A magyarországi zsidó konyha egy sajátos, polgári ízlést képviselt a huszadik század elején, amikor a városokban, falvakban élő magyar nyelvű zsidóság jórészt ehhez a kulturális réteghez tartozott. Erről tanúskodnak A zsidó nő szakácskönyve című, eredetileg 1925-ben Szabadkán kiadott gyűjtemény receptjei is, amely néhány esztendővel ezelőtt jelent meg újból, ezúttal Budapesten, felelevenítvén a magyar-zsidó konyha ízvilágát. E szakácskönyv számos receptje hagyományos magyar fogást idéz – a zsidó főzésmód és ízlés szerint módosítva. Például olyan töltöttkáposzta-receptet közöl, amely darált libamellet és marhalapockát használ a töltelékbe, netán még némi kövér marhaszegyet és libahúst is külön belefőz, „...és ha véletlenül pulykát vágnánk, igen ízletessé teszi a töltött káposztát a nyaknak kövér része, kockára vágva” – teszi hozzá. Egyébként hagymával, fokhagymával, borssal, rózsapaprikával fűszerezi és „szép sárga rántással berántja” a káposztát, „amelynek a leve olyan legyen, mint egy nagyon sűrű levesé”. A magyarországi zsidó konyha levesei közül külön említést érdemel a lakodalmakra készített aranyleves (Goldzip). Egy kövér tyúkból, néhány szál sárgarépából, petrezselyemgyökérből, egy darabka zellerből és egy fej vöröshagymából készítették, sóval, fekete borssal és sáfránnyal fűszerezték. A levesbe valók közt viszont ünnepi rangja volt mindenkor a maceszgombócnak, amelynek készítéséhez maceszdarából, tojásból és libazsírból némi vízzel masszát készítettek, ezt egy óra hosszat pihentették, majd vizes kézzel kis gombócokat készítettek belőle és ezeket forró levesben, fedő alatt kifőzték. Kedvelt volt a fokhagymaleves is, amelynek készítésénél a lisztet libazsírban megpirították, péppé zúzott fokhagymát, sót, pirospaprikát adtak hozzá, majd vízzel felengedték és készre főzték. Megkülönböztetett helye volt mindenkor a zsidó konyhában a libának, nemcsak a húsa, a zsírja, de a mája miatt is. A párolt libamáj készítésénél – írja egy régi szakácskönyv – egy nagyobb vagy több kisebb libamájat pici, lapos szeletkékre vágunk. Egy kanál zsíron hosszúkásra vágott hagymaszeleteket világosra megbarnítunk. Beleadjuk a májat és élénk tűzön hirtelen megpároljuk. Pici törött borsot is szórhatunk rá és közvetlenül a tálalás előtt sózzuk. Melegített tálra tesszük, tojásrántottával körítjük és külön sós uborkát tálalunk mellé. Lehet továbbá a libamájat liszttel beszórva forró zsírban kisütni, vagy tojásban és zsömlemorzsában megforgatva, mint a rántott csirkét. Burgonyapürével vagy párolt rizzsel körítjük és külön gomba- vagy szarvasgombamártást adhatunk hozzá. Egy másik recept a vágott libamellről szól. „A libahúst ledaráljuk – írja –, libazsírt, pici sót, törött borsot, egy darabka áztatott és kifacsart zsömlét, reszelt vöröshagymát, egy egész tojást és két sárgáját adunk hozzá. Mindezt jól összegyúrjuk és eredeti formában rakjuk vissza a csontra. Tepsiben forró zsírba tesszük, sütőben, gyakori locsolgatás közben, időnként pici víz hozzáadásával pirosra sütjük. Melegen, burgonyapürével tálaljuk.” A különféle tészták, édességek mindenkor nagy számban és gazdag változatosságban voltak jelen a zsidó étkezésben. Minden ünnephez valamiféle kalács, sütemény tartozik ma is, amelynek ilyenkor sosem szabad elmaradnia. A szombati és ünnepi kalács, a barchesz közkedveltté vált az egész világon, ám a vallásos zsidók az ősi rítus szerint készítik ma is. Négy kalácsot sütnek szombatra: egy nagyobbat péntek estére, egy másik nagyobbat szombat délre, egy kisebbet a szombat délutáni étkezéshez és egy negyedik, szintén kisebbet szombat estére. Ugyanis minden ünnepi terítékhez két kalácsot adnak, szombat délutánra és estére viszont egy-egy is elég. Purim örömünnepére készül a mákkal töltött kindli, annak emlékére, hogy Eszter királyné megmentette a zsidókat a haláltól. Ugyanerre az eseményre emlékeztet a „Hámán füle” elnevezésű tészta is, amely a meghiúsított tömeggyilkosság kieszelőjének, a gonosz Hámánnak nevét viseli. Mind e két sütemény többnyire alkalmilag, ünnepekkor van jelen, ám az ugyancsak hagyományos flódni sok helyen, még némelyik pesti cukrászdában is előfordul. Nem csoda: aligha találni a flódnihoz foghatóan gazdag töltelékű süteményt. Az omlós, finom tésztarétegeket felváltva mák, lekvár, dió és cukorral párolt almaszeletek rétegei vonják be. Elmondani is jó, hát még elfogyasztani.