A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) módosításának előkészítésekor a jogalkotók és jogalkalmazók körében egyaránt zajos vitát váltott ki a vagyonnyilatkozat közszolgálatba történő bevezetése. A nyilatkozatpártiak és az ellenzők kölcsönösen nehéz súlyúvá tehették érveiket az Alkotmánybíróság egy-egy korábbi határozatával. A bíróság egyik döntésében nem tette vitathatóvá azt, hogy jogállamban az állam működésének a polgárok számára átláthatónak kell lennie, ezért az állami tisztségviselők és más közszereplők, közhatalmat gyakorlók magánszférája – éppen köztevékenységükkel összefüggő részükben – korlátozott (60/1994. [XII. 24.] AB határozat). Az Alkotmánybíróság ugyanakkor másik határozatában megállapította: a jövedelem-vagyon korrelációjára alapozó vagyonnyilatkozat nem alkalmas az illegális jövedelmek feltárására, mert az elfogyasztott jövedelem nem tükröződik a felhalmozott vagyonban (21/1993. [IV. 2.] AB határozat). A Ktv. 2001. július 1-jei hatállyal kiegészült a vagyonnyilatkozat szabályaival, így nem e jogintézmény indokoltságával, hanem jogszerű alkalmazásával, a betarthatóság érdekében egyes rendelkezéseinek értelmezésével szükséges foglalkoznunk. NYILATKOZATRA KÖTELEZETTEK A Ktv. nem általános jelleggel vezette be a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget, nem terhelve ezzel valamennyi közszolgálati jogviszonyban állót. A kötelezettség egyrészt a közigazgatás legfontosabb döntési pozíciói birtokosainak vagyonát teszi átláthatóvá, egy-, illetve kétévente történő számadási kötelezettséget elrendelve. A legmagasabb államigazgatási beosztásokban dolgozók (nem képviselő kormánytagok, államtitkárok és helyettes államtitkárok, valamint a főtisztviselők) évente kötelezettek vagyonnyilatkozatuk benyújtására. A közigazgatás állami felének további vezetői, valamint az önkormányzatok főjegyzői és jegyzői minden második évben tesznek majd nyilatkozatot. A nyilatkozók következő csoportja nem önmagában a betöltött vezető beosztás, hanem az ellátott tevékenység jellege, elsődlegesen az államigazgatási ügyek eldöntése és a közpénzek feletti közvetett vagy közvetlen befolyás miatt kötelezett kétévente vagyonnyilatkozatot tenni. E köztisztviselői csoportba tartoznak az 1957. évi IV. törvény szerinti államigazgatási ügyben döntés meghozatalára jogosultak, a közbeszerzési eljárásban közreműködők, a költségvetési és vagyongazdálkodási kérdésekben döntők, valamint a gazdálkodást ellenőrzők. A felsorolt tevékenységeket karakterük alapján meghatározó számban csak – az egyébként már pozíciójuk miatt vagyonbevallásra kötelezett – vezetők láthatják el, így a törvény sokak esetében két megközelítési szempont alapján, duplikált módszer mentén jut el a nyilatkozattételi kötelezettség előírásáig. Mindezen túlmenően – függetlenül a betöltött munkakörtől – nyilatkozniuk kell azoknak a köztisztviselőknek is, akik a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény, valamint a végrehajtására kiadott miniszteri rendeletek szerint nemzetbiztonsági ellenőrzésre kötelezettek. A Ktv. kogens szabályai alapján a munkáltatónak szervezeti és működési szabályzatában (ügyrendjében) fel kell tüntetnie a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel járó munkaköröket (Ktv. 22/A § [8] bekezdés). A vagyonnyilatkozat – mint kinevezési feltétel – nem korlátozódik a köztisztviselő személyére. Önmaga mellett a közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára, gyermekére vonatkozóan is nyilatkoznia kell. A kötelezettség kiterjesztésének jogszerűségét a Ktv. személyi hatályát definiáló szabály módosítása teremtette meg, kiterjesztve a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos rendelkezéseket az említett, közös háztartásban élő hozzátartozói körre (1. § [5] bekezdés). Kiemelendő, hogy a nyilatkozattétel nem a törvényben foglalt, közös háztartásban lakókat érinti, nem ők, hanem róluk adnak számot a kinevezés előtt álló köztisztviselők (7. § [7] bekezdés). A „közös háztartásban” fogalmát önmagában nem elégíti ki az a körülmény, hogy a személyi igazolványban azonos lakcím van megjelölve, de a szó fizikai értelmében „egy fedél alatt” élés sem jelent még közös háztartást. A Ktv. e fogalmat nem definiálja, a vagyonnyilatkozat kitöltéséhez a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatal (KELHI) által kiadott útmutató szerint az életvitelszerű (közös lakásban), gazdasági közösségben történő együttélés (a jövedelmek közös célra történő felhasználása) teremti meg a közös háztartást a nyilatkozatra kötelezett köztisztviselő és a törvényben foglalt hozzátartozói között. A házastársinál lazább élettársi kapcsolat másik alanyáról is nyilatkoznia kell a köztisztviselőnek (élettársaknak a Polgári Törvénykönyv [Ptk.] 685/A §-a alapján két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személy minősül). Az értelmezés mellékzöngéjeként érdemes megjegyezni jogi és beszélt nyelvünk eltérő értékítéletét: a törvényben a házastársi kapcsolat szorosabb, privilegizáltabb az élettársinál. Ugyanakkor költői a kérdés, ki a fontosabb: a házunk vagy az életünk társa... A közös háztartásban élő gyermekről annak életkorától függetlenül vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel tartozik a köztisztviselő. Ez esetben a hozzátartozói viszony és nem a gyermek egyéb jogi szempontok szerinti minősítése releváns. A vagyonnyilatkozat tételekor a gyermek fogalmába tartozik a vér szerinti, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek. Az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó vér szerinti gyermekének jogállásába lép, a mostohagyermek pedig a köztisztviselő házastársának gyermeke, akit a házastárs a köztisztviselő beleegyezésével hozott a házasságba (a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény, 51. § és 62. §). Nevelt gyermek, aki a nevelőszülővel, gyámmal életvitelszerűen együtt él, és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki, amennyiben természetesen nem minősül vér szerinti, örökbefogadott vagy mostohagyermeknek (a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 4. §-a). ELJÁRÁS A NYILATKOZATTÉTELKOR A köztisztviselő saját, valamint a törvényben megnevezett hozzátartozóiról kinevezésekor, ezt követően a munkakörére, beosztására hatályos Ktv.-előírásoktól függően évente, illetve kétévente köteles vagyonnyilatkozatot tenni. A nyilatkozatot a kötelezettség esedékességének évében március 31-ig kell megtenni, az azt megelőző év december 31-i állapotára vonatkozóan. Köztisztviselői, főtisztviselői, vezetői kinevezés, illetve megbízás esetén a munkáltatói intézkedést megelőző év december 31-én irányadó állapotára kell teljesíteni a kötelezettséget (Ktv. 22/A § [10] bekezdés). A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség azonban nem csak a jövőben kinevezendőknél lesz nélkülözhetetlen eleme a kinevezésnek. A törvénymódosítás hatályba léptetéséről rendelkező szabály előírja: 120 napon belül (október 28-ig) nyilatkozatot szükséges tennie az új törvényi rendelkezés életbelépésekor közszolgálati jogviszonyban álló, az általános rendelkezések szerint egyébként vagyonnyilatkozatra köteles köztisztviselőnek. A nyilatkozattétel eljárási szabályairól részletesen a 114/2001. (VI. 29.) Korm. rendelet szól, munkáltatói kötelezettségként előírva a köztisztviselő tájékoztatását a vagyoni számadás esedékessé válásáról. A köztisztviselőnek – a vagyonnyilatkozatra vonatkozó szabályok betarthatósága érdekében – informálnia kell a munkáltatói jogkör gyakorlóját a vele közös háztartásban élő házastársa (élettársa) és a gyermeke nevéről. A vagyonnyilatkozaton túlmenően az abban foglaltak ellenőrizhetősége érdekében a törvény kötelezi a köztisztviselőt, valamint érintett hozzátartozóját a KELHI-nek történő felhatalmazás adására, hogy a hivatal esetleges ellenőrzése során a szükséges mértékben személyes adataikat kezelhesse, ellenőrizhesse. Ellentétben a vagyonnyilatkozattal (melyet a köztisztviselő készít el saját, illetve hozzátartozói vagyonáról), az adatkezelésre szóló felhatalmazó nyilatkozatokat a köztisztviselő már nem teheti meg házastársa (élettársa), illetve több esetben gyermeke helyett. A vagyonnyilatkozathoz kapcsolódó, az adatbetekintésre szóló felhatalmazást a köztisztviselőn kívül minden érintett hozzátartozónak külön-külön kell megadnia, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan. Ha a hozzátartozók közül valaki cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll vagy kiskorú, helyette törvényes képviselőjének kell nyilatkoznia. A korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy saját maga tesz nyilatkozatot, de azon a törvényes képviselője hozzájárulásának is szerepelnie kell. A Ktv. joghézagaként tekinthetjük, hogy nem tartalmaz tételes szabályt azon esetről, ha a köztisztviselő hozzátartozója az említett nyilatkozatot megtagadja. Minderről a KELHI által adott kitöltési útmutató igazít el, melynek értelmében a hozzátartozói meghatalmazás megtagadása esetén annak vagyonáról a köztisztviselő nem nyilatkozhat. Mindez előírt adminisztráció szerint történik: a nyilatkozat megtagadásáról a köztisztviselő nyilatkozik – ugyancsak a teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben támasztott követelményeknek megfelelően (a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, 196. §). A nyilatkozatok szigorú adatvédelmi szabályok figyelembevételével kerülnek átadásra az illetékes munkáltatói jogkörgyakorlónak, a közigazgatási szerv részéről az átvétel megtörténtét igazolni kell. A nyilatkozatot tartalmazó borítékokon nem az érintett személy neve, hanem ún. azonosító és kiegészítő kódjai szerepelnek. A foglalkoztatónak valamennyi vagyonnyilatkozattal összefüggő iratot elkülönítetten és együttesen kell a szervezetnél kezelni, megfelelő adatvédelmi feltételek kialakítása mellett (22/A § [4]-[6] bekezdés). A vagyonnyilatkozat-tételi eljárás során dilemmát jelenthet a munkáltatói jogkört gyakorló személy definiálása. A Ktv. 22/A § (13) bekezdése a vagyonnyilatkozatba történő betekintési jogosultsággal hatalmazza fel a miniszter, a hivatali szervezet vezetője, önkormányzatok esetében a jegyző mellett „saját beosztottjai tekintetében” a munkáltatói jogkör gyakorlóját. Ennek személyét – megítélésünk szerint – a vagyonnyilatkozat jellege, így különösen az alkalmazott és családja vagyonának publikussá tétele miatt is megszorítóan kell értelmezni. Interpretációnkat alátámasztja, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség a törvény általános szabálya szerint a nyilatkozattételre kötelezett munkakörökbe történő kinevezéskor áll be először, így munkáltatói jogkörgyakorlóként a vagyonnyilatkozat tekintetében a Ktv. idézett jogszabályhelyének tételes felsorolása mellett (22/A § [13] bekezdés) kizárólag a kinevezési jogkör gyakorlóját lehet tekinteni. A NYILATKOZAT RÉSZEI A vagyonról történő nyilatkozás a Ktv. 6. sz. mellékletében foglaltak kitöltésével történik; a törvény melléklete is természetszerűleg a jogszabály részének tekintendő, így a kitöltőnek szigorúan figyelembe kell vennie az abban foglaltakat. A vagyonnyilatkozat két, nemcsak a kitöltése, hanem a kezelése során is elkülönült egységből, a személyi és a vagyoni részből áll. A személyi részben a nyilatkozat által megkövetelt adatok alapján a köztisztviselő mellett azon hozzátartozókat kell feltüntetni, akikre a nyilatkozattételi kötelezettség hatályos. (A kérdésben a NYILATKOZATRA KÖTELEZETTEK címszó alatt értelmezzük a közös háztartás, a házastárs, az élettárs és a gyermek fogalmát.) A vagyoni rész a nyilatkozó és érintett családtagja éves jövedelmére, ingatlanjaira, nagy értékű ingóságaira, pénzintézeti és magánszemélyekkel szembeni tartozásaira és – idézve a mellékletet – egyéb közlendőire terjed ki. A törvényi mellékletben szereplő formanyomtatvány szűkszavúsága miatt indokolt néhány értelmező megjegyzést fűznünk a vagyonra irányuló kérdésekre történő pontos válaszadáshoz. A nyilatkozatot tevőnek számot kell adnia éves jövedelméről. Megtévesztő lehet, hogy a nyomtatvány e kérdésben hatévnyi adat bevallására ad helyet, azonban az első alkalommal kizárólag a megelőző évre vonatkozó adatokat kell feltüntetni. A kötelezettség bevezetéséből és annak későbbi alkalmazásából következik, hogy csak ismételt vagyonnyilatkozat-tételkor lehet (és kell) a megelőző időszakokra vonatkozó adatokat is feltüntetni. A jövedelem meghatározásakor a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egészét kell feltüntetni, a jogszabály által meghatározott esetekben a költségekkel csökkentett részt, vagy a bevétel meghatározott hányadát. Ezek közé tartoznak a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény rendelkezései szerint megállapított, az éves adóbevallásban szereplő, az összevont adóalapba tartozó (az önálló és nem önálló tevékenységből származó és az egyéb) jövedelmek, továbbá a külön adózó jövedelmek – így különösen az egyéni vállalkozásból, az ingatlanátruházásból származó jövedelem, a tőkejövedelmek. A vagyonnyilatkozat szempontjából ezen túlmenően jövedelem az Szja-törvény szerint bevételnek nem számító, adómentes jövedelem is (pld. biztosítói szolgáltatás, az örökség, magánszemélytől kapott ajándék). A formanyomtatvány nem ad lehetőséget a jövedelmek megszerzésének jogcíme szerinti feltüntetésre, így azok együttes forintösszegét szükséges szerepeltetni. Az ingatlanok esetében külön kell beszámolni a lakásról és a lakótelekről, illetve az üdülőről és az üdülőtelekről, az egyéb nem lakás céljára szolgáló épületről, valamint a termőföldről. A tulajdonjog mellett fel kell tüntetni az állandó, illetve (tartós) használati, haszonélvezeti jogosultságot, ezen túlmenően a szerzés idejét, jogcímét és az ingatlan alapterületére vonatkozó adatokat is. A nagy értékű ingóságok közül első helyen a gépjárművekről kérdez a törvény melléklete, némiképp meglepő, a bevallási kötelezettség a motorkerékpárra nem terjed ki, melynek értéke sokszorosa is lehet egy személygépkocsiénak. Második helyen a védett műalkotásokról és védett gyűjteményekről kell számot adni, amelyek közé a Kulturális Örökség Igazgatóságánál vezetett közhitelű nyilvántartásba felvett, védetté nyilvánított kulturális javak szerepelnek. Az egyéb ingóságot csak abban az esetben kötelező szerepeltetni a vagyonnyilatkozatban, ha az darabonként vagy készletenként (gyűjteményenként) a mindenkori köztisztviselői illetményalap tízszeres összegét meghaladó értékkel bír. Mindez a tavaly december 31-i állapotra megteendő vagyonnyilatkozatoknál 281 500 forint, tekintettel arra, hogy a Ktv. 2000-re hatályos illetményalapja az említett összeg tizede volt. Készletnek olyan ingóságok csoportja minősül, melyek együttesen képeznek használati egységet, a gyűjtemény az ingóságok egységes gyűjtési szempontok szerint létrejött együttese. A vagyonnyilatkozat ingóságnak tekinti az értékpapírt, a takarékbetétben elhelyezett megtakarítást, a készpénzt, valamint a pénzintézeti számlakövetelés vagy más szerződés alapján fennálló pénzkövetelést is. Az értékpapír (pld. részvény, kötvény, részjegy, kincstárjegy, vagyonjegy) esetében értékük meghatározásánál a névértéket kell feltüntetni. Pénzintézeti számlakövetelésnek minősül a lakossági folyószámlán, devizaszámlán, bankszámlán, egyéb számlán szereplő összeg is – a pénzintézet által a nyilatkozattételt megelőző év december hónapra kiadott igazolásának megfelelően. Készpénzünket csak abban az esetben kell a vagyonnyilatkozaton feltüntetni, ha annak az összege az említett illetményalap tízszeresének összegét meghaladta. A „cash” ügyében a jogszabályi elvárás megalapozottsága kétszeresen is megkérdőjelezhető. Egyrészt hogyan emlékezzen a köztisztviselő (házastársa, élettársa, gyermeke) megbízhatóan arra, hogy tavaly szilveszterkor milyen összegű készpénzzel rendelkezett?! Másrészt mennyire megbízhatóak, kontrollálhatóak az e pontnál bejelentett adatok?! Egy nagy összegről szóló, fiktív bejelentés hamissága a jövőben nehezen bizonyítható, ugyanakkor mindez az illegális forrásokból származó bevételeket és az ezekből szerzett vagyontárgyakat teheti „fehérré”. Egyéb közlendők alatt a gazdasági érdekeltségről kell beszámolni. A cég adatainak feltüntetésén túlmenően szerepeltetendő a társaságban viselt tisztség, az érdekeltség keletkezéskori és jelenlegi aránya, valamint a nyereségből való részesedés. Az utóbbi pontnál a társasági szerződésben megjelölt százalékos arányt, ennek hiányában a nyilatkozóra eső, a vagyoni hozzájárulás arányának megfelelő részt kell feltüntetni, részvénytársaság esetén pedig a közgyűlés döntésének megfelelően az osztalék alapjául szolgáló részvények aránya a mértékadó – a kitöltés évét megelőző esztendőre vonatkozó adatok szerint. A nyereségből való részesedés tényleges értéke a részesedési aránytól eltérő is lehet. A nyereség forintban meghatározott összegét nem kell feltüntetni, mivel arról a nyilatkozatot adónak az éves jövedelmek részeként kell számot adnia. Megjegyezzük, hogy a Ktv. összeférhetetlenségi szabályainál csak a vezető tisztségviselői pozíció, illetve a felügyelőbizottsági tagság betöltése kizárt, kivéve, ha a társaság önkormányzati, köztestületi többségi vagy tartósan állami tulajdonban van, illetve az állami tulajdonos különleges jogokat biztosító részvény alapján delegálja a köztisztviselőt a vezető posztra. A gazdasági társaságban meglévő tulajdoni hányad (gazdasági érdekeltség) nem tilalmazott, ugyanígy nem összeférhetetlen a köztisztviselő vagyonnyilatkozattal érintett hozzátartozójának bármely társasági vezető pozíciója vagy felügyelőbizottsági tagsága. A Ktv. vagyonnyilatkozatra vonatkozó, egyes családtagokra hatályos szabályai a köztisztviselő összeférhetetlenségére irányadó rendelkezésekre már nem terjeszthetők ki (Ktv. 21. § [5] bekezdése). A köztisztviselőnek házastársáról vagy élettársáról szóló nyilatkozása során figyelemmel kell lennie a fennálló vagyonközösségre. A Csjt. szabályai szerint a házassági vagyonközösség a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön szerzett vagyonra terjed ki. Ennek megfelelően a közös vagyonba tartozó vagyont 1/2-1/2 eszmei hányadnak megfelelően kell feltüntetni a köztisztviselő, illetve házastársa vagyonnyilatkozatában. Ha férj és feleség házassági vagyonjogi szerződést köt, a megállapodásuk szerinti tulajdoni arány tüntetendő fel. Nem tartozik a közös vagyonba a házastársak külön vagyona (például a házasságkötéskor már megvolt vagyontárgy, a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott, a házassági vagyonjogi szerződésben külön vagyonként megjelölt vagyontárgy). A házasságitól eltérően az élettársi vagyonközösségben a felek között a tulajdonjog a szerzésben való közreműködés arányában, tehát nem feltétlenül 1/2-1/2 eszmei hányadban oszlik meg (Ptk. 578/G §). A NYILATKOZATTÉTEL ELMULASZTÁSA A Ktv. súlyos szankciót tartalmaz a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség elmulasztása esetére. Ha mindezt a köztisztviselő szándékosan teszi, vagy a KELHI-nek személyes adatai kezelésére vonatkozó nyilatkozatát visszavonja, közszolgálati jogviszonya azonnali hatállyal a törvény erejénél fogva megszüntetésre kerül. Mindezzel összefüggésben a törvény kimondja még, hogy a közszolgálati jogviszony nem szüntethető meg, ha a nyilatkozat tételére, illetőleg a felhatalmazás csatolására előírt kötelezettségét a köztisztviselő önhibáján kívül eső okból nem teljesíti (Ktv. 22/A §. [14]-[15] bekezdés). A szankcionálási rendszer vitatható. A köztisztviselő magatartásához való tudati viszonya, mulasztásának szándékossága többnyire csak a munkáltató által megindított fegyelmi eljárásban tisztázható. Jogalkalmazási szempontból is szerencsésebb megoldás lett volna, ha az említett esetben a törvény külön kimondja a fegyelmi eljárás megindításának munkáltatói kötelezettségét, kiszabandó szankcióként szándékosság esetére megállapítva a hivatalvesztést. A szándékos mulasztást (nota bene: szándékosan inkább megtagadni, mintsem elmulasztani lehet egy nyilatkozat megtételét) a törvény erejénél fogva a munkáltató nem vélelmezheti, egy későbbi munkaügyi perben a közigazgatási szervet terheli mindennek bizonyítása. A kritika tárgyává tett törvényi szabály másodsorban egy joghézag „megalkotása” miatt kifogásolandó. A Ktv. ugyanis csak a szándékos és a köztisztviselőnek fel nem róható magatartás jogkövetkezményeit állapítja meg, gondatlanság esetére jogszabályi eligazítást nem találunk. Kérdés: mit tegyen a munkáltatói jogkör gyakorlója, ha alkalmazottja csak elfelejtkezett vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségéről? Megítélésünk szerint ekkor is célszerű a fegyelmi eljárás megindítása, hiszen a gondatlanságra, feledékenységre is csak ennek során derülhet fény. Még ennél is kidolgozatlanabb a Ktv. hatálybalépésétől számított 120 napon belül leteendő első vagyonnyilatkozat elmulasztására vonatkozó szabály. A 2001. évi XXXVI. törvény 106. §-ának (3) bekezdése ezzel kapcsolatban csak annyit mond, ha a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének a köztisztviselő nem tesz eleget, közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik. Itt tehát már az sem kérdés, hogy a kötelezett szándékosan, gondatlanul, esetleg neki fel nem róható ok miatt mulasztott. Vélhetően a jogalkotó feltehető akarata nem arra irányult, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét önhibáján kívül elmulasztó vagy esetleg a kötelezettségnek a munkáltató mulasztása okán eleget tenni nem tudó köztisztviselő a közszolgálati jogvita indításával állíttassa helyre a törvény erejénél fogva megszűnt jogviszonyát. Ugyancsak a legsúlyosabb jogkövetkezménnyel, a közszolgálati jogviszony azonnali hatályú megszűnésével jár, ha a köztisztviselő a vagyonnyilatkozatban szándékosan a valóságnak meg nem felelő tényeket, adatokat közöl. Az ezzel kapcsolatos jogértelmezési és -alkalmazási fejtörés azonban a távolabbi napok problémája. Csak a második vagyonnyilatkozatnak az elsővel történő összevetése során kerülhet ugyanis napvilágra, ki mennyit jelentett, s az a valóságnak megfelel-e. Dr. Horváth István