A Duna Charta Egyesület szerint a magyar kormány egy régóta húzódó nemzetközi jogvita lezárására készül Szlovákiával, ám a per rendezése súlyosan hátrányos alkuhoz vezethet. A kiszivárgott információk alapján
Magyarország évente 30 köbkilométernyi Duna-vízről mondana le, hogy cserébe 100 megawattnyi áramot vásárolhasson kedvezményesen a bősi erőműből, egy olyan létesítményből, amelynek teljesítménye csökkenőben van, turbinái elavultak, víztározója pedig már alig alkalmas valódi vízmegtartásra.
A Duna Charta szerint a háttérben az 1997 óta lezáratlan hágai per végleges rendezése áll. A szervezet úgy látja: a mostani megállapodás-előkészítés során ugyanazok a mérnöki és energetikai szempontok érvényesülnek, amelyek a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer tervezését is meghatározták a Kádár-rendszer idején, akkor is háttérbe szorítva az ökológiai és vízgazdálkodási szempontokat.
A közlemény szerint a magyar kormány harmincszor annyi vízről mondana le, mint amennyi energiát nyerne,
a vízveszteség hatalmas, az energianyereség viszont elenyésző.
A 100 megawattos árammennyiség marginális a magyar villamosenergia-rendszer 12 ezer megawattos teljes kapacitásához képest.
Az egyesület kiemelte: a Duna elterelése miatt kiszáradt szigetközi térség számára létkérdés a víz visszajuttatása, nem pedig az áram.
Árammal nem lehet sem öntözni, sem tájat helyreállítani
– figyelmeztetnek. Szerintük Szlovákiának legalább a Duna eredeti vízhozamának 50 százalékát vissza kellene engednie a szigetközi szakaszba. Ez a mennyiség nem Magyarország vízrészesedését növelné, hanem a folyó természetes működését állítaná helyre. A számítások szerint még ebben az esetben is Szlovákia háromszor annyi vízzel rendelkezne, mint Magyarország.
A Duna Charta úgy véli: a Kisalföld és a Csallóköz élővilága, mezőgazdasága vízre van utalva, nem áramra, és nem újabb gátakra.
