− Ön nem egy magamutogató ember, hogy került a MOSZ Az év menedzsere 2011 mezőnyébe, amit el is nyert?
− A kollégáim pályáztak, és bevallom, furcsa volt szembesülni azzal, hogy az ember egész életútja ott van néhány papíron. Úgy érzem, vállalkozónak születtem. Soha nem voltam alkalmazott, és már nagyon korán, a gimnáziumi éveim után eldöntöttem, hogy vállalkozó leszek. Amikor visszatértem a honvédségtől, az volt az első dolgom, hogy megnéztem, milyen lehetőségeim vannak. Azt láttam, hogy a csavarpiacon hiány mutatkozik, ezért azt mondtam az édesapámnak, ebben lehetőséget látok. Ő segített az első gépek megvásárlásában és az indulásban.
Akkoriban hiánycikk volt a csavar, aránylag egyszerű volt eladni a termékeinket, mert a gyártókat keresték a vevők, nem a gyártó a vevőket. Aztán eltelt pár év, kinőttük az otthoni garázsműhelyt. Épp azon gondolkoztunk, hogy kiköltözünk egy városszéli iparterületre, amikor megjelent a magyarországi piacon egy csavarforgalmazó multinacionális cég, és elveszett a piacunk. Maradt a forgácsolás és az a döntés, hogy határozott piacváltásra van szükség. Akkor, a kilencvenes évek elején kezdtünk el iparcikkekkel kereskedni, majd 2001-ben egy barátommal megvásároltuk a jászberényi laktanyát és áthelyeztük oda a forgácsolóüzemet. Egyik munka hozta a másikat, így kezdtünk présmunkát vállalni, 2002-ben még csupán három fővel. Ma a romániai üzletággal − a szezonális munka miatti bérmunkaerő-állományt is figyelembe véve − elérjük az ezer fő körüli létszámot.
− Mindig képes volt lépést tartani a cég növekedésével?
− Gyorsan fejlődtünk, mégis évek kellettek, hogy kialakuljon a menedzsment. Minden cégvezető életében eljön az az idő, amikor szemléletváltásra van szüksége a továbblépéshez. Az a vállalkozó, aki ezt nem ismeri fel, saját maga lesz a fejlődés akadálya, mert bizonyos cégméret elérését követően az ember nem képes egyedül biztosítani a működtetést. Ekkor fel kell ismerni, hogy átszervezésre van szükség. Ez a pont eljött az én életemben is, ekkor láttam be, hogy szükségem van egy menedzsmentre.
− Hogyan vált vezetővé?
− A tapasztalataimmal együtt. Nem tudom azt mondani, hogy a folyamat ehhez vagy ahhoz az eseményhez köthető, mivel az, hogy cégvezető vagyok, így ebben a formában a mai napig nem jut eszembe. Csak nagyobb felelősséget kezdtem érezni, amikor már több százan lettünk.
− Akkor úgy kérdezem: hogyan vált kisvállalkozóból vállalatvezetővé?
− Hogy ez mikor jön el, véleményem szerint nem az árbevételtől, hanem a cég komplexitásától és az egyén szellemi kapacitásától függ. A kisvállalkozásomat folyamatosan fejlesztettem, amíg abból lépésről lépésre egy középvállalattá, majd nagyvállalattá fejlődtünk, így én is kisvállalkozóból vállalatvezetővé váltam.
− Hogyan látják önt a kollégái?
− Azt nem tudom, hogy egy baráti beszélgetésen egy sör mellett mit mondanának, de a pályázati anyag szerint, valamint a mindennapi munkakapcsolat alapján pozitívan. Természetesen odafigyelek a munkatársaimra, fontos, hogy ismerjük a kollégákat. Tudni kell, ki az, akit dicséret, és ki az, akit a keményebb hangvétel ösztönöz hatékonyabb munkára − ugyanaz a stílus ugyanis nem egyformán működik a különböző embereknél. Édesanyám gyakran mondta, hogy ok nélkül soha, de okkal is csak akkor "vedd elő az embereket", ha nagyon muszáj.
− Miért kellett a leginkább megdolgoznia?
− Mindenért. Nekünk mindenért meg kellett dolgoznunk, nem a privatizációkor szereztünk vagyont. Nem továbbvittünk, hanem felépítettünk egy vállalatot. Azt viszont megtanultam, hogy bár a mai világban sokféleképpen lehet sikereket elérni, azonban nagyon fontos, hogy a kapcsolati és az anyagi tőke egyszerre legyen jelen egy vállalatnál, mert az egyik nélkül nem sokat ér a másik.
− Mire a legbüszkébb?
− Mindenre, amit eddig elértem. Ez a díj azért különösen fontos számomra, mert erkölcsi elismerést is jelent.
− Miben látja a fejlődési lehetőséget?
− A cég szempontjából abban, hogy a szórakoztató-elektronikai ipar fémipai részének volumencsökkenése miatt más piacokra kell nagyobb hangsúlyt helyezni. Emellett a stabilitásunkat és az általános növekedésünket szeretnénk tartani. Ehhez elengedhetetlenek a folyamatos fejlesztések, képzések, az innováció és a hatékony, korszerű technológia biztosítása.

Legolvasottabb
Egyre többen nem kérnek a céges karácsonyi bulikból
Még két orvos sincs, aki állná a sarat a Szent Imre Kórház sürgősségi osztályán
Nekimentek az oroszok a belga banknak, bekövetkezhet a legrosszabb
Trump szerint mocskos és kegyetlen az EU – kiderült, mi áll a háttérben
Gyanús lett a sok nyugtamegszakítás, máris ott termett a NAV
Sokk Európában: biztonsági kockázatnak minősítette Dánia az Egyesült Államokat
Ipari sokk Magyarországon: már a kormányváltás is szóba került a friss adatok után
Orbán Viktor: Brüsszel a harmadik magyar választást próbálja megnyerni
Riasztották a járványügyet: visszatért a rettegett kórság a középkorból a magyarlakta városba