen lenne változtatni, a célok, szándékok elmagyarázásán viszont sokat lehet és kell is. A politikában nem elég jót akarni, jót is kell csinálni és jól kell tudni elmondani és bevezetni.
 
- Bő egy hete már a nagyobbik kormányzó párt, az MSZP elnöke is. Milyen indokai voltak annak, hogy aspirált a pártelnöki pozícióra?

- Az élet normális rendje szerint a választásokon felhatalmazást kapott párt elnökéből lesz miniszterelnök. Nálunk visszafelé kellett ezt a mentét gombolni, mert szétvált a két funkció. Miután a kormányzás egy pártpolitikai cél megvalósítása, a miniszterelnöknek mindig éreznie kell, hogy a pártjától mire van felhatalmazása. A reformelkötelezettséggel összefüggő politikai célok és szándékok támogatottsága meggyőző volt. Ez mérhető is, hisz az MSZP-képviselők a fontos törvényeket megszavazták, nyilvános nagy vita, kibeszélés sem volt. De azt gondolom, hogy a sikeres kormányzáshoz ennél több kell. Olyan mechanizmusok sokasága kellene a pártban, amely nem a fegyelmezettséget, hanem a magabiztos, közös meggyőződést erősíti, és ez utóbbiból származik a kormány támogatottsága.
 
- Az SZDSZ is elnökválasztás előtt áll. Mindkét jelölt kilátásba helyezte, hogy megválasztása esetén „újraolvasnák” a koalíciós szerződést. Mit eredményezhet ez?

- A két elnökjelölt személyisége nem teljesen azonos, és politikai meggyőződésük sem tökéletesen fedi egymást. Ennek nyilván lesz következménye az SZDSZ politikájára, de nekünk ezzel nincs dolgunk, meg kell várni a választásokat. Ha utána is van rá igény, hogy olvassuk újra a koalíciós szerződést, hát újraolvassuk, aztán ahogyan annak idején közös akarattal aláírtuk a szerződést, azt legfeljebb közös akarattal módosíthatjuk.
 
- Az újraolvasás eredményeként akár kormányátalakítás is bekövetkezhet?
 
- Ha erre közös akarat van, és ebben osztozik a miniszterelnök, akkor feltétlenül. De ez minden napra igaz.
 
- A kormány átalakítása a média kedvenc témája, időről időre meglebegtetik ennek lehetőségét. Ön - a "rendkívüli eseményeket" leszámítva - mikorra tervezi ezt?

- Bizonyos kivételektől eltekintve - hisz lehet olyan helyzet, hogy valaki csúnyán mellétrafál - alapvetően akkor kell átalakítani a kormányt, amikor egy politikai szakasz lezárul, illetve elkezdődik. Ennek alapján pedig még nincs itt az ideje a kormány átalakításának. Jelenleg a kormányzás első, legnehezebb, legintenzívebb szakaszában vagyunk, a kiigazításról és a reformokról szóló döntések megszületése és végrehajtása közben. Úgy gondolom, ez a fejezet 2007 második felében, 2008 első felében zárulhat le.

- Az egészségügyi reform végre elkezdődött. Mit gondol, sikerül az eredeti elképzeléseik szerint végigvinni, vagy felpuhul?

- Nem érzékelek felpuhításra utaló szándékot vagy nyomást. Az egészségügyi miniszter a héten kihirdeti a törvénynek megfelelő kapacitásszabályozást, aztán kezdődik a biztosítási oldal átalakítása, ami a következő két hónap legfontosabb kérdése. Továbbra is ahhoz tartom magam, hogy először a szakmai megfontolásokat kell megvitatni, s ha mindenki megvitatta az összes következményt, azután kell a politikusoknak véleményt mondaniuk, nem az elején. Ma (pénteken - a szerk.) egyébként a különböző lapokban arról olvastam, hogy az egészségügyi reform céljaival és eszközeivel való azonosulás érdemben nőtt, illetve hogy a vizitdíj, bevezetése után két héttel, kezd hétköznapivá válni.

- A biztosítási rendszer átalakítása kapcsán milyen álláspontot képvisel? Olyan "részletkérdésekre" gondolunk, mint hogy egy- vagy több-biztosítós modellt támogatna vagy hogy hol kapcsolódjon be a piac a folyamatba.
 
- Miután a miniszterelnök egy koalíciós kormány élén azért is felelős, hogy a két koalíciós frakció között okos egyetértés legyen, ezért miközben van véleménye, ezt nem üzenheti meg az újságon keresztül, mert ő ebben az ügyben egyik oldalról véleményt befolyásoló, másik oldalról pedig mediátor szerepű.
 
- Az egészségügyi reform után mi lesz a következő nagy feladvány?
 
- Kétségkívül a nyugdíjrendszer átalakítása, ami az erre alakult Nemzeti Kerekasztal nagy ügye. Van egy-két figyelmeztető jel a nyugdíjrendszerben. Az egyik nagy kérdés: tudjuk-e kellő biztonsággal azt mondani a húsz-harminc-negyven éveseknek, hogy a nyugdíjuk rendben lesz? Aki ma előre néz 2050-ig, azt látja, hogy 2030 után a mai nyugdíjrendszernek egyre nagyobbak a fenntarthatósági problémái. Azoknak is megoldást kell tudni nyújtani, akik - tömegesen - minimálbéren töltött munkaévek után mennek nyugdíjba, vagyis alig lesz nyugdíjuk. Mérhetetlen szociális nyomás lesz ezen a rendszeren. Azt nyugodtan mondom, hogy nincsenek rövid távú gondok a nyugdíjrendszerrel, hosszú távon viszont olyan súlyosak a kihívások, hogy halaszthatatlan a megoldáskeresés.

- Mikor akarnak mindehhez hozzákezdeni?

A nyugdíjjal foglalkozó kerekasztal a héten megalakul. Szerintem a nyugdíjrendszerre vonatkozó apró - tehát a logikáját nem érintő - lépéseket folyamatosan meg kell tenni, de a 2012-2013 utáni időszak valós átalakítását célzó javaslatoknak is szerencsés lenne 2009-ig megszületniük. Két kényes kérdés várható. Az egyik, hogy hosszú távon mi legyen a törvényes nyugdíjkorhatár, ami egyébként Európa minden országában - az életkor növekedése miatt is - jól kiszámíthatóan emelkedik. Magyarországon azzal is szembesülni kell, hogy nagyon nagy a különbség a tényleges nyugdíjba vonulási idő és a törvényes nyugdíjkorhatár között, s e kettőt is közelíteni kell. De ennek sokkal nagyobb a társadalmi támogatottsága, mint a nyugdíjkorhatár törvényes emelésének. A másik kérdés a nyugdíjak karbantartásának problematikája, vagyis a megállapított nyugdíj indexálása. A nyugdíjreformnak jót tenne a teljes politikai konszenzus, hisz az 40-50 évre szól. Ezért például a svédek ezt a reformot már tíz éve készítik elő, a csehek három éve dolgoznak rajta. Nálunk sem a döntés gyorsasága a lényeg.

- Van ma realitása a konszenzusnak?

- Nem nagy. Elkedvetlenedve hallgattam, hogy egy tisztán politikai szónoklatban az ellenzék vezére azt mondta: soha nem engednek hozzányúlni a nyugdíjkorhatárhoz. Mondta ezt bármilyen konzultációt, számításokat megelőzően.

- Egészségügy, nyugdíjreform. Mi jöhet még?

- A közoktatás átalakítása. Az iskolát elhagyó tanulók tudásszintje, alkalmazkodási képessége európai összehasonlításban csökkent az elmúlt időszakban. Minden korosztályból 20 százalék anélkül hagyja el az iskolát, hogy lenne szakképesítése, ők a holnap szegényei. Aztán jönnek még majd az adó- és versenyképességi ügyek. Úgy terveztük meg a konvergenciaprogramban az adóbevételeket 2011-ig, mintha a mai adószabályozás lenne érvényben, vagyis semmihez nem nyúlnánk hozzá. Ennek alapján pedig az adócentralizáció 38-ról 37 százalékra mérséklődik az előttünk álló időszakban. Ha nem történik valami különleges esemény - például ha sokkal nagyobbak lennének valamilyen okból a bevételek -, akkor nem csökkenthető az elvonás, mert abból hiány lesz. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne változtatni a rendszer belső struktúráján, s hogy nem lehet új adónem. Az iparűzési vagy a vagyontípusú adók átalakítása, illetve az úgynevezett bagatell adók integrálása valamely más adóba szintén lehetséges.
 
- Mi lesz a sorsa az örökösödési adónak?
 
- Magyarországon épp most történik a személyes vagyon gyarapítása. Ebben az időszakban jelentős teherrel sújtani az európai mércével szerény családi vagyonokat nem lehet. Azt is gondolom viszont, hogy egy pont fölött irritálná az embereket, ha illeték nélkül lehetne örökíteni a vagyont. Az a kérdés, hogy hol van ez a pont. Nem gondolom igazságtalannak a felső tízezer vagyonátörökítését illetékkel terhelni.

- Mindezek a folyamatok elegendőek lesznek ahhoz, hogy 2008-tól az a gazdasági növekedés bekövetkezzen, amit a kormány elvár abban az időszakban? Avagy mi kell még mindezekhez?
 
Remélem, hogy egy éven belül levehetjük a napirendről a gazdaságpolitikai kockázatok közül a költségvetési egyensúly kérdését. Hét hónapja a költségvetésben nemcsak az történik, amit elterveztünk, hanem annál egy picivel jobban is alakulnak a dolgok. Igaz ez az idei év első két hónapjára is. A következő kockázati tényező tehát már nem a költségvetési egyensúly, hanem a növekedés. Épp ezért összpontosít az egész fejlesztési program a növekedés és foglalkoztatás céljait szolgáló beruházásokra, ezért kell nyitott és átlátható politikát folytatni. Azok az országok növekednek a legdinamikusabban, amelyek rendkívül szigorú gazdaságpolitikát folytatnak, egyben nyitottak. Magyarországon ennek a gondolatnak nincs többsége. Itt azzal lehet népszerűséget szerezni, ha protekcionista politikát folytat valaki.
 
- A The Times online változatában pénteken az jelent meg, hogy ön 2010-2015 közé tenné az euró magyarországi bevezetését. Mivel indokolja a kései, 2015-ös időpontot?

- Most, az interjú készítésének időpontjában, péntek délután éppen konzultációkban vagyunk a Timesszal, hisz én ezt a dátumot sosem használtam. Azt mondom, hogy 2010 és 2014 között Magyarországon euró lesz - és ezt az időpontot jelöltem meg a Timesnak is -, de hogy mikor, azt a Magyar Nemzeti Bankkal közösen kidolgozandó programban szerintem 2008 végéig el lehet dönteni és be lehet jelenteni. Úgy látom, hogy az euró bevezetésének feltételei között nem a költségvetési hiány lefaragása lesz a legnagyobb kihívás, hanem az inflációs kritérium.
 
- Az Alkotmánybíróság az alaptörvénybe ütközőnek tartotta az elvárt adóval kapcsolatos jogszabályt. Hogyan lesz így elegendő "elvárt" adó?
 
- Egy hete dolgozik a probléma megoldásán a pénzügyi és az igazgatási tárca, s az érintettekkel a szerdai kormányülést megelőzően egyeztetünk. Amit elvesztettünk a réven, azt meg kell nyerni a vámon. Ez vagy a bevételek növelésével, vagy a kiadások csökkentésével lehetséges, illetve a tartalékokból is fedezhető a bevételkiesés; idén igen nagy tartalékot képeztünk, épp az ilyen kockázatokra.

- A napokban egy konferencián felmerült a forintárfolyamsáv megszüntetésének gondolata. Mi a véleménye erről?
 
- Az árfolyamrendszerre, a lebegtetésre vonatkozóan a jegybank többször tett javaslatot, legutóbb néhány hónapja. Gondolom, a jegybank szakértőinek véleménye nem változott időközben, vagyis az új elnöknek is megteszik javaslatukat, s ha azzal egyetért az MNB új elnöke, akkor a kormánynál ezt indítványozza. A kormány majd akkor megfontolja a felvetést, de jelenleg ez nincs napirenden.

- A beszélgetésünk vége felé engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Érzékeli-e már a személyes, illetve családi kiadásai, valamint vállalkozása kapcsán a kormány megszorító intézkedéseinek hatásait?

- Sok példát tudok mondani. A gyógyszertárban, amikor meglátják, hogy a recept kinek a nevére szól - s a Gyurcsány nem gyakori név -, a gyógyszerészek kevesebbet mosolyognak ránk. A gyógyszer nekünk is többe kerül, a gázszámlánk megduplázódott, a jövedelmem szolidaritási adóját pedig csak azért nem nézem, mert kormányfői fizetésemet különböző karitatív célokra utalom át. Az Altus cégemhez tartozó társaságoknak pedig a tavalyi év alapján 20-30 millió forinttal több társasági adót kell fizetniük a 4 százalékos szolidaritási adó miatt. Az osztalékadó 20-ról 25 százalékra emelése miatt az osztalékból származó jövedelmem 4-5 millió forinttal rövidül meg évente.
 
- Végezetül számít-e arra, hogy zavargások árnyékolják be ezt az ünnepet?

- Aggodalom és a feszültség lesz a levegőben. Én azt keresem, miként lehet tompítani a feszültséget, és azt remélem, hogy mindenki kellő felelősséggel tesz annak érdekében, hogy semmilyen zavargásra ne kerüljön sor. Ebben természetesen szerepük van a politikai tényezőknek és a biztonság, a közrend fenntartását szavatolni hivatott szervezeteknek is.