Emmanuel Macron, Franciaország államfője tartja vezető helyét az április elnökválasztás előtti kampányban kihívóival szemben annak ellenére, hogy úgy pozicionálta magát, mint aki rá tudja bírni orosz kollégáját, Vlagyimir Putyint, hogy vonja vissza az orosz haderőt az ukrán határról, ám ez enyhén szólva nem jött össze – írja a Bloomberg az ukrán-orosz válság franciaországi belpolitikai hatásait firtató cikkében. Franciaország első embere több időt szentel a választási kampányban a külpolitikára, mint bármelyik elődje hasonló helyzetben.

Macron felsorakozott az Egyesült Államok és az Európai Unió vezetői mellé, akik diplomáciai offenzívában próbálták jobb belátásra bírni az orosz államfőt, hogy elkerüljék a háborút Ukrajna és Oroszország között - sikertelenül. Összesen tízszer beszélt Putyinnal azt követően, hogy az orosz haderő tavaly novemberben megkezdte felsorakozását az ukrán határon, és vette magának a fáradságot, hogy elutazzon Moszkvába. Minden egyes alkalommal, amikor arról számolt be a világ és ezen belül nem mellesleg a francia közvéleménynek, hogy eredményeket ért el, Putyin végül rácáfolt.

Kapcsolódó

Macron tanácsadói elismerik, hogy ezzel a béketeremtő missziójával nagy kockázatot vállalt – amint az kiderült, ez a rizikó realizálódott is –, de úgy vélik, a baj nem vészes. A háború kitörése előtt úgy látták, ha főnökük a többi nyugati politikussal egyetemben teljes kudarcot vall, azaz az orosz hadsereg átfogó inváziót indít Ukrajna ellen, akkor is erősebben fog kikerülni ebből az ügyből, mert elmondhatják, hogy legalább megpróbálta jó útra terelni a dolgok menetét.

Egyelőre működik

Úgy tűnik, a választók egyelőre egyetértenek az elnök tanácsadóival. Bár olyan közvélemény-kutatás nem készült, ami kifejezetten azt tudakolta volna, hogy mi a válaszadók véleménye Macron teljesítményéről az orosz-ukrán válság kezelésében, a hagyományos felmérésekben (Kire szavazna, ha most vasárnap lennének a választások?) növelte előnyét szép számú riválisával szemben. A közvélemény-kutatások legfrissebb összesítése szerint az elnökválasztás első fordulójában, április 10-én a szavazatok 25 százalékra számíthat, amivel magasan vezet maximum 10-pluszos eredményt elérő riválisaival szemben.

Ráadásul a második körre vonatkozó felmérések, amelyek különböző lehetséges párosításokat tartalmaznak, szintén a regnáló államfő győzelmét vetítik előre bármelyik összehasonlításban. Egyes ellenfeleire, így a radikális jobboldal két versenyzőjére, Marine Le Penre, a Nemzeti Gyűlés elnökére és Eric Zemmour tévés személyiségre árnyékot vett, hogy az elmúlt években oroszbarátnak mutatkoztak.

Feszült hangulatú telefonhívás

Most azzal revolverezik Macront, hogy választási fegyverként használja az távoli Kelet-Európában kirobban válságot. Eközben a republikánusok elnökjelöltje, Valérie Pécresse és a baloldali Jean-Luc Melenchon azt állítják, hogy Putyin játszik vele. Valójában Macron 2017-es hatalomra kerülése óta folyamatosan egyezkedik orosz kollégájával, azt a szerepet játszva, hogy ő az a vezető a nyugati világban, aki szót ért Amerika ellenségével. Most annyit tudott elérni - mint a környezetéből kiszivárogtatták -, hogy Putyin egy órával a „népköztársaságok” elismerése előtt felhívta, és száraz tényszerűséggel tájékoztatta döntéséről.

A háború kitörése után egy héttel beszélt ismét telefonon orosz kollégájával, amiről kiszivárogtattak némi információt. E szerint Putyin meglehetősen türelmetlen volt, de nem annyira, hogy a beszélgetés ne maradt volna kulturált keretek között.

Az orosz államfő elismételte, hogy meg akarja buktatni a "neonáci" ukrán rezsimet, mire Macron jelezte neki, hogy a világon senki nem ért egyet ezzel a minősítéssel és nem fogadja el háborús indokul. Putyin a beszélgetés végén felsorolta ismert követeléseit, köztük Ukrajna lefegyverzését, semleges státuszba kerülését és a Krím félsziget Oroszországhoz tartozásának elismerését.

 

Az Ukrajnával kapcsolatos fejleményeket ezen a linken követheti.