A kompenzációs törekvés nem új keletű, már 1991-ben megjelent az alkalmazotti kedvezmény elnevezésű adócsökkentési lehetőség, amely minden munkaviszonyban töltött hónap után 250 forint levonási lehetőséget jelentett. Az 1992-es esztendőben hatályos jogszabályszöveg nem tartalmazott ilyen rendelkezést, de 1993-ban újra felbukkant az alkalmazotti kedvezmény havi 200 forint adócsökkentő tételként, pontosítva az igénybevehetőségét minden munkaviszonyban töltött teljes hónapra. 1995-ben már adójóváírás elnevezéssel találkozhattunk az évi 7200 forint adócsökkentési lehetőséggel, de ez a levonás nemcsak a munkaviszonyban állókat illette meg, hanem évi 500 000 forint összjövedelem alatt mindenkit. Az 500 000 forintos értékhatárba a nyugdíjat és az értékpapírból származó jövedelmet is bele kellett számítani. 1996-ban az adójóváírás újra csak a munkaviszonyban állók, azaz az alkalmazottak adócsökkentési lehetősége lett. A levonható összeget ez évben lehetett a legbonyolultabban megállapítani. Ha valakinek az adóévben a munkaviszonya mellett más jövedelme is volt, két adótáblával és a munkaviszony jövedelmének az összes jövedelemhez képest kiszámított arányával kellett az adócsökkentő tételt meghatározni. Az adójóváírás a mai formáját 1997-ben érte el, az adó ilyen címen a bér 20 százalékával csökkenthető, de legfeljebb havonta 3600 forinttal. Akár egynapi bér is jogosultsági hónapot jelent. 1988-ban továbbra is a bér 20 százaléka vonható le az adóból, de a havi felső tétel 4200 forintra nőtt. Elérkeztünk 1999-hez, amikor is az adójóváírás mértéke a bér 10 százaléka, de legfeljebb 3000 forint jogosultsági hónaponként. Az a hónap számít jogosultsági hónapnak, amelyben a magánszemélyt bér illette meg, akár egyetlen napra is. Ha egy naptári hónapban többször vagy több kifizetőtől kapott bérjövedelmet a magánszemély, akkor is csak egy jogosultsági hónap vehető figyelembe. A személyi jövedelemadó-törvény a bér fogalmát a következőképpen fogalmazza meg: bérnek tekintendő a munkaviszonyból származó jövedelem, kivéve a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díjat, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba befizetett munkáltatói hozzájárulást és a végkielégítést. Az adójóváírás alapjául szolgáló bérjövedelem fogalma 1999. január elsejétől annyiban pontosodik, hogy nem része a végkielégítés, következésképp a végkielégítés után adójóváírás nem érvényesíthető. (Az eddigi értelmezés szerint a végkielégítés bérjövedelemnek számított ugyan, de plusz jogosultsági hónapot nem teremtett, mert a magánszemély munkaviszonya már nem állt fenn.) A bér fogalmába a munkaviszonyból származó jövedelmen kívül beletartozik még az adóköteles társadalombiztosítási ellátás összege (a nyugdíj kivételével), a munkanélküli-járadék, a pályakezdők munkanélküli-segélye, az átképzési és a képzési támogatás, valamint a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők illetménye is. Tehát előfordulhat, hogy valaki annak ellenére szerez bérjövedelmet (és érvényesítheti az adójóváírást), hogy nincsen munkaviszonya. További korlátozó feltételként szabja meg a személyi jövedelemadó-törvény, hogy az adójóváírás csak évi 1 millió forint bevallott jövedelemig érvényesíthető. Az éves bevallott jövedelemnek része minden olyan jövedelem, ami bevallási kötelezettség alá esik, így az összevont adóalapba tartozó jövedelmen kívül a külön adózó jövedelmek is. Az értékhatárba beletartozik például a bérjövedelmen kívül a nyugdíj, a bérbeadás jövedelme, az ingó- és ingatlanértékesítésből származó jövedelem, az osztalék és az értékpapírok árfolyamnyeresége. Nem része az összes bevallott jövedelemnek az adómentes jövedelem, mint például az örökség, a családi pótlék, munkáltatói vissza nem térítendő lakáscélú támogatás, az étkezési jegy havi 1400 forintig, a munkáltatótól a nyugdíjba vonuláskor kapott ajándék értékéből a 10 000 forintot meg nem haladó rész stb. Szintén nem kell az egymillió forintos értékhatárba beszámítani a munkába járás költségtérítését, a belföldi kiküldetési rendelvény alapján adott jogszabályi mértékű költségtérítést stb. Az adójóváírásnak ezen előírása azt eredményezi, hogy ha a magánszemély akár 1 forinttal is átlépi az egymillió forintos értékhatárt, akkor a nettó jövedelme 36 ezer forinttal csökken. Az adóelőleg megállapítása során a munkáltatónak automatikusan figyelembe kell vennie az adójóváírást, még abban az esetben is, ha a dolgozó várható jövedelme az 1 millió forintot meghaladja. Az adójóváírás csak akkor mellőzhető az adóelőleg megállapítása során, ha azt a magánszemély kifejezetten kéri. Célszerű a későbbi viták elkerülése érdekében év elején nyilatkoztatni a dolgozókat arról, hogy kérik-e az adójóváírás mellőzését. Természetesen ha évközben nem kérte a magánszemély az adójóváírás figyelembevételét, de az adóbevallás elkészítésekor az összes bevallott jövedelme nem éri el az egymillió forintot, a bérjövedelmének a 10 százalékát (de jogosultsági hónaponként legfeljebb 3000 forintot) levonhatja az adójából. HALMAI ANIKÓ