Vagy zsenik vagy analfabéták találták ki az iparűzési adót érintő szabályozást, amely sávossá teszi az eldott áruk beszerzési értékét, illetve a közvetített szolgáltatási értékét. Amellett, hogy az egész szabályozás elég bonyolultra sikerült, azt épp a legnagyobb marzzsal működő vállalatoknak nem is kell majd érvényesíteniük.

A számítás alapja, vagyis a sávhatár nem az eladott áruk beszerzési értékére, hanem a bevételre vonatkozik. Emiatt összességében a jelentős árréssel dolgozó cégek sosem fognak adóaalapot csökkenteni: 30 százalék árrésnél bármekkora is lesz a bevétele, nem kell majd az eladott áruk beszerzési értékét csökkenteni - derült ki a Mazars háttérbeszélgetésen. Ez a számítás és a korlátok bonyolult módja miatt alakulhatott így.

Nem tudni, mi volt a kormány szándéka, ez a rendszer ugyanis így azokat sújtja leginkább, akik épp túlélték a válságot, azokat pedig, akiknek jól megy, nem érinti feltétlenül. Ez legalábbis azért nehezen értelmezhető, mert az adó módosításának az lenne a célja, hogy a három százalékos GDP arányos hiány tartható legyen. Ennek fényben furcsa épp azokat mentesíteni a pluszteher alól, akiknek van miből fizetni.

A korábbi kiskereskedelmi különadóhoz hasonlóan ugyanakkor a rendszer a tulajdonosi rendszernek kevésbé kedvez, mint a franchise-rendszernek. Vagyis a külföldi tulajdonú vállalatok többet, a hazai láncok kevesebbet fognak fizetni emiatt. Ebben csak tudatossságot lehet feltételezni a kormány részéről.

A szabályozás logikusan a kapcsolt vállalkozások bevételeit is összeszámítja, ám ez komoly adminisztrációs problémát jelenthet, ha egyes kapcsolt vállalkozások más üzleti év szerint működik. Így ugyanis előre kell feltételezni az árbevételt. Hasonlóképp indulásként bionytalanságot jelenthet az export árbevétel kezelése. Erre nem vonatkozik a levonási korlátozás, kérdés azonban, pontosan milyen rendszerben kell majd leválogatni az ilyen bevételeket: együtt, külön, előtte vagy utána.