Egy magánszemély a szóban forgó társasházban megvásárolt egy 38 négyzetméteres lakást - így indul a Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogeset. A szerződésben szerepelt még egy 8 négyzetméteres kamra és egy ugyan ekkora iroda is. Az iroda közvetlenül a lakás mellett helyezkedik el, míg a kamra a folyosó másik végén található. Az eladó az irodát egybenyitotta a lakással. A szerződésben 55 négyzetméter alapterület szerepelt.

A vevő a vásárlás után önkényesen birtokba vette a közös szárító helyiséget, amelyhez egy WC is tartozott. A közgyűlés viszont felhatalmazta a közös képviselőt, hogy másnak adja bérbe a szárítót és a WC-t, így szólítsa fel az azt elfoglalót arra, hogy ürítse ki azt. Miután ez elmaradt, per lett az ügyből.

Kapcsolódó

Az önkéntes elfoglaló arra hivatkozott, hogy a szárítóban lévő WC a lakása rendeltetésszerű használatához tartozik. Ezt a társasház cáfolta, hiszen az elfoglaló a lakása WC-jét használja. A lakás és a szárító amúgy sincs fizikai kapcsolatban egymással. Az első fokú bíróság megállapította, hogy a szárító az ingatlan nyilvántartásban lakásként szerepel, annak pedig fogalmilag része a WC is. A bíróság a társasház kiürítő határozatát hatályon kívül helyezte.

A társasház fellebbezése után a másodfokú bíróság úgy döntött, hogy a szárítót és a WC-t az elfoglaló nem használhatja kizárólagosan. Tévesnek tartotta azt is, hogy az elsőfokú bíróság az ingatlannyilvántartás adataihoz ragaszkodva, annak ellenére tekintette lakásnak a szárítót, hogy az ténylegesen nem felel meg a lakássá minősítés műszaki és jogi feltételeinek.

Az elfoglaló ezek után felülvizsgálatot kért a Kúriától. A keresetét arra alapozta, hogy a szárító és a WC az ingatlan nyilvántartásban lakásként szerepel és az az ő lakásához tartozik. A Kúria kiemelte, hogy az ingatlannyilvántartás közhiteles ugyan, az ingatlan rendeltetése azonban műszaki adat, nem tartozik a közhitelesség által védett jogok és tények közé. Helyesen érvelt ezért a társasház azzal, hogy a szárító és a WC rendeltetésének megítélésekor a tényleges funkcióból kell kiindulni, ez pedig nem lakás-jellegű. Az elfoglaló a társasházzal való együttműködését durván megsértette az önkényes foglalással, így nem kifogásolható az, ha a társasház mással köt használati megállapodást a helyiségre.