A digitális technika és az internetes műterjesztés térhódítása következtében egyre inkább igaz az a megállapítás, hogy mind többen válnak szerzővé és felhasználóvá, pontosabban szerzői jogok, jogviszonyok alanyaivá. Miközben a szerzők és az egyéb jogosultak (például előadóművészek, hangfelvétel-előállítók, rádió- és televízió-szervezetek, adatbázis-előállítók) köre elég pontosan behatárolható, addig a teljes felhasználói kör meghatározásához ma már komoly szerzői jogi alapismeretekre van szükség. Ez a kérdés azért is lényeges, mert a felhasználókat a felhasználás formájától, típusától, mennyiségétől stb. függően eltérő típusú és összegű jogdíjfizetési kötelezettség terheli. A különböző felhasználásokhoz, felhasználási módokhoz más-más jogosulti (jogkezelő) szervezetek kapcsolódnak, ráadásul egyes felhasználások esetében (például hangfelvételek sugárzása) egyszerre és egyidejűleg több jogkezelő érintett, vagyis a befolyt jogdíjak több szervezetet illetnek meg. A szerzői jog - az iparjogvédelem mellett - a szellemi tulajdon külön ága, amely védi a szerzői műveket és a szomszédos jogi teljesítményeket. A szerzői jogi szabályozás elsődleges célja az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások védelme, megnevezésüktől és bármiféle mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőtől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől függetlenül. FOGALMI MEGHATÁROZÁSOK A szerzői jog alapvetően a szerzők és egyéb jogosultak személyhez fűződő és vagyoni jogait, valamint a szerzői művek felhasználásának formáit, feltételeit szabályozza. A szerzői jog alapvető jogforrása a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.). A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok - a személyhez fűződő és a vagyoni jogok - összessége. A személyhez fűződő jogok alapján a szerző kizárólagos joga, hogy művét nyilvánosságra hozza, illetve művét a nyilvánosságtól visszavonja, hogy a művén a nevét feltüntessék és szerzői minőségét elismerjék, valamint hogy a művét az eltorzítástól, a megcsonkítástól vagy az egyéb módón sérelmes megváltoztatásától megóvja (a mű integritásához való jog). A szerző kizárólagos felhasználási jogának két alaptípusa létezik: a művek anyagi formában és a nem anyagi formában történő felhasználása. Ugyanakkor az Szjt. a szerző vagyoni jogait deklaráló főszabályt a legjellemzőbb felhasználási módok példálózó felsorolásával is kiegészíti. A felhasználási jog egyrészt jelenti a szerző kizárólagos jogát műve bármely hasznosítására, másrészt magában foglalja azt a jogot, hogy minden egyes felhasználási cselekményre engedélyt adjon. A felhasználási szerződések célja, rendeltetése az, hogy a jogosult engedélyt adjon műve, teljesítménye felhasználására meghatározott díjazás fejében. A törvény nem határozza meg a felhasználási szerződés kötelező tartalmi elemeit, sőt a törvényben foglaltaktól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha ezt az Szjt. vagy más jogszabály nem tiltja. Szerzői jogi értelemben tehát felhasználó az, aki a művek, illetve szomszédos jogi teljesítmények felhasználására a szerzőtől vagy a szerzői jog más jogosultjától jogot szerez. Tágabb értelemben felhasználó mindenki, aki a művek nagyközönséghez történő eljuttatásának folyamatában bármilyen formában részt vesz, végső soron a művek "végfelhasználói" is (olvasók, hallgatók, nézők stb.). Legszemléletesebb példa erre a televízió útján történő műsorszolgáltatás, ahol felhasználó mind a televíziós társaság, mind a továbbközvetítést végző szervezet. További felhasználás történik abban az esetben, ha a tévékészülék egy mindenki számára nyitva álló vendéglátóüzletben van elhelyezve, ahol az üzemeltetés nyilvános előadásnak minősül. A felhasználó legjellemzőbb kötelezettsége a felhasználáshoz szükséges engedély megszerzése, illetve a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányban álló jogdíj megfizetése. A szerzői jogdíjat valamennyi felhasználás esetén minden felhasználónak külön-külön meg kell fizetnie, hiszen ennek során valamennyien hasznosítják a szerzői művet. Az Szjt.-ben meghatározott esetekben a felhasználó csak díjfizetésre kötelezett (engedélykérésre nem), míg a szabad felhasználás körében sem engedélyre, sem díjfizetésre nincs szükség. A KÖZÖS JOGKEZELÉS A művek, műsorok egyidejű és nagy tömegű lejátszása miatt egyedileg nem gyakorolható szerzői és szomszédos jogok és díjigények érvényesítésére született meg évtizedekkel ezelőtt a közös jogkezelés intézménye, melynek keretében a jogosultak által erre létrehozott szervezetek gondoskodnak a művek, műsorok engedélyezéséről és a jogok érvényesítéséről (jogdíjak beszedése, felosztása, dokumentálása). A nyilvántartásba vett közös jogkezelő szervezetek a következők: - ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület (az irodalmi és zenei művek tekintetében), - HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület (a képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások tekintetében), - Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Irodája (az előadóművészi teljesítmények tekintetében), - Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (a hangfelvételek tekintetében), - FilmJUS Filmszerzők és -előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete (filmalkotások és audiovizuális művek tekintetében), - Magyar Reprográfiai Szövetség (a fénymásolással érintett szerzők és kiadók tekintetében), - Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (az irodalmi szerzők, szakirodalmi szerzők, könyv- és folyóirat-kiadók tekintetében). A mű bármiféle felhasználásához a szerző vagy a nevében eljáró közös jogkezelő szervezet hozzájárulása szükséges, akit ennek fejében díjazás illet meg. Ez a hozzájárulás általában írásos szerződés formáját ölti, kivéve, ha a jogszabály kifejezetten megengedi az írásbeli alaktól való eltérést. Azokban az esetekben, amikor a felhasználási szerződést közvetlenül a szerzővel, illetve ügynökségével (producerével) kell megkötni, nagyjogról, azokban az esetekben pedig, amikor a szerző igényeit a jogkezelő szervezet érvényesíti, kisjogról beszélünk. A SZERZŐI JOGDÍJ FOGALMA ÉS MEGÁLLAPÍTÁSA A szerzői jogdíj a mű felhasználása ellenében a szerzőt, illetve az egyéb jogosultakat megillető díjazás. Az Szjt. főszabályként mondja ki, hogy a díjazásnak - a felek eltérő megállapodása hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia (arányos díjazás elve). Más esetekben a szerzőt a mű felhasználásáért megfelelő díjazás illeti meg anélkül, hogy a felhasználás engedélyezésére kizárólagos joga volna (megfelelő díjazás elve). A jogosultakat védő garanciális szabály kimondja, hogy a díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Ha az Szjt. a felhasználási szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, a díjazásról való lemondás is csak a megszabott alakban érvényes. A díjmegállapítást illetően a különböző szerzői jogi rendszerek egymástól részben eltérő elveket, számítási módszereket alakítottak ki (például fix tarifák, bevételarányos díjak, eladási ár alapján számított díjak, jogdíjátalány). A legelterjedtebb megoldás az, amikor a mű felhasználásának engedélyezésekor arányos részesedést kötnek ki a szerzők és a szerzői jog egyéb jogosultjai javára. Ezt az elvet általában ott alkalmazzák, ahol közvetlen kapcsolat van a mű felhasználása és a felhasználásból befolyt bevétel között (például műpéldányok eladása, bérbe adása, művek sugárzása). A különböző díjmegállapítási szisztémák ellenére a szerzői jogban érvényesül az ún. 10 százalékos elv, vagyis az a szabály, hogy a felhasználók a mű hasznosítása révén szerzett összes bevétel kb. 1/10 részéről kötelesek lemondani a szerzők és egyéb jogosultak javára. Nem védett mű felhasználása vagy "vegyes" (védett és nem védett művek) felhasználás esetén a tarifa csökken, illetve különböző kedvezmények léteznek. Az Szjt. szerint a közös jogkezelői díjszabást a felhasználókkal szemben indokolatlan megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni. (Ez a szabály nem zárja ki kedvezmények megkülönböztetés nélküli alkalmazását vagy azt, hogy a jogkezelő átalányszerződéseket kössön a felhasználóval.) A díjközleményekben meghatározott díjtételek mindig nettó összegként értendők, amelyhez 12 százalék áfát kell hozzászámítani. Az egyes felhasználási formák esetén fizetendő szerzői jogdíj összegét - a nemzeti kulturális örökség miniszterének jóváhagyását követően - a jogkezelő szervezetek évente teszik közzé a hivatalos lapban (2003. évre vonatkozóan a Magyar Közlöny 2002/162. számában). Mára kialakult a jogdíjközlemények teljes köre, ami azt jelenti, hogy hat közös jogkezelő összesen tizenegy különböző közleményt tesz közzé. A következőkben egyenként mutatjuk be a közleményeket aszerint, hogy kinek (mely felhasználó körnek), mely felhasználási cselekmények után, mely közös jogkezelő szervezet javára kell teljesíteni a jogdíjfizetést. Közlemény a művek nyilvános előadásáért és nyilvánossághoz közvetítéséért fizetendő jogdíjakról Az ARTISJUS által kiadott közlemény az irodalmi és zeneművek nem színpadi nyilvános előadásáért, kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek vagy arról készült másolatok nyilvánossághoz közvetítéséért, rádió- vagy televízió-műsorok egyidejű, változatlan, a nyilvánossághoz történő továbbközvetítéséért, valamint a színpadra szánt irodalmi és zenedrámai művek, jeleneteik, vagy keresztmetszeteik kivételével az irodalmi és zeneművek sugárzás útján, vezetékkel vagy egyéb módon a nyilvánossághoz történő közvetítéséért fizetendő szerzői jogdíjakról rendelkezik. Nyilvános előadásnak minősül a műveknek minden, a magánfelhasználás (a családiasság és háziasság körét meghaladó résztvevői kör) körébe nem sorolható előadása, ha az egyébként nem minősül szabad felhasználásnak, vagyis a mű nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy bármely más helyen történő bemutatása, illetve a műnek, a mű előadásának vagy képernyőn történő megjelenítésének, vagy pedig a nagyközönséghez történő bemutatása vagy átvitele bármely formában, bármely eszközzel vagy eljárással. A mű nyilvánossághoz közvetítése történhet sugárzással vagy másként. Sugárzás a mű érzékelhetővé tétele távollévők számára, hangoknak, képeknek vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével (földi sugárzás). Sugárzás útján megvalósuló műfelhasználásnak minősül a műholdas sugárzás, a kódolt sugárzás, a vezeték útján - vagy bármely más hasonló eszközzel vagy módon - történő műsorközvetítés. Szintén nyilvánossághoz közvetítés az az eset is, amikor a művet úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg ("on demand" típusú műlehívás). E két legismertebb és legelterjedtebb felhasználási formára kiterjedő jogdíjközlemény első fejezete a vendéglátó üzletekben, szálláshelyeken bármilyen technikai eszközzel (például rádió, tévé, magnó, CD) történő zenefelhasználás esetén fizetendő jogdíjakat részletezi településenkénti, üzletkategóriák szerinti és nyitva tartás szerinti bontásban. A második fejezet a nyilvánosan előadott irodalmi művek, illetőleg zeneművek (például koncert) esetén fizetendő jogdíjak mértékét tartalmazza. A jogdíj mértékét ezekben az esetekben a jegybevétel, ennek hiányában a közönség száma határozza meg. A harmadik fejezet az egyéb nyilvános zenefelhasználásokat taglalja. Eszerint nyilvános előadásnak minősül - és így jogdíjfizetési kötelezettséggel jár - a kereskedelmi üzletekben, bevásárlóközpontokban vagy az eseti vásárokon végzett zeneszolgáltatás is, valamint a koncertek, bálok, műsoros előadások alkalmával végzett zenefelhasználás. Jogdíjat kell fizetni, ha a zeneszolgáltatás például benzinkúton, nyilvános váróhelyiségben, múzeumokban, moziban, divatbemutatón, a nyilvánosság számára nyitva álló közlekedési eszközökön, autóbuszon, hajón, vonaton, repülőgépen vagy sportbemutató alkalmával, műjégpályán, strandon, aerobicfoglalkozáson történik. A jogdíjközlemény negyedik fejezete a nyilvánossághoz közvetítésért fizetendő jogdíjakat részletezi, amely több elemből áll. Az első a kábelszervezetek által fizetendő - a csatlakozott háztartások és a továbbközvetített műsorok száma alapján meghatározott - jogdíjak. A második a már nyilvánosságra hozott irodalmi és zeneművek ismételt sugárzási célú rögzítéséért és sugárzásáért fizetendő jogdíjak, aminek a mértéke a rádió- és televíziószervezetek költségvetési támogatása 1 százalékának, előfizetői díjbevételeik 2 százalékának, valamint reklám- és szponzorációs bevételeik 4 százalékának együttes összege. A harmadik a műveket a nyilvánosság számára lehívásra ("on demand") hozzáférhetővé tétel fejében fizetendő jogdíjak. Az internethasználók egyedi választásán alapuló (on-demand) tartalomszolgáltatásokat nyújtó internetszolgáltatók más-más összegű - a lehívható művek, műrészletek számától, hosszától, illetve a felhasználáshoz kapcsolódó bevételtől függő - szerzői jogdíjat kötelesek fizetni. Végül a negyedik a távbeszélő útján történő nyilvánossághoz közvetítés fejében fizetendő szerzői jogdíjakat tartalmazza. Ennek tarifája a vonalak számától és a távbeszélő-szolgáltatás jellegétől függ (magasabb az ún. emelt díjas távbeszélő-szolgáltatások esetében). Közlemény a mechanikai minimum jogdíjairól Az ARTISJUS adja ki a zeneművek hangfelvételen, valamint videón és DVD-n többszörözött filmalkotásokba foglalt zeneművekre megállapított mechanikai minimum jogdíjairól szóló közleményt. A már nyilvánosságra hozott nem színpadi zeneműveknek és zeneszövegeknek, valamint az ilyen színpadi zeneművekből vett részleteknek a különböző hordozókon való rögzítése, többszörözése és terjesztése jelenti az ún. "mechanikai jogokat", melyek tipikusan egyedileg nem gyakorolhatók, így az Szjt. rendelkezése értelmében kötelezően közös jogkezelés körébe esnek. A közös jogkezelés keretében a hangfelvételgyártó a szerzői hozzájárulást az ARTISJUS-tól szerezheti meg. Az ARTISJUS - a hasonló külföldi társaságokkal megkötött kölcsönös képviseleti szerződések révén - ezek nemzeti repertoárjait is képviseli. A közzétett zeneművek és zeneszövegek hangfelvételeinek jogdíja a fogyasztói ár 8 százaléka, vagy a hangfelvétel-kiadó nettó (áfa nélküli) átadási árának 11 százaléka, amelynek az alsó határát - mint jogdíjminimumot - az ARTISJUS kategóriánkénti (például single, maxi-single, LP), időtartam szerinti (8', 16', 30', 60' stb.) és a művek (műrészletek) száma szerinti bontásban határozza meg. A mechanikai jogdíjminimum olyan, kisegítő jelleggel alkalmazásra kerülő jogdíjszint-szabályozó eszköz, amely megszabja a főszabályként százalékos alapon megállapításra kerülő jogdíj alsó határát. Ez határt szab a zenefelhasználási ár (a jogdíj) csökkentésének arra az esetére, ha a termék (CD, CD-ROM stb.) árát a hangfelvétel-előállító üzletpolitikai, verseny- vagy egyéb okból egy meghatározott szint alá csökkenti. Közlemény az üres hang- és képhordozó-jogdíjakról Az ARTISJUS állapítja meg a magáncélú másolásokra tekintettel fizetendő üres hang- és képhordozó-jogdíjakat. Az Szjt. értelmében a rádió- és a televíziószervezetek műsorában sugárzott, a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítők műsorába belefoglalt, valamint a kép- vagy hanghordozón forgalomba hozott művek szerzőit, előadóművészi teljesítmények előadóművészeit, továbbá hangfelvételek előállítóit műveik, előadóművészi teljesítményeik, illetve hangfelvételeik magáncélú másolására tekintettel megfelelő díjazás illeti meg (üreskazetta-díjigény). A díjat az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy a forgalomba hozataltól, külföldi gyártás esetén pedig a vámkezelés befejezésétől számított nyolc napon belül köteles megfizetni az ARTISJUS-nak. Az ARTISJUS a díjaknak azt a részét, amely az általa a felosztást illetően nem képviselt szerzőknek és szerzői jogi jogosultaknak, az előadóművészeknek és a hangfelvétel-előállítóknak jár, a jogosultak közös jogkezelő szervezeteinek utalja át. Üres audio- és videokazetták esetében a fizetendő jogdíj fix összegben lett meghatározva, amely a hordozó időtartamához igazodik (60', 90', 90' felett). Nyersanyagimport esetében a jogdíj alapja a behozott hang-, illetve képhordozó méterhossza. A közlemény a piacon jelen lévő, zenei anyagok rögzítésére alkalmas új hordozókra is kiterjeszti a jogdíjfizetési kötelezettségeket. Ilyenek a DVD-R, DVD-RW, DVD+RW hordozók, illetve az audiolejátszásra alkalmas memóriakártya. Külön rendelkezések biztosítják a kettős jogdíjfizetés elkerülését célzó, Szjt.-ben biztosított jogdíjmentességek (stúdióberendezésekhez használt kép- és hanghordozók, valamint export céljából történő forgalomba hozatal) alkalmazhatóságát. Közlemény a műalkotások "másodlagos" felhasználása után járó jogdíjakról A HUNGART jogdíjközleményében szabályozott felhasználások közös kezelését nem az Szjt. írja elő, hanem az a jogosultak (a HUNGART tagságát jelentő alkotóművészek) elhatározásán alapul. A képző-, ipar- és fotóművészet alkotásainak bármely jogdíjköteles felhasználása a HUNGART, illetve egyes esetekben a jogosult előzetes hozzájárulásához kötött, különösen reklám-, illetve hirdetési célokra történő felhasználás esetén. A jogdíj mértéke elsősorban a felhasználás jellegének, terjedelmének függvénye, és/vagy általános tarifaként, vagy egyedi szerződés keretében kerül meghatározásra. A díjszabás kizárólag a HUNGART közreműködésével történő jogosítások tekintetében érvényes, vagyis ha a szerző vagy más jogosult közvetlenül ad engedélyt a felhasználásra, úgy a tarifák nem kötelező érvényűek. A felhasználás engedélyezése általában egyszeri alkalomra, az ott megjelölt formában és terjedelemben történő megjelentetésre vonatkozik. A díjszabásban megjelölt példányszámok a kinyomtatott, illetve nyomtatásra szánt példányokra vonatkoznak, illetőleg a terjedelem a mindenkori kiadvány szedéstükréhez igazodik. A megállapított példányszámon felüli példányokhoz újabb jogosítás beszerzése szükséges, amely könyvek esetében csak különösen indokolt esetben tagadható meg. Közlemény a fénymásolással vagy más hasonló módon történő többszörözés után járó jogdíjakról A Magyar Reprográfiai Szövetség közleménye alapján jogdíjat kell fizetni a fénymásolással és más hasonló módon többszörözhető művek szerzői, valamint a könyv- és lapkiadók javára. A jogdíjat a másoló eszközök előállítói és importőrei, valamint az ellenérték fejében harmadik személyek számára másolatot készítő vállalkozások kötelesek megfizetni. A nagy felhasználói szervezetek, intézmények (egyetemek, könyvtárak, közigazgatás, nonprofit szektor stb.) csak abban az esetben alanyai ennek a jogdíjfajtának, ha üzletszerű másolást folytatnak. A reprográfiára szolgáló berendezéseket, vagyis az elektrosztatikai elven működő másológépet és minden egyéb (például termikus elven működő, kontakt) másológépet, valamint az irodai sokszorosítógépeket a Belföldi Termékosztályozás (BTO) alapulvételével termékszám és ITJ-szám szerint sorolja fel a 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet. Az elektronikus elven működő, a termikus elven működő, a diázó, a hőmásoló és egyéb kontakt másológépek forgalmazói a készülékek másolási sebességének alapulvételével meghatározott díjakat kötelesek megfizetni. Eszerint például egy percenként 10-14 másolatot készítő gép reprográfiai díjtétele 2003-ban 6400 Ft, míg az 50 másolatnál több A/4-es lapot sokszorosító eszköz tarifája 82 700 Ft. A gyártóknak a forgalomba hozatal napjától, az importőröknek a vámkezelés befejezésétől számított nyolc napon belül kell teljesíteniük a jogdíjfizetést. Gyártónak minősül az is, aki a reprográfiára szolgáló készüléket alkatrészekből állítja össze. Az ellenérték fejében történő fénymásolás díjtarifái szerint eltérő összegű jogdíjat kell fizetni a fénymásolóüzletekben, a kiskereskedelmi üzletekben, a felsőoktatási intézményekben, a nyilvános könyvtárakban, közoktatási és közművelődési intézményekben és az egyéb, a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen üzemelő eszközök után. Ezenfelül a tarifa mértéke függ a készülék üzemelési helye szerinti település típusától, továbbá (a copy shopok esetében) a készülék másolási sebességétől. Közlemény a hangfelvétel sugárzás útján, továbbá vezetékkel vagy másként a nyilvánossághoz közvetítéséért fizetendő előadóművészi és hangfelvétel-előállítói jogdíjakról Az MSZSZ-EJI és a MAHASZ közös jogdíjközleménye a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételnek vagy az arról készült másolatnak sugárzás útján, továbbá vezetékkel vagy bármely más hasonló eszközzel vagy módon a nyilvánossághoz közvetítéséért fizetendő előadóművészi és hangfelvétel-előállítói jogdíjakról intézkedik. Eszerint a hangfelvételt sugárzás útján a nyilvánossághoz közvetítő felhasználó, az előadóművésznek és a hangfelvétel előállítójának együttesen, költségvetési, fenntartói, illetve műsorszolgáltatáshoz nyújtott egyéb támogatása 1 százalékának, továbbá előfizetői díjbevételei 2 százalékának, valamint reklám- és szponzorációs bevételei 4 százalékának megfelelő együttes összegű jogdíjat köteles fizetni. A felhasználó ugyanennyi jogdíjat köteles fizetni akkor is, ha a hangfelvételt nem sugárzással, hanem vezeték útján vagy bármely más hasonló eszközzel vagy módon - ide értve a számítógépes hálózat igénybevételét is - közvetíti a nyilvánossághoz. A hangfelvételnek a sugárzással egy időben, számítógépes hálózat igénybevételével is történő nyilvánossághoz közvetítéséért ("simulcasting") a felhasználó az előzőekben részletezett együttes összegű jogdíjon felül annak 5 százalékát köteles fizetni. E jogdíjak megfizetése a felhasználót nem jogosítja arra, hogy a hangfelvételt olyan módon tegye a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a közönség tagjai mind az egyes hangfelvételeket, mind pedig a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg ("lehívás"). Közlemény a rögzített előadás nyilvánosság számára lehívásra történő hozzáférhetővé tételéért fizetendő előadóművészi jogdíjakról Az MSZSZ-EJI szempontjából a nyilvánosság számára lehívásra történő hozzáférhetővé tétel a rögzített előadásoknak vagy azok részleteinek vezeték útján, vagy bármely más eszközzel vagy módon történő olyan nyilvános hozzáférhetővé tétele, amelynek során a nyilvánosság tagjai mind az egyes előadásokat, mind a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. A lehívásra történő hozzáférhetővé tétel megvalósul tekintet nélkül arra, hogy a nyilvánosság tagjai a lehívott előadásokat számítógépre vagy bármely hordozóra letölthetik-e. A jogdíjközlemény alkalmazása szempontjából üzletszerűnek nem minősülő felhasználásért a szolgáltató nem köteles előadóművészi jogdíjat fizetni. A jogdíjközlemény lehetővé teszi, hogy a "kisfelhasználónak" minősülő szolgáltatók - szűk körben és ellenőrzött feltételek mellett - legfeljebb 10 előadásrészletet előadóművészi jogdíj megfizetése nélkül is feltegyenek az internetre. Más az előadóművészi jogdíj mértéke, ha a szolgáltató a felhasználáshoz kapcsolódóan nem ér el bevételt, és más, ha bevételhez jut. Ezen túlmenően a fizetendő jogdíj mértéke függ a lehívható előadások, illetve előadásrészletek számától, továbbá attól, hogy a lehívás az átlagos felhasználó számára csupán az előadás érzékelését vagy letöltését (tartós másolat készítését) teszi lehetővé. Közlemény az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítésének díjáról Az MSZSZ-EJI jogdíjközleménye a televíziószervezet és a saját televízió-műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítő által sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára rögzített előadás első sugárzását követő ismételt sugárzásának előadóművészi díjára terjed ki. A közleményben megállapított jogok kellően differenciáltak: függnek a műsorszolgáltató típusától (közszolgálati és nem közszolgálati műsorszolgáltatók), a műsorszolgáltatás vételkörzetétől (országos, körzeti, helyi) és a sugárzott felvétel perchosszától. A televíziós műsorszolgáltatás sajátosságaira és a kialakult felhasználási szokásokra (szerződéses gyakorlatra) figyelemmel a jogdíjközlemény számos esetben (például műsorelőzetes céljára történő ismétlés) mentesíti a felhasználót a jogdíj megfizetése alól. Közlemény a hangfelvételek nem kereskedelmi forgalomba hozatal céljából történő többszörözéséért fizetendő hangfelvétel-előállítói jogdíjakról A MAHASZ jogdíjközleményében szabályozott felhasználások (zenegépekben történő felhasználás céljából készült többszörözés, valamint a nyilvános helyen történő lemezbemutató műsorszolgáltatás céljából készült többszörözés) közös kezelését - hasonlóan a HUNGART közleményében szabályozott felhasználásokhoz - nem az Szjt. írja elő, hanem az a hangfelvétel-előállítók önkéntes elhatározásán alapul. A jogdíj mértéke zenegépekben történő felhasználás céljából készült többszörözés esetén hangfelvételenként és többszörözésenként 140 Ft. Nyilvános helyen történő lemezbemutató műsorszolgáltatás céljából készült többszörözés esetén a jogdíj mértéke évi 80 000 Ft (negyedévenként 20 000 Ft). Közlemény az audiovizuális művek egyes nyilvános előadással történő felhasználása után fizetendő jogdíjak tárgyában A FilmJUS jogdíjközleményében szabályozott felhasználások (audiovizuális művek nyilvános előadása) közös kezelését nem az Szjt. írja elő kötelezően, hanem az a filmalkotók önkéntes elhatározásán alapul. A jogdíjközleménnyel érintett filmszerzők: rendező, forgatókönyvíró (eredeti mű írója), operatőr, egyéb (animációs filmeknél: tervező, animátor). A jogdíjak mindazon magyarországi gyártású audiovizuális művek, illetőleg azok részleteinek egyes nyilvános előadással történő felhasználása után fizetendők (például nyilvános előadás, képernyőn való megjelenítés múzeumokban), amelyek után az említett jogosultak a mű előállítójával, illetőleg felhasználójával kötött megállapodásokban foglaltak alapján nem részesülnek jogdíjban. A jogdíj fizetésére elsősorban a filmalkotás előállítója köteles, kivéve, ha bizonyítja, hogy a szerződésében a szerzői jogdíj fizetésének kötelezettségét áthárította a felhasználást végző szervezetre, mely esetben jogdíjfizetésre a felhasználást végző szervezet köteles. A jogdíjat a felhasználónak a nyilvánosságra hozatal hosszától (például kiállítás időtartama hónapokban), a nyilvánosságra hozatal módozatától (egy vagy több vetítőn és/vagy képernyőn), a becsült látogatószámtól és a kért belépti díj mértékétől függően kell megfizetni. A jogdíj a nyilvánosságra hozott mű hossza és a mű nyilvánosság által való elérhetősége időtartamának függvényében: 2,18 Ft +ÁFA/másodperc/hónap. Dr. Kiss Zoltán CHECKLIST: 1. A szerzői jogdíj a mű felhasználása ellenében a szerzőt, illetve az egyéb jogosultakat (például jogutódok, örökösök) megillető díjazás. 2. A szerzői jogdíjnak főszabályként a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia (arányos díjazás elve), ha a felhasználás engedélyezésére a szerzőnek kizárólagos joga van. 3. Ha a felhasználási szerződést közvetlenül a szerzővel kell megkötni, nagyjogról (illetve nagyjogos felhasználásról) beszélünk, szemben azokkal az esetekkel, amikor a szerző igényeit a jogkezelő szervezet érvényesíti (kisjogos felhasználás). 4. Az egyes felhasználási formák esetén fizetendő szerzői jogdíj összegét és a felhasználás egyéb feltételeit a jogkezelő szervezetek minden évben közzéteszik a Magyar Közlönyben.