Az elmúlt 2 év meglehetősen volatilisen alakult az infláció, a kamatok és a hozamok szempontjából, és ez rá is nyomta a bélyegét a bankok működésére. Voltak bankcsődök Amerikában, és megtörtént az, amit korábban elképzelhetetlennek gondoltunk, a csőd szélére került a Credit Suisse, amit aztán úgy kellett felvásárolnia a másik Svájci óriásbanknak, a UBS-nek, hogy valahogy rendbe hozzák a működését. Magyarországon ebből keveset érzékeltünk, itt inkább a rekord mértékű banki eredményekről szólnak a hírek, de ne feledjük, hogy a Sberbank, ha egyedi okokból is, de mégiscsak tönkrement. 

Ami az Egyesült Államokat illeti, ott a kisebb felügyeleti figyelem, és a rossz befektetési politika együttesen hozott bankcsődöket, de eddig azt gondoltuk, hogy ilyesmi a sokkal szigorúbb európai szabályozási és felügyeleti rendszerben nem fordulhat elő. Ennek ellenére derült ki a Credit Suisse esetében, hogy ahol meginog a bizalom, ott rendkívül nehéz, és egészen biztosan nagyon költséges mutatvány egy bank megmentése.

Magyarországon a Sberbank ügyéről azért vagyunk hajlamosak megfeledkezni, mert a jegybank példa-értékűen gyors felügyeleti manőverével sikerült a betéteket megmenteni és megakadályozni a fertőzés esetleges tovább-terjedését. A csődöt közvetlenül követő pár nap azonban rendkívül nehéz volt, és a nagyon nagy betétek megtérítésére is várni kellett, sőt, egy ideig igencsak kérdéses volt, hogy ez egyáltalán sikerül-e.  

Hagyományos kockázatok

A bankcsődöket kísérő heves reakciók arra mutatnak rá, hogy a pénzügyi világba visszatértek a hagyományos banki kockázatokkal kapcsolatos félelmek, amiket nem mellesleg új típusú kockázatok kísérnek. A kockázatkezelési és értékelési rendszereket, illetve a teljes szervezetet átható kockázat-tudatosságot folyamatosan fejleszteni kell, hiszen ez az alapja a szektort övező bizalomnak, ami pedig a rendszer működésének sarokköve. Ne feledjük, a Credit Suisse történetének tanulsága az is, hogy az összeomlás úgy is megtörténhet, hogy a bank alapvető kockázati mutatói, tőkemegfelelése nem rosszak. Persze voltak hírek arról, hogy a bankot rosszul menedzselik, de az árfolyam akkor kezdett zuhanni, amikor az ügyfelek és szektortársak bizalma is megingott, és megindult a pénzkivétel a banknál.

Ezekkel a tanulságokkal a banki kockázatkezelésben és szabályozói oldalon nagyon komolyan foglalkozni kell, érdemes tehát újra és újra áttekinteni a kockázatok természetét és kezelhetőségét.

Ami a szabályozói fókuszokat illeti, a legfontosabb, hogy szanálhatósági előírások gyorsan és jól alkalmazhatók legyenek: ha a problémák mértéke elér egy szintet, akkor a bank felügyeletének átvétele jól előkészített szabályok és forgatókönyvek szerint néhány nap alatt – akár egy hétvégén is – megtörténjen. Ezalatt a klasszikus záráshoz hasonló minőségű riportokat kell tudni előállítani, és fel kell készülni a bank egyes részeinek eladására, vagy az ügyfelek átadására. Ez csak akkor működhet megfelelően, ha megvan hozzá a protokoll, vagyis nem a hófúvásban akarjuk először felrakni a hóláncot, hanem az már készség szintem megy. Az ellenállóképesség szempontjából fontos másik tanulság, hogy nem elég a szükséges fedezet-tartalék-tőke megléte, legalább ennyire, ha nem fontosabb ennél a felelős vezetési kultúra és az átfogó kockázattudatosság.

 

 

 

Magyarországon a hagyományos kockázatok tekintetében jól teljesítenek a portfóliók. Nagy nemfizetési hullám kialakulásának nem látszanak jelei, bár tartottunk tőle, egyelőre ilyen trend nem látszik kibontakozni. A vállalati hitelezés természetesen megérzi az EU-s források hiányát, és az infláció is felvet még kérdéseket, de a magas kamatok magas marzsokkal jártak együtt, és ez kompenzálja a bankrendszert a nagy volatilitásból eredő kockázatokért. Ez a pozitív hatás azonban a csökkenő kamatokkal egyre kevésbé fog érvényesülni a következő években.

Cyber kockázat, AI és az egyéb új modellezési technológiák kockázata

És akkor itt még csak a klasszikus banki, hitelezési, piaci, likviditási kockázatoknál tartunk, ami úgy is tudott problémákat okozni, hogy ez a terület messze a legjobban kiforrott része a banki kockázatkezelésnek.

Ehhez képest nem mellékes, hogy a pénzintézeti rendszerbe belépnek új típusú kockázatok is. Tipikusan ilyen a cyber kockázat. Manapság másról sem szólnak a hírek, mint arról, hogy hány ember megtakarításait csalták ki különböző módszerekkel telefonos-online csalók. Ne legyenek kétségeink, ezeknek a károknak egy igen jelentős része a bankokra terhelődik. Hiába volt könnyelmű az ügyfél, adott ki magáról úgy adatokat, ahogy nem kellett volna, a bankok vagy magukra vállalják a kár egy részét, vagy a reputációjuk romlását kockáztatják, mert a pórul járt ügyfél panaszkodni fog, és az emberek méltánytalannak tartják a bank viselkedését. 

És ez még messze nem a vége, pont az okozza a nehézséget a felkészülésben, hogy nem teljesen világos, mi lesz a bűnözők következő nagy dobása. Már tudjuk, hogy nemcsak a megtakarított pénzünk van veszélyben, hanem egyre inkább akár hiteleket is megpróbálhatnak felvenni a nevünkben. Sejtjük továbbá azt is, hogy hamarosan kopogtat a deep fake, amikor mondjuk a gyerekünk – persze nem ő, de egy rá megtévesztésig hasonlító mozgókép – egy videóhívásban kér pénzt, vagy hozzáférést a bankszámlánkhoz. Nem tudjuk pontosan, hogy ez hogyan fog működni, milyen tömegben fordulhat elő, milyen arányban dőlnek be neki az ügyfelek, de ennek kockázatával is számolnunk kell.

Ebben a helyzetben rendkívül nagy az adatbiztonság és a modellezés iránti igény, de ez részben rendkívül költséges eljárás, nagyon sok munkaerőt köt le, részben kevés a példa ahhoz, hogy gépi tanulás, vagy mesterséges intelligencia bevonásával vegyük elejét a problémának. A mesterséges intelligencia alkalmazása a kockázatkezelésben ugyan hatalmas lehetőségeket rejt magában, ám egyben óriási kihívás is, hiszen az ilyen modellek alkalmazása – mert ezek nehezebben kontrollálható technikák – önmagában is kockázatokat gerjeszt.

Paradox módon a banki kockázatkezelésben hamarosan éppen a modellezési kockázatok kezelése lesz az egyik legnagyobb feladat.

Ráadásul mindez egy olyan közegben történik, ahol elementáris erejű a nyomás a bankokra, hogy lehetőség szerint mindent és azonnal digitalizáljanak. Félő, hogy az ügyfelekért az ügyfélélményen keresztül folytatott versenyben a kockázati szempontok ideig-óráig háttérbe szorulnak, mert senki nem akar lemaradni a vetélytársaktól.

ESG-kockázatok

Új kockázatként jelennek meg a klíma, vagy még tágabban – a társadalmi, vagy cégvezetési kockázatokat is ide sorolva – az ESG kockázatok. A bankoknak ebben élen kell járniuk, részben azért, mert akár meglepően gyorsan rájuk tud égni, ha nem ezt teszik, részen pedig azért, mert a vállalatokat a leghatékonyabban éppen a finanszírozás oldaláról lehet rákényszeríteni a fenntartható működésre. 

Ez nagyon erősen szabályozói kérdés is. Az európai hatóságok mindent elkövetnek, hogy olyan szabályozói környezetet teremtsenek, ami a banki hitelezési, befektetési és tartalékolási gyakorlatokat a fenntarthatóság irányába viszi el. Ez a téma viszont önmagában is hamarosan számos húsbavágó kockázattal járhat. Ne feledjük, nemcsak a jelentéstételi kötelezettségekről, vagy egyes szektorok, vállalatok hitelezéséről van szó, hanem ma már például a lakhatásra és ingatlan árakra is hat. Ezt itt Magyarországon egyelőre leginkább a zöldhitelek kedvezőbb kamatfeltételein keresztül érzékeljük, de egyes európai országokban már arra készülnek, hogy akár néhány éven belül a nem megfelelő energetikai besorolású lakások már nem lesznek bérbeadhatóak. Ehhez rendszerek és adatok, és általában az a képesség szükséges, hogy a bank különbséget tudjon tenni a különböző ügyfelek – vagy az előző példánál maradva, lakások – ilyen paramétereit illetőn.

Konklúziók

A banki kockázatkezelés egyre inkább a hagyomány és megújulás egyensúlyának biztosításáról szól. A kockázatkezelési vezetőket álmatlan éjszakáikon már nem is annyira az ügyfeleik nemfizetésének vagy az árfolyamok elszállásának veszélye ébreszti fel, hanem például egy cyber támadás rémképe, ami az észleléstől számított akár pár órán belül is végzetes pusztítást végezhet.  A hagyományos banki kockázatkezelési eszköztár hatásos működtetése mellett van tehát szükség az új típusú/természetű kockázatok elleni védelmi vonalak kiépítésére és megerősítésére. 

A cikk szerzője Szalai Péter, KPMG, a pénzügyi kockázatkezelési tanácsadás vezetője.