Augusztus elején a Nature című folyóiratban jelent meg a tanulmány, amely szerint a kutatók az édesvízi gerinctelenözösségeket vizsgálták 1968 és 2020 között – olvasható az ELKH MTI-hez eljuttatott közleményében. A cikkben rámutatnak az édesvízi ökoszisztémák érzékenységére. A tanulmány magyar közreműködője Várbíró Gábor, az ELKH és Csabai Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem kutatói voltak.

Mint írják, ugyan az elmúlt évtizedekben számos erőfeszítés történt az édesvízi ökoszisztémák védelmére és helyreállítására, az új tanulmány arra mutat rá, hogy ezen életközösség további kihívásokkal néznek szembe. Megemlítik, hogy a 2010-es évek előtti EU Vízkeretirányelv bevezetése pozitív változást eredményezett, de mostanra a javulás lényegében megállt, a további intézkedések ellenére.

Úgy vélik, az intézkedések mára már nem elég hatékonyak, a helyreállítások lendülete kifogyóban van, új stresszfaktorok épnek fel vagy a már meglépők felerősödnek – például megjelennek új típusú szennyező anyagok.

A kutatók felhívták a figyelmet, hogy ezek a tényezők lassíthatják és akár vissza is fordíthatják a biológiai sokféleség növekedését. Kiemelték, hogy az édesvízi ökoszisztémák életképességének érdekében olyan konszenzusra kell jutni, amely a politikai döntéshozókat, a tudósokat és a civil közösségeket egyaránt bevonja.

 

Legyen a Balatonból inkább egy lebetonozott úszómedence?

Mit értünk azon, hogy Balaton? - tette fel érdeklődésünkre a kötelezendően megválaszolandó kérdést Alföldi Zoltán, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem oktatója, aki a Scruton Közösségi Tér előző napi „Balaton - enyém, tiéd, miénk” című rendezvényén is ugyanezt kérdezte a révfülöpi hallgatóságától.
Bővebben--->