Az évek óta tartó tavaszi csapadékhiány nehéz helyzetbe hozta a haltermelőket - írja a Népszava. A tiszántúli halgazdaságoknál a fő- és kisebb elvezető csatornákból még úgy ahogy megoldható a halastavak vízellátása, ugyanez a dunántúli halgazdaságoknál sokkal nehezebb. Főleg azért, mert több mint 100 évvel ezelőtt, úgynevezett völgyzáras gátakkal alakították ki a legtöbb halastavat, amelyekben a téli, tavaszi csapadékot, illetve belvizeket fogták fel.

Mára ezek a rendszerek nagyrészt vízhiánnyal küszködnek. Ez azért nagy baj, mert felborult a halgazdálkodás megszokott rendje. Ősszel a termelők lehalásszák a tavakat, tavasszal pedig már ki kellene helyezni az ivadékokat, de a tározókban nincs vagy alig van víz. A 60-80 centiméteres vízből a vízimadarak könnyen kiszedik az ivadékokat, ráadásul nem fejlődik elég plankton, s a táplálékhiány miatt nagyok a veszteségek - nyilatkozta a Népszavának Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnökségi tagja, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója.

Kapcsolódó

A haltermelők fájlalják, hogy az ágazat az agrárium mostohagyermekeként a támogatásokból is csak morzsákhoz juthat. Míg a növénytermesztők például hektáronként földalapú támogatásból a jelenlegi árakon számolva több mint 70 ezer forinthoz juthatnak, és további tízezrekhez egyéb címeken, addig a 24-26 ezer hektáron gazdálkodó haltermelők hektáronként 5 ezer forinttal számolhatnak.