Mario Monti kormányfő szombaton - a Giorgio Napolitano köztársasági elnökkel folytatott megbeszélést követően - bejelentette, hogy a költségvetés elfogadása után azonnal lemond tisztségéről, mert "ez így nem mehetett tovább". Utóbbival arra a politikai helyzetre utalt, amelyben az elmúlt egy évben annyira rendbe tette az államháztartást, hogy a piacok bizalmat szavazzanak Olaszországnak. A kötvényhozamokat látványosan lenyomó intézkedéseket a Monti-kormánynak mindig úgy kellett meghoznia, hogy jobb- és baloldalról egyaránt elég szavazatot kapjon - ezért engedményeket is tett, de mégiscsak elérte, hogy egyebek közt adóemelésekkel, a bukott előd, Silvio Berlusconi által eltörölt ingatlanadó visszaállításával mélyen az uniós követelmény alá szorítsa a GDP-arányos hiányt. A 2011 közepe óta tartó recesszió, a 11 százalék fölötti munkanélküliség leküzdésére már nem maradt ideje a szakértői csapatnak - erre elvben se volt sok esélye, hiszen 2013 áprilisában mindenképp lejár a mostani parlament mandátuma, ám a folyamatok még fel is gyorsultak.

A szikrát Corrado Passera gazdasági miniszter adta meg, aki a múlt szerdán egy tévéműsorban óvta az országot attól, hogy visszafelé forduljon - reagálva a politikai visszatérését fontolgató Berlusconi célozgatásaira. Passera ezzel jó ürügyet szolgáltatott ahhoz, hogy a 76 éves médiacsászár-politikus pártja, a PdL egy másnapi bizalmi szavazástól való távolmaradással jelezze, nem támogatják tovább a kormányt, amire a piacok azonnal negatívan reagáltak. Két napig tartó, nagyrészt a sajtóban zajló politikai adok-kapok után aztán Monti - megvárva a pénteki piaczárást - közölte távozási szándékát, megindítva a találgatásokat a választások időpontjáról, illetve a lehetséges politikai kombinációkról.

Kapcsolódó

Ha büdzsét még karácsony előtt elfogadják - ami nem kizárt - , akkor akár már február közepén megtarthatják a választásokat, ha csak utána, akkor március 10. látszik a legvalószínűbbnek. Az előbbi esetben Berlusconinak nagyon kell igyekeznie, hogy maga köré gyűjtse szétesőben levő pártja zömét és valószínűleg újra választási szövetséget kell kötnie az Északi Ligával (a jobboldali populista párttal már többször is összeállt, illetve szakított). Abban azonban reménykedhet az ex-kormányfő - akit amúgy októberben adócsalás miatt első fokon börtönbüntetésre ítéltek - , hogy még gyorsan megalakul valamilyen centrista formáció, hiszen az inkább az erősödő baloldaltól vihet el szavazatokat.

A középre álló alakulathoz akár Monti is csatlakozhat valamilyen módon - ez megnyugtatná a piacokat és az uniós partnereket - , de vezetésére egyelőre a Ferrari-vezér vállalkozót, Luca Cordero di Montezemolót próbálják rávenni a szervezők (akik többsége valamikor Berlusconi mellett állt). A baloldal se várhatja hátradőlve a szavazást, még akkor se, ha a Demokrata Pártot (PD) vezető Pier Luigi Bersani személyében van egyértelmű miniszterelnök-jelöltje, a közvélemény-kutatásokban pedig magasan a PD áll a legjobban, 38 százalékos támogatottsággal - attól ugyanis így is messze van, hogy egyedül kormányt tudjon alakítani. A mezőny sötét lova az Öt Csillag: a népszerű stand up komikus, Beppe Grillo 15 százalék körüli támogatottsággal rendelkező mozgalomról leginkább azt tudni, hogy mindennel szemben áll, beleértve az összes olasz pártot, a szakértői kormányt és az eurót is.