A Napi Gazdaság hétvégi számának cikke

A brit és amerikai felügyeleti szervek egyre megalapozottabbnak tűnő gyanúja szerint nemcsak a háromhavi dollár-Libor manipulálása volt mindennapos − ahogyan azt a Barclays beismerését követő felháborodáshullám sugallhatta −, hanem a hasonló elven meghatározott kamatlábakat, például az európai Euribort és a tokiói Tibort is befolyásolták a globális nagybankok különböző érdekek mentén. A Napi Gazdaságnak nyilatkozó piaci források szerint az utóbbi években többször is keringtek pletykák a magyarországi vállalati és lakossági hitelpiac változó kamatozású szegmensében meghatározó budapesti bankközi forint-hitelkamatláb, a Bubor befolyásolásáról vagy az erre tett kísérletekről is.

A hazai kamatláb is érintett?

A Libor-botrány fényében valóban elképzelhető, hogy hasonló módszerekkel a kisebb pesti kamatlábat is "kezelésbe vették" egyes szereplők. A feltételezések azonban hivatalosan nem igazolódtak, és kérdés, hogy mennyi előnye származhatott volna a számok eltérítéséből az ezzel próbálkozóknak. A Bubort a Magyar Forex Társaság (MFT) határozza meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) részvételével. A rendszer nagyon hasonlít a Liborhoz: a tizenhat kamatjegyző bank − melyek listáját a betét-, hitel- és devizacsere-ügyletek forgalmi listája, valamint a mérlegfőösszeg alapján állapítják meg − naponta fél tizenegyig eljuttatja az MNB-hez a forintkamatlábakra vonatkozó becsléseit 15 lejárat szerint (az overnighttól a 12 hónapos lejáratig terjedően). A szabályzat szerint az aktív kamatjegyző bankok kötelezik magukat arra, hogy "kamatjegyzéseik az árjegyzés időpontjában élő valós bankközi hitelkamatlábnak felelnek meg".

Nem voltak gyanús kilengések

Amennyiben ettől eltér valamely bank, a szabályzat szerint írásos figyelmeztetést követően felfüggeszthető a Bubor-fixing eljárásból − ilyenre azonban a kamatláb közel 16 éves történetében nem volt példa. Egy neve elhallgatását kérő piaci elemző szerint 2008 és 2010 között, amikor igazán szűkös volt a finanszírozás a hazai bankszektorban, többször is megjelentek arról szóló feltételezések, hogy a Bubort is eltérítik valós helyétől (igaz, likviditás hiányában nem is beszélhetünk "valós" kamatlábról). Ráadásul itthon kisebb a piac, a kamatlábat meghatározó szereplők jól ismerik egymást, ezért elvileg könnyebben koordinálható egy ilyen csalás.

Más kérdés, hogy a Bubor-manipulációhoz kötődő ösztönzők teljesen mások, mint amelyek a Libor befolyásolására késztették a nagybankok trédereit: arányaiban jóval kevesebb a CDS és egyéb derivatív termék, amely a Buborhoz kötött, és a pénzintézetek renoméja sem ettől a kamatlábtól függ. A Bubor manipulációjából legfeljebb akkor profitálhattak volna a szereplők, ha felfelé módosítják a valós kamatokat, hiszen akkor a hitelek kamatmarzsain nagyobb bevételt érnek el − ám ez a haszon jelentősen elmarad attól, amit a Libor néhány bázispontos mozgatása kínált a globális bankoknak. Az ezen elérhető nyereséget nehéz meghatározni, mivel nincs publikus kimutatás arról, hogy a hazai lakossági és vállalati hitelpiac mekkora szelete fix, és mekkora a változó, Buborhoz kötött része. Ugyanakkor tény, hogy a Bubor a jegybanki kamatfolyosóhoz és az állampapír-piaci referenciaátlagokhoz képest nem mutatott komoly kilengéseket, ami a gyanú ellen szól.

Mégis, mi a baj?

Nem az a fő kérdés, hogy a múltban hogyan lehetett manipulálni ezeket a kamatlábakat, hanem hogy hogyan lehetne közelebb hozni őket a valósághoz, és hogy jól működik-e jelenleg a rendszer − mondta Németh Dávid, az ING vezető elemzője. A szakember szerint a legnagyobb probléma a Bubor és a hasonló kamatlábak esetében a jegyzési kötelezettség hiánya: amennyiben a bankoknak kötelező lenne a benyújtott kamatláb mellett hitelezniük is a bankközi piacon, akkor beszűkülne a mozgástér a kamatláb meghatározásában. További probléma Németh szerint, hogy a piac napon belül elég sokat változik, ezért a kamatlábak naponként egyszeri meghatározása is torzulásokra adhat okot. Nem feltétlenül kedvező az sem, hogy a Bubor-fixingnél nem meghatározott a partner − pedig a valóságban a bankok a hitelügylet másik oldalának kockázati besorolása alapján adják meg a kamatlábat.

Jelenleg tehát nincs valódi ügylet a Bubor mögött, ezért sok piaci változást nem is követett le, inkább csak a jegybanki alapkamatot és az állampapírok referenciaátlagait követi némi differenciával − mondta Németh. Ha azonban bevezetnék a jegyzési kötelezettséget − ahogyan azt a sajtóértesülések szerint a Libor reformjával kapcsolatban is fontolgatják az angolszász hatóságok −, akkor bizonyára nagyot ugrana a Bubor, és ezt követnék a hitelkamatok is, aminek nem örülnének a reálgazdasági szereplők − még akkor sem, ha így közelebb kerülne a bankközi kamatláb a valós helyéhez.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!