Mindhárom frekvenciatartományban a hang - hangnyomásszintjétől, frekvenciájától és a behatás időtartamától függően - átmeneti, illetve maradandó változásokat okoz az emberi szervezetben. Ezek összességét összefoglaló néven zajártalomnak nevezzük. A következőkben csak a hallható hangok tartományába eső rezgésekkel és azok hatásaival foglalkozunk. A 40-65 dBA hangnyomásszintű zajok pszichés (idegesítő, terhes) hatásokat váltanak ki. A 65-85 dBA közöttiek a pszichés (magatartásbeli) változások mellett a vegetatív idegrendszer irányítása alatt működő funkciókban okoznak eltérést, elsősorban azokon a munkahelyeken, ahol a munka végzéséhez fokozott figyelem szükséges (irodák, vezérlőhelyiségek), illetve a zaj nem kapcsolódik szervesen a munkafolyamathoz. A figyelem és teljesítmény csökkenésével már ilyen mértékű zajexpozíció is növeli a munkahelyi balesetek gyakoriságát. Egyesült államokbeli statisztikai adatok szerint 85 dBA expozíció felett évi egy nappal nő a táppénzes napok száma. 85 dBA feletti hosszabb-rövidebb idejű egyszeri zajexpozíció után is kimutatható a hallásküszöb átmeneti, időszakos emelkedése, ami igen gyakran objektív (fülzúgás) és szubjektív (teltségérzés) panaszokkal társul. Az átmeneti hallásküszöb-emelkedés (TTS) nagysága - az egyéni érzékenységen túl - elsősorban a zajszint nagyságától, illetve az expozíció időtartamától függ. A zajexpozíció megszűnte után az átmeneti hallásküszöb-emelkedés fokozatosan normalizálódik. Rendszeres vagy egyszeri nagy intenzitású (140 dB csúcsot meghaladó) zajbehatás után a hallásküszöb-emelkedés maradandó lehet (PTS). Az egyszeri zajbehatás eredményeként kialakuló maradandó halláscsökkenés esetében akusztikus traumáról vagy dörejártalomról beszélünk. Ez üzemi balesetnek minősül. A zajexpozíció okozta kóros eredetű elváltozások, zavarok elsősorban a belső fülben található szőrsejtekben, illetve azok működésében mutathatók ki. A szőrsejtek károsodása (percepciós halláskárosodás) együtt jár az ún. kóros hangosságfokozódás jelenségével, ami az exponált és károsodott dolgozóknál főleg a beszédmegértés zavarában nyilvánul meg. Ez a kóros működés maradandó, és a későbbiekben sem gyógyszeresen, sem hallókészülékkel nem javítható, ezért jelentős a foglalkozási betegség kialakulásának a megelőzése. Az akut hallószervi sérülés az esetek nagy részében aszimmetrikus, ami annak a következménye, hogy a közel térben bekövetkezett nagy intenzitású hanghatás a fej árnyékoló hatása miatt az egyik oldalt sokkal jobban érinti. Ezzel szemben a tartós zajexpozíció következtében kialakuló hallásromlás minden esetben szimmetrikus. A két oldal között maximálisan 10-15 dB-es hallásküszöb-különbség alakulhat ki. Nagyobb eltérés esetén a rosszabbul halló fül hallás státusának alakulásában egyéb kiváltó okot is keresni kell. A kezdeti halláscsökkenés - csipke kialakulása - az expozíciós idő növekedésével fokozatosan progrediál, átterjed a beszédfrekvenciára is. A károsodásra jellemző az 500-2000 Hz felé fokozatosan emelkedő hallásküszöb. Attól kezdve, hogy a károsodás ráterjed a beszédfrekvenciákra (500, 1000, 2000 Hz), foglalkozási betegségről beszélünk. Tapasztalatok szerint a 100 dBA-t meghaladó hangnyomásszintű zajok, valamint az impulzív komponenseket (kalapálás) tartalmazó expozíció fokozottan veszélyes. Külön kérdéskör a hangrobbanás (dörej) jelensége. A dörej egy rendkívül erős, rövid ideig tartó hangjelenség, ami elsősorban légnyomásváltozást okoz. A robbanás okozta dörej spektrumában főleg a mély hangok dominálnak. A zaj hallószervre gyakorolt károsító hatását audiométerrel, úgynevezett süket kabinban vizsgáljuk. A hallásküszöb mérése történhet fülhallgatóval (légvezetés) vagy a fül mögé helyezett vibrátorral (csontvezetés). A percepciós típusú halláskárosodást minden esetben a csontvezetéses hallásküszöb mérésével kell megállapítani. A jelenleg használt audiométerek a 125-8000 Hz-es frekvenciatartományban mérik a hallásküszöböt, illetve rendelkeznek küszöb feletti vizsgálati lehetőségekkel. Ez utóbbiak alkalmasak a szőrsejtek károsodásának kimutatására. 1995-től minden szervezett munkavállaló részére biztosítani kell a foglalkozás-egészségügyi ellátást, amelynek a halláskárosodások kialakulásának megelőzése szempontjából egyik elsődleges feladata a munkavállalók egészségkárosodásának megelőzése, valamint a dolgozók zajexpozícióban való foglalkoztatásának megítélése. Az erre vonatkozóan kidolgozott 33/1998. (VI. 18.) NM számú rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről előírja, hogy minden olyan munkahelyen, ahol a zajszint a 66/2005. (XII. 22.) EüM rendeletben megadott határértékeket meghaladja, a dolgozók előzetes, időszakos és záró alkalmassági hallásvizsgálata szükséges.