Michael Leier - A betonember

Michael Leier akkor alapította magyarországi vállalkozását Győr-Sopron megyében, amikor még senki sem hitte, hogy a Kádár-rendszer valaha is összeomlik, és mi is megtapasztalhatjuk a kapitalizmus áldásait.

Emiatt 1985-ben a burgenlandi üzletembert kissé csodabogárnak tekintették, mint ahogy kuriózum is volt - de kiderült, neki volt és van igaza. A cég az első időkben betonelemeket, térburkolókat gyártott, és egy magyar társsal, a Márton házaspárral autókereskedelemmel is foglalkoztak.

A szalonok Leier-Márton néven futottak, így sokan azt gondolták, hogy egy személyről van szó. A paletta rendkívül színes Mára a Leier cégcsoport Magyarország egyik legnagyobb építőanyag-gyártó vállalkozása.

A betonárut öt telephelyen - Gönyűn, Pécsett, Jánossomorján, Kiskunlacházán és Jánosházán - gyártják, téglagyáraik pedig Mátraderecskén, Hajdúszoboszlón és Devecserben találhatók. Természetesen az autókereskedelem is megmaradt: Győrben, Pápán, Mosonmagyaróváron és Celldömölkön vannak exkluzív autószalonjaik, amelyekben a Skoda, FIAT, illetve a BMW márkákat forgalmazzák. Ezenkívül a cégcsoport rendelkezik egy üzleti szállodával, és Michael Leier 2005-ben megvásárolta a műemléki védettségű Frigyes laktanyát Győrben.

Ezzel, ha lehet, még nagyobbat nőtt a győriek szemében, akik egyébként addig is "hazai" vállalkozónak tekintették. A Frigyes laktanyának különös jelentősége van az itteniek szemében, hiszen egykor, a XIX. század végén, a XX. század elején jórészt a helyi polgárok pénzéből épült. A rendszerváltáskor az ellenzék első röplapja is arról szólt, a város vegye vissza a tulajdonába. Ami ugyan megtörtént, miután az oroszok kiürítették, de másfél évtizedig mint Győr szégyenfoltja nyílt sebként éktelenkedett a városképen, egyre jobban lerombolva azt. Voltak persze kísérletek, ezek egy része elég vad ötlet volt, de a még jobb sorsra érdemesek is hamvukba holtak.

Úgy látszik, Leier úr nem tudta elnézni (régebbi irodaházának ablakai a Frigyesre néztek), hogy ez a szép épületegyüttes az enyészeté legyen, így hát lépett. Szinte azonnal elkezdte felújítani milliárdos költséggel, három épület már gyakorlatilag kész, az egyikbe, a volt tiszti kaszinóba költözött a magyarországi cégek központja. Építettek ide egy nagy befogadóképességű mélygarázst is. A felújítás nem ment zökkenőmentesen, Michael Leiernek meg kellett küzdenie a műemlékvédelemmel.

A vita két épületen, az egykori fogdán és a lőporraktáron folyt, folyik, amelyeket Leierék szerettek volna lebontani, mivel úgy ítélték meg, hogy műszakilag indokolt. Egyelőre mindkét épület áll. Ha a Frigyes laktanya rehabilitációja befejeződik, természetesen a funkciója is megváltozik, és a győri belváros új negyeddel bővül. Michael Leiernek más országokban is van vállalkozása. Természetesen Ausztriában, de jelen van Lengyelországban, Romániában és Horvátországban is. Hellyel-közzel nálunk is elismerik a burgenlandi üzletember tevékenységét, 1993 óta hazánk tiszteletbeli konzulja Burgenlandban, illetve a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Itthon van...


Róna Péter - A bankár

Az egykori sztárbankár, Róna Péter szívét a rendszerváltás szellemisége dobbantotta meg igazán, de - tette hozzá némi keserűséggel a hangjában - a magán-, a közösségi és állami szféra iránti elköteleződésből csupán az első maradt meg. A jobbításról nem mondott le, ezért ír, érvel és magyaráz - tévékben, újságokban és a katedrán is. Az eredetileg festőnek készülő Róna Péter 1942-ben született Miskolcon. 1956-ban külföldre disszidált.

A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumot félbehagyva középiskoláit már Washingtonban végezte, 1964-ben cum laude eredménnyel a University of Pennsylvania gazdaságtörténeti szakán, rá két évre pedig Oxfordban jogi diplomát szerzett, méghozzá évfolyamelsőként. Ezután az Arnold & Porter nevű washingtoni jogi cégnél vállalt munkát jogászként, majd az amerikai kereskedelmi minisztérium közvetlen külföldi befektetések osztályának lett a jogtanácsosa. Pénzügyi karrierjét 1970-ben a Schroder Banknál kezdte, az elnök, Lord Gordon Richardson személyes titkáraként.

Amikor Lord Richardsont 1970-ben a Bank of England elnökévé választották, Róna Péter vele tartott mint személyi titkár, majd 1971-ben visszatért a Schroderhez. A karrier csúcsára akkor ért, amikor 1986 elején kinevezték a J. Henry Schroder Bank & Trust Company vezérigazgatójává. A bank nevét 1987-től IBJ Schroder Bank & Trust Companyre változtatták, miután a japán Industrial Bank of Japan lett a többségi tulajdonos. "A bankot azzal a feltétellel adtuk el a japánoknak, hogy három évig maradok. Ebből öt és fél lett... De már a harmadik év végén egyre többet gondolkoztam azon, hogyan jöhetnék haza Magyarországra" - emlékezik vissza a 100 leggazdagabb kiadványnak Róna Péter közgazdász-jogász.

Róna számára ugyanis a japánok világa nagyon különbözött attól, amit addig megszokott: "Először is rosszul beszélnek angolul, így fennállt a veszélye az állandó félreértéseknek, ezért mindent írásban kellett rögzíteni. Ráadásul Tokió nagyon messze van New Yorktól, az időeltolódások, éjszakai telefonálások, pattanj repülőre, gyere Tokióba, 13 órás repülés után szállj le, ülj le és tárgyalj hat-hét órát, majd menj vissza New Yorkba - ez volt a napi gyakorlat. Akkor már majdnem 50 éves voltam és kezdett sok lenni. Ráadásul mindig volt bennem egy mehetnék, 14 éves voltam 1956-ban, és elkezdett hiányozni Magyarország, a gyökereim, a társadalom." Éppen húsz évvel ezelőtt lemondott tisztségéről azért, hogy Budapesten elvállalja az Első Magyar Alap (The First Hungarian Fund Limited) vezetését. A 100 leggazdagabbnak Róna Péter festői szépségű, Somogy megyében található birtokán adott interjút. A hét első felét a fővárosban tölti, a többit odahaza.

Gyakran kilovagol, és nagy állatbarát lévén a tehenek mellett számos egyéb állatot is tart otthonában. Parányi sajtüzeme is van, amelynek legfőbb felvásárlói a közeli Balaton térségében működő borászatok. A festészet iránti szeretete fi atal korától megmaradt, nem korszakok, inkább személyek kötik le, közülük is inkább olyan nevek, mint Diego Velázquez, Paul Cézanne és Édouard Manet. Jelentős magángyűjteményét viszont főleg magyar festők művei alkotják. Magyarul, angolul, olaszul és franciául beszél, jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi tanszékének szenátora és ugyanott nemzetközi jogot tanít.


Wilhelm Péter - A világpolgár

Hol éljünk? Brüsszelben, Kassán, Tel-Avivban vagy netán Budapesten? - tette fel a kérdést Wilhelm Péter feleségének a kilencvenes évek végén, első nyugdíjazása után. A döntés Budapestre esett - s ezt azóta sem bánták meg. Az ötödik házasságában élő kutató-üzletember karrierje egy merész fordulatot vett, orosz nemzetiségű felesége pedig a világ nagyvárosai után élvezi a budapesti életet. Az idén 67 éves Wilhelm Pétert sokáig svédként ismerték. Nem véletlenül. Gyermekként került Svédországba, ott folytatta tanulmányait, s ott futott be páratlan karriert.

Több mint egy évtizedig a Királyi Svéd Műszaki Tudományos Akadémia vezető tisztségviselője, nagyvállalatoknál konstruktőr, majd a multinacionális telekommunikációs cég, az Ericsson alelnöke. A világ ötven országában dolgozott, könyveket írt, nemzetközi konferenciákat szervezett - aztán nyugdíjba vonult és hazaköltözött Magyarországra. A nyugdíjasként is aktív vállalkozó tíz éve egy kutatás-fejlesztési céget indított. A Pro Patria Electronics világszínvonalú radarokat épít. A mindössze 14 kilós, 48 kilométerre látó, de egy hátizsákban is elférő berendezés a romjaiban levő magyar hadiipar csúcsteljesítménye, a hazai kreativitás egyik jó példája. Számos ország - többek között legutóbb az Egyesült Államok - rendelt már belőle.

Ahogy mondja, néhány tucat magyar mérnököt foglalkoztató cége áll versenyben olyan multikkal, amelyek kutatóbázisain több ezer fejlesztő próbálja meg utolérni a Pro Patriát. A nyolcvanas években egy sor magyar vállalat gyártott világszínvonalú haditechnikát - mondja -, de az MMG, a MOM, a MIKI és a Bakony Művek csődbe mentek és szakemberei szétszéledtek a rendszerváltás után, ezzel eltűnt a magyar csúcs technológia bázisa is. Közülük tudtam néhányat megnyerni a hordozható radar fejlesztésére. Azt, hogy mekkora a Pro Patria árbevétele és hány országba szállít, érthetően nem árulja el, arra azonban nagyon büszke, hogy a 2006-ban bemutatott radarrendszer immár üzletileg is sikeres. A haditechnika mellett a művészet szponzorálásában és a divatiparban is kipróbálja magát. Idén ősszel indul be saját divatmárkája, a Le Petit noire, amelyet Nagy Orsolya divattervezővel kíván sikerre vinni.

Művészeti alapítványa másfél ezer műtárgyat gondoz és mutat be, ráadásul úgy véli, hogy egy gourmet élelmiszerüzletben is van fantázia. Az igazi világpolgár Wilhelm Péter első házasságából származó két fi a is szép karriert futott be. Az idősebb New Yorkban informatikus mérnök, a fiatalabb Svédországban sikeres kereskedő. Mindketten győzködik, hogy hagyjon már fel a munkával és élje a nyugdíjasok kényelmes életét. De hiába. Wilhelm Péter a kalandot - és Budapestet válaszotta...


Szalay Antal - A molnárfi

Szalay Antal története hasonlít a magyar népmesékhez, mikor a legkisebb fiú visszatér messzi földről, és áldást hoz az itt maradottakra. Az egykori molnárlegény szüleinek malmai voltak a Dunántúlon. 1956-ban hagyta el az országot, német földre ment, ahol mérnöknek tanult. Ott, Pforzheimben alapította meg aztán első vállalkozását, amely kezdetben a család otthonában, később már külön telephelyen működött.

Még a rendszerváltás előtt, 1986-ban tért haza szülőfalujába a Kapuvár melletti Vicára, illetve Beledre, ahol gyárat is alapított. Később itt, a család egykori ingatlanán is beindították a termelést. Az évek során aztán Szalay úr Sárváron és Kapuváron is alapított egy-egy üzemet. A legnagyobb, 5600 négyzetméteres sárvári csarnokban 320 dolgozóval autóipari kábelkonfekciókat, illetve híradás- és orvostechnikai alkatrészeket gyártanak, emellett felépítettek ide egy szerszámüzemet is.

Kapuváron 4850 négyzetméteren 115 fő számítógép-csatlakozókat, illetve kábelkonfekciót készít, Beleden pedig 2500 négyzetméteren 96 munkásés 130 beszállító ugyancsak az előbb felsorolt eszközöket gyártja. Saját termékeket is fejlesztenek, ilyen többek között az úgynevezett Wire clip, egy 600 voltos csatlakozó és a fémházas QLH gyorscsatlakozó. A minden szükséges minősítéssel rendelkező cég az Airbusnak is beszállítója. Éves forgalmuk 3,6-4 milliárd forint körül mozog; ha ezt saját gyártásban végeznék, s nem bérmunkában, a bevétel meghaladná a húszmilliárdot.


Sauska Krisztián - Egy ínyenc a lámpagyárból

Háromgyermekes családapa, szenvedélyes műgyűjtő és hobbiszakács, komoly küzdőszellemmel megáldott teniszpartner, ráadásul sikeres üzletember, aki Magyarországot és az Amerikai Egyesült Államokat egyaránt hazájának vallja. Negyven éve különleges fénycsövek előállításával keresi kenyerét, nevét mégis borospalackokról ismerte és tanulta meg Magyarország. Gyerekkorában hihetetlen történeteket hallgatott legendás dédnagyapjáról, Rohonczy Gedeonról, aki egy személyben volt képviselő és párbajhős, és akinek gyöngyszigeti mintagazdaságából származó zöldségeiért versenyre keltek a pesti nagyságák.

Azokkal a régi boros címkékkel játszott, amelyek hajdan a dédpapa különleges palackjain díszelegtek, a különc ember ugyanis egy Észak-Afrikából származó szőlőfajtát, a Krokánt honosította meg birtokain. Krisztián nem tartozott a jeles tanulók közé, ezért a budapesti Piarista Gimnáziumban állandó szorongással teltek a napjai. Visszatekintve élete egyik legmeghatározóbb élményének tartja a középiskolás éveket. Nehezen viselte az intézmény szigorát, így a sportban keresett menedéket. Kosárlabda-utánpótlásválogatottként komoly sportkarrier állt előtte és már a Kandó Kálmán főiskola hallgatója volt, amikor elveszítette rajongva szeretett édesanyját. Összedőlt a világ, nem volt többé maradása. Huszonegy évesen hagyta el az országot és 1970-ben, február 12-én - Abraham Lincoln születésnapján - landolt az Amerikai Egyesült Államokban. Szemetesként kezdte egy fémmegmunkáló üzemben, aztán egy alumínium ablakkereteket gyártó cégnél helyezkedett el; jó műszaki érzékének köszönhetően könnyen beletanult a munkába. Eleget keresett ahhoz, hogy beiratkozzon az esti egyetemre. Először csak angolt tanult, aztán megkezdődött a műszaki képzés is. Alig egy évvel az után, hogy világgá indult, újabb komoly fordulatot vett az élete.

Egy fénycsöveket gyártó cégnél lett betanított munkás. Kiválóan dolgozott, a tulajdonos hamarosan felfigyelt az igyekvő fiatalemberre, alkut ajánlott: ha Krisztián tartja jeles eredményét, vállalja az egyetemi képzés költségeit. Ez volt Sauska Krisztián élete első nagy üzlete. Diplomája megszerzése után hét évvel már ő volt a vállalat második embere. 1983-ban érett meg az idő arra, hogy önálló céget alapítson. Néhány társával különleges, egyedi felhasználású fénycsövek gyártásába kezdett. Hamarosan beköszöntött az üzleti siker, és Sauska Krisztián megalapozta vagyonát. Vállalkozásai ma is több területen piacvezetők, ő és munkatársai nevéhez számos világszabadalom fűződik; lámpáik megtalálható k egyebek között a NASA űrrepülőin is. Aki borvidék közelében nő fel, előbb-utóbb saját szőlőre vágyik. Sauska Krisztián Baranyából származik, Villány tűnt hát ideális választásnak, de Magyarország legnépszerűbb borvidékére már a 80-as évek végén ki lehetett tenni a "megtelt" táblát. Tanácsolták Krisztiánnak, próbáljon szerencsét Tokajban. Így is lett, felépült a tokaji birtok, csak egy a baj: az nem Villány. Sauska úr meglehetősen állhatatos ember, elhatározásairól nem mond le egykönnyen. Aki ma Villányban jár, messziről felismeri a Sauska-birtokot. Az egyszerűségében lenyűgöző feldolgozóüzem az ország legmodernebbike, a hozzá tartozó ötven hektár pedig kitűnő szőlőt terem.

A borászat irányítását fiatalokra bízta a tapasztalt üzletember, képzésükre nem sajnálta sem a pénzt, sem az energiát. 2006-ban megvolt az első szüret, és a kitűnő évjáratban készült, radikálisan új stílust képviselő borok egy csapásra meghódították a piacot. Sauska Krisztián örül a sikernek, de tisztában van a realitásokkal is. Úgy véli, Villány kimagaslóan jó, de nemzetközi mércével mérve mégsem különleges vidék. A siklósi dűlők nagyobb lehetőséget és izgalmat rejtenek, a világ meghódítására pedig egyértelműen Tokaj képes, ha sikerül stabil, kiváló minőségű száraz furmintot előállítani Hegyalján. Rohonczy Gedeon dédunokája szabadidejében gyakran golfozik és teniszezik, legfőbb szenvedélye azonban a főzés. Imád új ízeket, alapanyagokat felfedezni, új konyhai eljárásokat tanulni, élvezettel nézi, ahogyan egy tapasztalt séf az eszközökkel bánik. Feleségével arra gondoltak, ez mások számára is hasonló örömforrás lehet. Létrehoztak hát egy főzőiskolát Budapest szívében.

A tankonyhában kezdők számára is folyik oktatás, a valódi élményt azonban az a tanfolyam nyújtja, amelynek során a lelkes amatőrök kiváló séfektől tanulhatják a csúcsgasztronómia fogásait. Ezeken az órákon Sauska úr is részt vesz, ha csak teheti. Hitvallása: tanulni, amíg lehet, és élvezni az életet, ahogyan megadatott.


Szabó Gál András - Akit mindenki Villám Gézának ismer

Itthon Budapest-Bamako vagy Villám Géza, az amerikai kontinensen pedig date.com és Touchdown Capital - ezeken a hívószavakon keresztül lehet ismerni Szabó Gál András nevét. A kalandos életű üzletember nevéhez fűződik az egyik legjelentősebb amerikai társkereső, a date.com nevű vállalkozás elindítása. Emellett volt ő Mali tiszteletbeli konzulja - ahogy ő mondja, nem egy vastag boríték ellenében kapta ezt a szolgálatot. Volt szoftverkereskedő, mosogató, dokumentumfilm-producer, bolti eladó, és talán még ki tudja, mi minden.

A Szentendrén felcseperedő Szabó Gált a fotós szülők a jó nevű budapesti Eötvös József Gimnáziumba íratták, és már a gimnáziumi évek alatt üzletelt, amivel tudott. Akkoriban Commodore 64-hez való (ez egy viszonylag kisméretű és olcsó személyi számítógép volt - a szerk.) játék- és oktató programokkal kereskedett. Ez olyannyira bejött neki, hogy pár nappal a 18. születésnapja után felült egy tengerentúlra tartó gépre, és meg sem állt Kaliforniáig.

Eleinte rokonoknál húzta meg magát, majd később átjelentkezett New Yorkba, egy ottani egyetemre, és az iskolák mellett mindenféle munkákból próbálta eltartani magát. Az első ilyen az egyetem menzáján adódott: mosogatóként 3 dollár 95 centes órabérért, de ügyködött könyvesboltban, komputeres cégnél, üzletkötőként és menedzserként is. Aztán a 90-es évek elején telefonos randivonalakkal seftelt az USA-ban, de ahogy elindult a net terjedése, eladták a céget, és átálltak a világhálóra. Társaival 50 ezer dollárért megvették a date.com domainnevet, ami ugyan a legdrágább vételnek számított akkor, de ugyanezért 96-ban, az úgynevezett nagy "dotkombumm" után egy egymillió dolláros ajánlatot utasítottak el.

Eközben Szabó Gál - rádiós nevén Villám Géza - folyamatosan ingázva az Államok és Budapest között, építgette rádiós karrierjét is itthon. (Ez a zánkai gyerektábor rádiós díjával indult még a 80-as években Csillebércen.) A kilencvenes évek elején a Danubiusban dolgozott, azt követte a Juventus, majd 98-tól elindultak a Rádió Bridge-beli Villám-tréfák. Nem tréfából, de beadta a jelentkezését, hogy megszerezhesse Mali tiszteletbeli konzuljának címét.

Erről így vallott a Népszabadságnak Szabó Gál: "Olyan országnak a diplomatája akartam lenni, ahol nem pénzért adják ezt, és valamifajta demokrácia van. Ezt jelentette számomra Mali." Évekkel ezelőtt a médianyilvánosságot a Budapest-Bamako Rali - amit ma már csupán sajtósként, és nem szervezőként;jegyez - nevű fl úgos futam jelentette újra a kalandos életű fenegyerek számára, amely "egyszerű" túlélő túrának indult, de odáig jutott, hogy 2010-től a Párizs-Dakar helyett már ezt közvetítette az RTL Klub hazánkban. De mindezek mellett ő a tulajdonos igazgatója a Touchdown Capital nevű, a kanadai tőzsdén jegyzett befektetési alapnak is.

A magát élményfetisisztának tartó vállalkozó Los Angelesben él. Nyaranta szörfözni tanul, és tavaly töltötte be 40. évét. A háromgyerekes üzletember Afrikában éppúgy megbízhatónak tartja a Casio G Shock márkájú óráját, mint a gyakran viselt Breitlingjét. Amikor pedig Budapesten jár, az Operához közel eső irodaház legfelső emeletéről irányítja vállalkozásait.


Degenfeld családregény eleje

A német Degenfeld család magyarországi története 1800- ban, Degenfeld Miksa és Teleki Anna házasságával kezdődött. Az ifjú pár Erdőszádán, a mai Románia területén vásárolt kastélyt, s utódaik beírták nevüket Magyarország történelmébe. Azóta eltelt több mint kétszáz év.

Háborúk pusztítottak, államformák változtak, országhatárok rajzolódtak át, és a Degenfeldek is többször nincstelenné váltak. A régi nemesi név azonban nemrég Magyarországon is visszanyerte hajdani fényét, s új jelentéssel is gazdagodott. A Gróf Degenfeld Szőlőbirtok ma Tokaj-Hegyalja egyik legfigyelemreméltóbb vállalkozása. Gróf Degenfeld Sándor 1922-ben született, így gyerekévei még a régi erdőszádai kastélyban teltek, ahol vadászatok idején megfordult a magyar nemesség színe-java. A család hatalmas birtokait az örökös nélkül elhunyt nagybácsi, Degenfeld Pál után rájuk maradt magyarországi földek is gyarapították.

1944-ben azonban minden odalett; a nélkülözés évei következtek - börtön, kilakoltatás, megaláztatások sora. Ekkor ismerte meg Sándor későbbi feleségét, Bethlen Ágnest. Ő lett gróf Degenfeld Mária édesanyja. Mária 1955-ben született Kolozsváron. A múltról sosem beszéltek otthon, magyarságát és nemesi származását azonban elárulta a neve. Nehéz volt az életük, édesapja többször is hiába folyamodott kivándorlási engedélyért. Végül 1964-ben egy bőrönddel érkeztek Münchenbe. Sándor rögtön dolgozni kezdett, felesége pedig estélyi ruhákat varrt, hogy kiegészítse a konyhapénzt. Mária ma is emlékszik a régi magyar bálokra, mert minden lány ruháját az ő édesanyja varrta. Akkoriban kezdte megérteni, milyen gazdag múltú, hatalmas történelmi család az övé.

Szigorú nevelést kapott, már tizennégy évesen elküldték Angliába, Franciaországba, Belgiumba, de tanulmányai mellett dolgoznia is kellett, hogy maga gondoskodjon a zsebpénzéről. Közgazdász végzettséggel a zsebében egy divatcég marketingügyeit intézte, aztán férjhez ment, gyerekeket szült, és az élet haladt a szokásos mederben. Mária férje, Thomas Lindner igen tekintélyes üzletember és megszállott borkedvelő. Sokszor említette Máriának, élete nagy álma, hogy egyszer legyen kéthektárnyi szőlőterülete Bordeaux- ban. Egy szép napon fel hívta őt Magyarországról Degenfeld Sándor és megkérdezte, mit szólna egy birtokhoz egy magyar borvidéken.

Thomas Lindner nem sokat tudott a tokaji aszúról, mégis úgy döntött, hogy belevág. Ez a kárpótlási árveréseken visszavásárolt hatvan hektár alapozta meg a Gróf Degenfeld Szőlőbirtokot 1994-ben. Mária azt gondolta, a földeket majd bérbe adják, Thomas Lindner azonban el akarta készíteni saját, különleges minőségű borát, és nem ijedt meg a nehézségektől. Elkezdődött a munka. A borászatot a régi tarcali vincellérképző területén alakították ki, és mivel Hegyalja nem bővelkedik színvonalas szálláslehetőségekben, az egykori iskolaépületet átépítették kastélyszállóvá. A gyönyörűen berendezett négycsillagos hotel 20 tágas szobája és egyetlen apartmanja minden igényt kielégít, még fűtött medence és teniszpálya is helyet kapott az épület körüli ősfás parkban. A szállodában és a borászatban kizárólag helyi munkások dolgoznak. Degenfeldék fontosnak tartják a környék felemelkedését, szerintük ennek egyik feltétele, hogy ;az ott élő emberek megfelelő munkalehetőséghez jussanak.

Degenfeld Mária nagyon hálás édesapjának, aki elindította őket ezen az úton. A ma 88 éves Sándor egyébként kitűnő egészségnek örvend, és megnyugodva látja, hogy szép lassan minden a helyére kerül. Mária és Thomas tele van tervekkel. Következő beruházásként a Terézia dombon lévő kis kápolnát szeretnék felújítani. A festői környezetben álló épület esküvők, keresztelők ideális helyszíne lehet. Mária bízik benne, hogy nyugdíjas éveikben sok időt töltenek majd Tarcalon. Szenvedélyes vadász férjét a kiváló erdők csábítják, ő pedig szívesen ücsörög a kertben egy könyvvel, és élvezi a nyugalmat. Addig viszont még sok aktív év vár rájuk. És remélhetőleg - mindannyiunk örömére - sok kellemes bor kerül ki a Degenfeld Pincéből.