Emmanuel Macron francia államfő szerint Európának egyszerre kell keménynek és konstruktívnak lennie Oroszországgal szemben, utóbbit „stratégia párbeszéddel” lehetne elérni, azaz a szankciók fenntartása mellett érdemes lenne a klasszikus diplomácia felélesztésével megkeresni azokat a konkrét közös pontokat, amelyek mentén lehetséges konstruktívan együttműködni Moszkvával - írja a G7 elemzésében, amely szerint hasonló úton jár Párizs és Budapest, ha Moszkváról van szó.

Dominique Moïsi francia politológus szerint a politika stratégiai okai között szerepel, hogy Oroszország szerepe egy relatíve gyengülő Egyesült Államok és erősödő Kína között felértékelődött. Ebben a helyzetben a Kína felé húzó Oroszország elszigetelése nem áll az EU érdekében, ezzel szemben a Moszkva-Peking tengely gyengítésére lenne érdemes játszani, ami szükségszerűen együttműködést kíván Putyinnal.

Kapcsolódó

Az oroszbarátsággal nem vádolható CSIS biztonságpolitikai agytröszt a francia-orosz kiberbiztonsági párbeszéd eredményeire hivatkozva azt írta elemzésében, hogy – szemben a szkeptikus hangokkal – a stratégiai párbeszéd valóban elérhet eredményeket: bár arról nincs szó, hogy a franciák kérésére az oroszok hirtelen felhagytak volna a kiberhadviseléssel, a folyamatos párbeszéd a jelek szerint csökkentette az oroszok által okozott károkat.

Míg az EU eredetileg egy „európai Oroszországot” képzelt el magának, addig Moszkva nem szeretné követni az uniós elveket és értékeket, és a saját önös érdekeit hangsúlyosabban védő európai biztonságpolitikai rendszert akar, amelyben a NATO és az EU keleti terjeszkedése geopolitikai szempontból elfogadhatatlan. A viszony rendezése csak ennek figyelembe vételével lehetséges.

Egyébként gazdasági adatok alapján a viszony eleve nem olyan fagyos, mint a diplomáciai retorika jelzi. Bár 2014 óta az EU három szankciós csomagot is kivetett Oroszországra, az uniós orosz földgázimport értéke történelmi csúcsokon van. Az Eurostat adatai szerint a 27 uniós ország oroszországi befektetési állománya a 2013 és 2015 közötti 200 milliárd euróról 2019-re 311-re nőtt, Oroszország az Egyesült Államok, Brazília és Szingapúr után – a szárazföldi Kínát megelőzve – az EU negyedik legjelentősebb befektetési célpontja volt 2019-ben; és az árukereskedelmi forgalomban is negyedik volt 2020-ban.

Gazdasági okokból Macron és Angela Merkel német kancellár mellett többek között Olaszország és Ausztria is támogatná az orosz nyitást, ahogy a magyar kormány is a macronihoz hasonló érvrendszer mentén bírálja a Moszkvával szembeni uniós keménykedést. Hogy Németország pontosan mit fog gondolni az orosz kérdésről az őszi választásokat követően, az egyelőre, bár a merkeli „pragmatizmus” folytatása tűnik a legvalószínűbbnek.