A Napi Gazdaság hétvégi számának cikke

Az új jegybanki alapkamat immár 6,25 százalék, s a három hónapos diszkontkincstárjegy referenciahozama a talán lélektani határt jelentő hat százalék alá csúszott több napon is. Ugyanide került a hat hónapos referenciahozam is, innentől kezdve azonban a futamidő növekedésével egyre magasabb és kizárólag hat százalék fölötti értékeket találunk a referenciahozamoknál. Ehhez képest meglepő eredménnyel zárult a három hónapos papír aukciója: 6,06 százalékos átlag és ennél öt ponttal magasabb maximum mellett juthattak papírhoz a pályázók. Persze, ha a kamatvágás előtti helyzethez viszonyítunk, az aukciós érték is számottevő csökkenést jelent, nevezetesen az eggyel korábbi aukció átlagához képest kilenc bázispontot. Arra következtethetünk tehát, hogy a referenciahozam kissé túlreagálta a kamatdöntést. Ebből is látszik az állampapírpiacon kialakult kisebb bizonytalanság: a befektetők kamatvárakozásai ingadozóak.

S bár egyelőre, nem sokkal az októberi után nyilvánvalóan korai a novemberi döntés esélyeit latolgatni, a rövid papírok vásárlói számára e kérdés nem megkerülhető. Az ügyben nyilatkozatok is születtek a napokban, s a törvényszerűen homályos megfogalmazások ellenére ezekből elég határozott kép rajzolódik ki. Egyértelműen úgy látszik, a terv a további kamatcsökkentés, a megszokott negyed százalékos lépésekben, hacsak valami váratlan és kedvezőtlen esemény nem szól közbe. A döntéshozók persze továbbra is két táborra oszlanak, azonban a kamatszintet csökkenteni nem akarók kisebbségben vannak, így várhatóan továbbra sem tudják majd akaratukat érvényre juttatni. A piaci szereplők is így láthatják a helyzetet, hiszen a három hónapos papír hozamszintje továbbra is számottevően az immár alacsonyabb jegybanki alapkamat alatt tartózkodik.

Nem egyértelmű a kamatpálya megítélése

Az éven túli államkötvények referenciahozama a kamatvágás napján sokkal nagyobb mértékben csökkent, mint a rövid papíroké. Alaposan árnyalja azonban a képet, hogy egy nappal korábban viszont éppen ezen papírok hozama emelkedett, eléggé drasztikusan, s a csökkenés ennél valamivel szerényebb mértékű volt. Így végső soron a hosszú papírok esetében összességében inkább hozamemelkedésről, semmint -csökkenésről beszélhetünk, azzal, hogy ez az emelkedés a kamatvágás eredményeként kisebb mértéket öltött.

Az ünnepek miatt a szokásoshoz képest egy nappal előrehozott kötvényaukciók már a "korrigált" hozamkörnyezetben történtek, azonban a korrekciót erősítette, hogy az aukción az öt- és a tízéves papírból mennyiséget csökkentett a kibocsátó. A hároméves kötvény esetében viszont ha emelésre nem is, de sikeres nem kompetitív értékesítésre sor került. (Ez az emeléshez hasonlóan magasabb volumenű kibocsátást jelent, a hozamot azonban nem húzza fel, hiszen a nem kompetitív értékesítés az aukciós átlagon történik.

Nő a bizonytalanság

Olyan helyzetben persze, amikor egy mennyiségemelés egyébként felhúzná a hozamokat, a nem kompetitív értékesítésen kereslethiány léphet fel. Most azonban nem ez volt a helyzet, hiszen csaknem a teljes felkínált keret elkelt.) Mindebből arra következtethetünk, hogy a befektetői kereslet inkább a rövidebb futamidők irányába tolódott el, s ennek hatására a hozamgörbe meredeksége az éven túli szakaszon emelkedett.

Ilyesmi bizonytalan helyzetben szokott bekövetkezni, s most valóban ez jellemzi a gazdasági környezetet − elég az EU-IMF-tárgyalások kérdésére gondolni, amelynek végkifejletével kapcsolatban igencsak megoszlanak a vélemények, a kormányzati kommunikáció pedig viszonylag sűrűn változik. A legnagyobb gondot viszont e téren kétségkívül az jelenti, hogy semmilyen módon nem zárult le a történet, s ez várhatóan jó darabig még így is marad. Ennek bizonytalansági hatásai nemcsak az állampapírok, de a forint piacán, árfolyamán is érezhetők. Amennyire tehát kiszámíthatónak látszanak a közeljövő kamatdöntései, annyira kiszámíthatatlan, mi lesz az EU-IMF-megállapodás ügyében a végkifejlet.