Itt a magas infláció, amely a jegybankelnök szerint is háromszorosa az európai átlagnak, és hozzá a magas kamatot kínáló inflációkövető állampapírok. Az átlagember úgy érzi, "jár neki" az inflációt kompenzáló vagy azt meghaladó kamat, és ezt a magyar állam biztosítja is, ami a költségvetésnek ilyenkor gigantikus megterhelés. Általános esetben, a legtöbb országban azonban ez távolról sincs így: az infláció és a kamatszint elválik egymástól, az infláció sok esetben részben felfalja a megtakarítók pénzét, a költségvetés nem állja a számlát, mivel az óriási hiányhoz vezet.

Költséges korábbi nagyvonalúság

Ha már azonban a magyar állam ilyen nagyvonalú, és ezzel óriási terhet vesz a nyakába, nem várhatjuk el tőle, hogy még azon is bukjon, hogy vissza kell vásárolnia tőlünk minimális levonással papírjainkat, ha azokat el akarjuk adni. Márpedig az alacsony inflációs időben magasnak számító, öt év alatt éves szinten 5 százalékot hozó MÁP Plusz esetében ezt tette, és erre el is kötelezte magát, így a lakosság el is adta neki, hogy megvegye az immár jóval magasabb kamatozású inflációkövető papírokat.

Ezzel az állam számára több ezermilliárd forint értékű állampapír esetében most 5 helyett 15-16 százalékot kell fizetni, ami például 5000 milliárd forint értékű kötvény esetén évi bő 500 milliárdos teher a költségvetésnek. Ráadásul úgy, hogy korábban a papírok lejáratáig az eredeti hozammal számoltak, így ez váratlan kiadást jelent.

A neve állampapír, de egy kötvény tulajdonságaival

Valószínűleg azért vállalata az állam a visszaváltást, mert el sem tudták képzelni a kibocsátáskor, hogy rövid időn belül jöhet egy erős infláció. Most viszont már nem vállalhat az állam további kockázatot, a költségvetést ki kell egyensúlyozni ahhoz, hogy az inflációt le lehessen törni, így az újonnan kibocsátott állampapírok esetében már nem vállal ilyet.

Ez már csak azért sem várható el, mivel ez a papír egy kötvény (régebben államkötvény is volt a neve), ami egy olyan értékpapír, melynek lényege, hogy a lejáratig kölcsönadjuk a pénzünk a kibocsátónak, aki kamatot fizet rá, viszont a lejárat előtt nem kérhetjük tőle a pénzünk. Ez nem azt jelenti, hogy papírjainkat ne lehetne eladni, normál esetben a kötvényeknek virágzó másodlagos piacuk van, hisz mindig van olyan ár, ahol a befektetőknek vonzó az adott papírt megvenni, az eladó pedig, ha szüksége van a pénzre, elfogadhatja a kínált árat.

Nem pénzpiaci alap

Ez nem mindig az eladónak rossz: ha például valaki egy fix kamatozású kötvényt vesz, de a piaci kamatszint időközben csökken, akkor magasabb áron, jelentős nyereséggel adhatja el papírját. Nem véletlen, hogy a 10 éves, fix kamatozású kötvények most 7,50 százalékos hozammal forognak, hisz a következő 10 év átlagára a piac jóval alacsonyabb kamatszintet vár, mint a jelenlegi.

Aki tehát most vesz 4 vagy 7 éves lejáratú lakossági inflációkövető kötvényt, nem kap garanciát, hogy azt kis levonással bármikor visszaveszik tőle névértéken, az időarányosan felhalmozott kamatot is hozzáadva. Így ne számítsunk most már arra, hogy magas kamatozású kötvényünket pénzpiaci alapként kezelhetjük, és bármikor eladhatjuk, realizálva a magas kamat időarányos részét.

Lesz piacuk

Ugyanakkor megijedni sem kell, a valóságban nem ragad be a pénz lejáratig, pedig tulajdonképpen ezt vállaljuk, amikor megvesszük a kötvényt. A kötvényeknek mindig lesz másodlagos piacuk, és vélhetően az Államadósság Kezelő Központ (AKK) és az elsődleges forgalmazók is fognak rájuk vételi és eladási árfolyamot jegyezni, azonban olyan szinten, ahol egyrészt az államnak megéri visszavásárolni a papírt, illetve ahol más vevők kereslete kialakítja az árat.

Inflációkövető kötvények esetében ezek az árak valószínűleg nem lesznek szélsőségesen alacsonyak vagy magasak, miután a papír kamata éves szinten követi az inflációt. Az a 4 vagy 7 éves papír, ami most 15-16 százalékot fizet, az idei év után még vélhetően hasonló szintű kamatot ad, miután az idei átlagos infláció sem valószínű, hogy alacsonyabb lenne. Jövőre ugyanakkor lehet, hogy már csak 5-6 százalék lesz az éves infláció, és a kamat csak kicsit, a prémium szintjével lesz több ennél. 

Piaci ár, de nem szélsőséges eltérés

Erre lehet, hogy most sok vásárló nem gondol, vagy úgy gondolja, majd eladja a kincstárnak a papírt, mint korábban a MÁP Plusz esetében, ha kevesli ezt a kamatot. Ugyanakkor a mostanihoz képest alacsony kamat akkor mégis vonzó lesz, mivel valószínűleg akkor is ez lesz a piacon elérhető legmagasabb kockázatmentes hozam. Éppen ezért keresettek is lesznek a papírok, de aki lejárat előtt akar eladni, fel kell készülnie az eltérő árfolyamra.

Attól azért nem kell félni, hogy mondjuk csak a várt pénz felét kapjuk a kötvény eladásakor (fix kamatozásúaknál ez könnyen előfordul, ez a áll a hátterében a nemrég lezajlott amerikai bankcsődöknek), de 5-10 százalék nem zárható ki, különösen, amikor az idei év után járó, még magas kamat kifizetésre került. Az viszont sok embert megnyugtat, hogy így csak a magas kamatot bukja el, nem a tőkét.

Rövidebb lejárat, kisebb kamat

Ha viszont nem akarjuk vállani ezt a kockázatot, vehetünk egyéves állampapírt, jelenleg 9 százalékos kamatra. Az állam azért fizet magasabb kamatot a hosszabb lejáratú papírra, hogy biztosan számíthasson lejáratig arra a pénzre, és ez teljesen érthető, mivel az államadósság finanszírozásának tervezésénél kiszámíthatóságra van szükség.